Először is, nem kellett volna attól tartanunk, hogy a fesztiválozónk túladagolja magát - a kannabisznak ugyanis nincs ismert halálos dózisa. Egy ember egy ültő helyében meg tud inni annyi szeszt, amitől súlyos mérgezést kap, akár bele is hal, ellenben több kiló marihuánát kéne két pofára felzabálnia ahhoz, hogy meghaljon tőle. Ha fesztiválozónk túl sokat füvet szív, a legnagyobb veszély, ami előfordulhat vele, az, hogy elalszik tőle. Attól sem kellett volna tartanunk, hogy a “bedrogozott” fiatal zavarja a fesztivál rendjét, nyugalmát, verekedést provokál, mint a részegek. A marihuána ugyanis nem okoz agresszív viselkedést, a fogyasztó sokkal inkább ellazul, békés és nyugodt lesz tőle. Lehet, hogy egy-két spangli után egyes kognitív funkciók ideiglenesen megváltoznak, így például a figyelem elkalandozik, a rövid távú memória akadozik. Ez egy vizsgahelyzetben persze elég kínos lehet, de könyörgöm, egy fesztiválról beszélünk, ahová éppen azért érkezik az ember, hogy kikapcsolódjon. A fű hatása alatt nem tanácsos autóba ülni: a beszívott sofőr inkább hajlamos lassabban vezetni, mint általában, és kevésbé gyorsan reagál bizonyos vészhelyzetekre – az alkohollal ellentétben azonban a fűszívástól nem válik senki ámokfutóvá, a fűszívás statisztikailag nem járul hozzá jelentősen a közlekedési balesetekhez, az alkoholfogyasztás igen.
Jójó, ezek az akut hatások. De vajon mennyi az esély arra, hogy egy fiatal kannabisz-függővé válik? Egy különféle drogok dependencia-hatását összehasonlító vizsgálat szerint erre nagyjából annyi esélye van, mint hogy alkalmi ivóból alkoholistává váljon: tízből egy ember válik rendszeres fogyasztóvá. A dohányzásnál lényegesen nagyobb ez az esély, hiszen minden tíz dohányosból hét napi rendszerességgel füstöl. A kannabisz-függőség nem jár együtt súlyos fizikai elvonási tünetekkel, míg az alkohol-elvonásba bele lehet halni, a dohányosok leszokási rátája pedig rosszabb, mint a heroinistáké. A fűfogyasztók túlnyomó többsége alkalmi fogyasztó, csupán törpe kisebbségük válik függővé.
Mitch Earleywine: Marihuána - a tudomány álláspontja c. könyve online is elérhető mindazoknak, akik egy tudományos igényű ismeretterjesztő összefoglalót szeretnének a fűszívás hatásairól - katt ide!
Na de mi van azzal, hogy a marihuána szkizofréniát okoz, kérdezheti kritikus olvasónk. Ez a kérdés jóval összetettebb annál, mintsem néhány sorban részletesen kifejtsük (erről olvasd dossziénkat itt!). A lényeg az, hogy nincs bizonyíték a fűszívás és a szkizofrénia közötti ok-okozati kapcsolatra, bizonyos a szkizofréniára hajlamos tinédzsereknél a fűszívás egyike lehet azoknak a tényezőknek, amelyek a pszichózis kialakulását elősegíthetik. Ez azonban az összes fűszívó számához képest rendkívül ritkán fordul elő, a szkizofrénia pedig egyébként is tinédzserkorban jelenik meg, amikor a legtöbb fiatal kipróbálja a marihuánát is, így nehéz megállapítani, mi volt előbb. 23 éves fiatalemberünk esetében azonban a szkizofrénia kialakulásával már nem számolhatunk mint kockázattal.
Oké, de mi van a tüdőrákkal? Hiszen a fűszíváskor bizonyára egy csomó rákkeltő anyag kerül a szervezetbe. Donald Tashkin professzor, a téma legelismertebb szakértője évtizedek óta kutatja a kannabisz hatásait a légzőszervekre, több ezer dohányost és fűszívót követett nyomon évtizedekig, de nem sikerült olyan bizonyítékot találnia, ami szerint a fűszívás a hörghurutnál súlyosabb károsodást okozna a tüdőben. Sőt, az újabb kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a fű aktív hatóanyagai, a kannabinoidok rákkellenes hatással is bírhatnak. Ha viszont fesztiválozónk egyáltalán nem akar káros égésterméket a tüdejébe engedni, akkor magával viszi a már Magyarországon is kapható kézi vaporizátorok egyikét – ezek a készülékek gyakorlatilag elpárologtatják a füvet, és ezáltal káros égéstermék nélkül juttatják a tüdőbe.
Míg a dohányzás és az alkoholfogyasztás okozta betegségek, balesetek az első számú halálokok közé tartoznak a világon, a kannabisz esetében ilyenekkel nem találkozunk. És nem pusztán azért, mert a kannabisz-fogyasztók kevesebben vannak: a fűszívásnak egyszerűen nincsenek olyan bizonyított egészségügyi ártalmai, amik halálos végkimenetelűek lehetnének. Amennyiben 23 éves fesztiválozónk mértékletes fűszívó marad, nem ül a volán mögé beszívva és egyébként egészséges életmódot folytat, akkor jó esélye van arra, hogy éppen olyan hosszú és teljes életet éljen, mint bárki más. Feltéve ha nem csukják börtönbe áldozat nélküli bűncselekmények miatt.
Sajnos az eset nagyon is gyakori: évente körülbelül hat ezer fiatal ellen indul büntetőeljárás kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt. Tízből kilenc csekély mennyiségű drogot, többnyire marihuánát tart magánál. Gyakran lehet persze hallani azt az érvet, hogy puszta fogyasztásért senki nem kerül börtönbe. A kriminalizálás tényén azonban ez nem változtat: a fiatalt a rendőr előállítja a rendőrségre, ott vizeletmintát kell adnia, vallomást tennie, házkutatást tarthatnak nála, pártfogó felügyelőhöz és elterelésre kell járnia hat hónapig, a lefoglalt drogot a bűnügyi laborban be kell vizsgálni. Az egész procedúra megalázó és értelmetlen, ráadásul minden évben több milliárd forintjába kerül az adófizetőknek, értékes jogalkalmazói munkaórákat vesz el a valóban súlyos bűncselekmények üldözése, büntetése elől. És vajon ettől kevesebben fogyasztanak kábítószert? Egyáltalán nem. Azokban az országokban, ahol a drogfogyasztással szembeni büntetőjogi szankciókat eltörölték, nem emelkedett jelentősen a kábítószereket kipróbáló fiatalok száma. Jó példa erre Portugália. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy vajon kinek áll érdekében, hogy egy ilyen szerből, mint a marihuána, bűnszervezetek gazdagodjanak meg, és az állam lemondjon arról, hogy ellenőrzése alá vonja a piacot, és adóbevételt szerezzen belőle, amit akár visszaforgathat prevencióra, kutatásra és kezelésre, mint Washingtonban.
Sárosi Péter