Ozorát lehúzta a magyar ugar

A többségük a hétköznapokban teljesen konszolidált életet él: egyetemre jár, multicégnek dolgozik, esetleg saját vállalkozása van. Bennük is él az igény valami kollektív és transzcendens élmény iránt, amit egyre kevésbé tapasztalhatnak meg a betondzsungel elidegenítő korlátai között. Aki járt már az ozorai fesztiválon, az tudja, hogy itt a fesztivál-élménynek szerves része a mosoly, a pozitív attitűd, ami előbb-utóbb még a legmogorvábbakat is magával ragadja, mindenféle drog nélkül is. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a mainstream fesztiválokkal – és különösen a hétvégi diszkókkal összehasonlítva – egészen elképesztően békés és sajátosan civilizált hely ez, ahol agresszióval, balhézással, de még szemeteléssel sem igen találkozik az ember. Ez a fesztivál egy olyan trademark lett az elmúlt években, ami nagyon pozitívan járult hozzá az országimázsunk építéséhez a fejlett világ fiataljai körében.

Kedves pártunk, kormányunk és rendőrségünk most éppen ennek az országimázsnak a kellős közepébe szarik bele. Az égig-nyúló giz-gazok nem tűrik a magyar ugaron a virágot.

Hogy miért? A fesztivál engedélyezését elutasító határozat mögött álló rendészeti, jogi érvek nevetségesek. A fesztivál hosszú évek óta mindig megkapta az engedélyt, több mint gyanús, hogy éppen most találtak a rendőrök 14 oldalas jelentésre okot adó hiányosságokat. A katasztrófavédelemre való hivatkozás azért is abszurd, mert a jegyzői határozat önmagában katasztrófa-helyzetet idéz elő, amennyiben több ezer külföldi fiatal érkezik a puszta közepére, fesztivál meg nuku.

Vajon miért éppen a goa fesztiválokat pécézi ki akkor a hatóság? Talán azért, mert ott alacsonyabb az egy főre jutó politikus-csemeték aránya? Ha Orbán Ráhel például Ozorán táncolna az elektronikus tánczenére a pasijával szorosan összesimulva, akkor is bevetésre küldenék a kommandót a rendvédelmi szervek? Lehet. De az is lehet, hogy inkább csak jelentőségteljesen a fülébe súgná a rendőrparancsnoknak a szervező, hogy “táncolnak odabent”, és a hatósági vegzatúrát enyhébb habzásfokra állítanák vissza.

Amennyiben a kormány drogmentes fesztiválokat szeretne látni, akkor javaslom, hogy tiltsanak be minden olyan rendezvényt, ahol tíznél több fiatal gyűlik össze, és tiltsák be a hanyatló Nyugat olyan fertelmes vadhajtásait is, mint az elektronikus tánczene, amire ezek az elfajzott mai kölkök vonaglanak. Nem való az magyar fiatalhoz, hogy úgy hajladozzon a szélben, mint a nád, és közben olyan gesztusokat tegyen, mint a párosodó pávián. Ezenkívül ültessünk megfigyelő chipet minden tinédzser fülébe, ezen aztán vonalkód-leolvasóval ellenőrizhetik a rendőrök a törzskönyvét, a gazdája adatait és az esetleges iskolai kihágások számát. Ha meg ismerkedni akar a kölök, akkor menjen csak el a kormány által meghirdetett társválasztó bálokra, ahol jóféle szalonzenére lötyöghet egy pofa limonádé mellett, miközben Gizi néni felügyel rá.

De ha már mégis úgy gondoljuk, hogy nem a viktoriánus időkben élünk, és hogy országimázsunknak, turizmusunknak igen nagy hasznára vannak az ifjúsági fesztiválok, amelyekből szép magyar hazánk sokat profitál, akkor vegyük le végre a drogellenes rózsaszín szemüveget. Ismerjük fel, hogy a rendőri vegzálás nem az egyedüli, sőt, még csak nem is a logikus reakció azokra a kockázatokra, amiket a drogfogyasztás jelent a fiatalok számára. Ezerszer tapasztaltam már fesztiválokon, hogy a rendőrpara nem csökkenti a drogfogyasztást, a drogok éppen olyan hozzáférhetőek maradnak, ellenben kockázatosabb, rejtőzködőbb fogyasztásra késztet. Nem egy történetet hallottam arról, hogy a rendőrök megjelenése miatt a fesztiválozók bevették a náluk lévő összes bélyeget, tablettát, nehogy a rendőrök megtalálják náluk – és aztán éppen emiatt lettek rosszul. És hogy azok a fiatalok, akik rosszul lettek, nem mertek segítséget kérni, mert féltek attól, hogy előállítják őket. Idén nyáron történt meg az is, hogy a rendőrök nem engedtek be egy ivóvizet szállító ifát a S.U.N. fesztiválra, mivel lejárt a forgalmija – eközben a 40 fokos hőségben táncoló fiatalok víz nélkül maradtak, és többen rosszul lettek.

Számos olyan jól működő szolgáltatás van, ami ezt az egész kérdést nem a rendészet, hanem az egészségügy felől közelíti meg, és megpróbálja csökkenteni a drogfogyasztással kapcsolatos ártalmakat, biztonságosabbá tenni a fesztiválokat. Árnyékos pihenőhelyek, krízis-tanácsadás, elsősegély, hideg víz, óvszerek – mindezek a dolgok ezerszer hasznosabbak a gumibotoknál és bilincseknél.

Ezúttal is szeretnék gratulálni a magyar hatóságoknak ahhoz, hogy lerombolnak valamit, ami egyedülálló, világszínvonalú értéket képvisel. Ez az egész balhé Ozora körül ismét el kell gondolkodtasson bennünket arról, hogy valóban szeretnénk-e egy olyan országban élni, amit ezek a kulturkampfos zélóták megálmodtak nekünk. “A gaz lehúz, altat, befed, s egy kacagó szél suhan el a nagy Ugar felett.”

Sárosi Péter