Sokféle számot hallhattunk már arról, hogy hányan szívnak füvet Magyarországon, és mekkora a fűpiac éves forgalma. A Drogriporter utána járt: sajnos kevés megbízható adat van, de azt tudjuk, hogy milliárdos üzletágról van szó.
A Index nemrég beszámolt arról, hogy a KSH adatai szerint a drog- és a szexipar mérete meghaladja a hazai GDP 1%-át. Hozzáteszik persze, hogy az alkalmazott módszertan elég gyenge, az adatok nem túl erősek. Ez enyhe kifejezés, például 2002 óta ugyanazokkal a szorzókkal számolnak, miközben a drogpiac azóta gyökeresen átalakult. Ráadásul már azok a számok is erősen megkérdőjelezhetőek, amiket akkor használtak. Például ilyen megállapítások találhatók a módszertani segédletben: "a hivatalos jelzések szerint Magyarországon közel 200 ezer erősebben, vagy közepesen kábítószer-függő személy él, beleértve ebbe az alkalmi fogyasztókat is". (Most akkor a kábítószer-függőkbe beleértjük az alkalmi fogyasztókat?)
A KSH szerint a 200 ezer “függő” “közel egytizede ragasztókból, festékhígítókból és gyógyszerekből keveri ki az általuk használt narkotikumot … a fennmaradó 180 ezres kábítószer-fogyasztó közel fele tablettákat fogyaszt (LSD, SPEED, Ecstasy, Amphetamin), egyötöde marihuánát és egyötöde heroint.” Ez sem igaz. Tudjuk, hogy a kábítószert éves szinten fogyasztók túlnyomó többsége csak kannabiszt fogyaszt, a heroin már szinte teljesen eltűnt a piacról, a pszichedelikus, az empatogén és stimuláns szerek egy kalap alá vétele (“tabletták”) pedig igen furcsa és tudománytalan megközelítés. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a KSH adatai teljesen megbízhatatlanok.
Meg kell jegyeznünk ugyanakkor azt is, hogy nagyon nehéz dolga van annak, aki akár hozzávetőlegesen is becslést szeretne készíteni arról, hogy mennyi kábítószert termesztenek, adnak el vagy fogyasztanak az országban egy évben. 2007 előtt néhány évente készítettek felmérést az illegális drogfogyasztás előfordulását (prevalencia) vizsgáló felméréseket a felnőtt (19-65 éves) lakosság körében. Azóta azonban ilyen vizsgálatra nem került sor – ez a kormány egy igen nagy mulasztása. A csehek például jóval pontosabb számításokat tudnak produkálni nálunk, mivel jóval több adattal rendelkeznek. Érdemes elolvasni azt a tanulmányt, amit a cseh drogpiac méretéről készítettek a prágai Károly Egyetem kutatói! A KSH-énál jóval pontosabb becslésük szerint a cseh GDP 0,22%-át adja ki a drogpiac (Spanyolországban 0,29%, Olaszországban 0,21%).
Magyarországon 2013-ban egy ombnibus vizsgálat (KÖZ-ÉRZET) keretében megkérdezték a felnőtteket a drogfogyasztási szokásaikról is, ez a vizsgálat azonban kevésbé megbízható, mint a kimondottan a drogfogyasztást felmérő kutatások, amelyek különös figyelmet fordítanak arra, hogy itt egy kriminalizált cselekményről van szó. Így a vizsgálat jelentősen alulbecsülheti a fogyasztást, különösen annak tükrében, hogy éppen ebben az évben szigorították a büntetőjogi szabályokat. Ráadásul ez a kutatás nem tartalmaz adatokat szerenkénti lebontásban. Másik probléma, hogy hiába tudjuk, hányan fogyasztottak mondjuk kannabiszt az elmúlt évben vagy az elmúlt hónapban, az általuk elfogyasztott mennyiség még akkor is változó lehet.
A cseheknél jóval részletesebb adatok állnak rendelkezésre arról, hogy milyen gyakorisággal fogyasztanak az emberek (hányan fogyasztanak havonta egyszer-kétszer, hetente egyszer-kétszer, hetente többször). A fűszívók között vannak igazi szmókerek, akik naponta több spanglit is elszívnak, és vannak kocafüvesek, akik csak bele-beleszívnak mások spanglijába. Az EU drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) becslése szerint egy spangli átlagban 0,36 gramm füvet tartalmaz. A csehek egy helyi kutatásra hivatkozva úgy számolták, hogy egy napi rendszerességű fogyasztó átlagosan két spanglit szív el naponta (0,52 gramm). Végül arra az eredményre jutottak, hogy 363 ezer fogyasztó összesen 18,8 tonna füvet szívott el Csehországban 2008-ban. Ebből 8,7 tonnát a napi rendszerességű fogyasztók füstöltek el.
Sajnos Magyarországon ilyen részletes adataink nincsenek. A 2013-as kutatásból csak annyi derül ki, hogy az elmúlt évben legalább egyszer fogyasztók aránya 3,2%, a havi legalább egyszer fogyasztóké pedig 1,2%. A fogyasztók száma tehát jóval kisebb, mint Csehországban. 2011-ben a KSH adatai alapján kb. 3 millió (3053603) 19 és 65 év közötti ember élt Magyarországon. Ebből az következik, hogy kb. 100 ezer (97715) felnőtt fogyasztott illegális szert 2013-ban, túlnyomó többségük füvet szívott. Ebből a havi rendszerességgel szívók száma 40 ezer körülire tehető (36643). Ha feltételezzük, hogy a magyar fűszívó nagyjából hasonló gyakorisággal, mennyiségben fogyaszt, mint cseh kollégája, akkor a magyarok éves fűfogyasztását 5,2 tonna körüli mennyiségre tehetjük. A Nemzeti Drog Fókuszpont szerint a marihuana átlagára 2012-ben 2300 Ft/gramm. Ebben az esetben az egy évben a felnőttek által elfogyasztott kannabisz értéke majdnem 12 milliárd forint.
Ez a szám spekulatív alapokon nyugszik és valószínűleg jelentősen alul is becsli a fogyasztást. Különösen akkor, ha a fiatalkorúak által elfogyasztott fűmennyiséget is hozzáadjuk, amire a fenti számítás nem vonatkozott, és a drogszigor miatti félelmet is bekalkuláljuk. Az ESPAD vizsgálatok szerint a 16 éves diákok 20%-a fogyasztott már kannabiszt, 18 éves korra ez valószínűleg 40-50%-ra emelkedik (Magyarországon kb. 300 ezer ember tartozik a 15 és 18 év közötti korosztályba). Tudjuk azt is, hogy egyre több fiatal választja a természetes kannabisszal szemben a különféle szintetikus kannabinoidokat tartalmazó, "herbálként" vagy füstőlőként forgalomba hozott termékeket.
Arra nem vállalkozunk, hogy megbecsüljük a hazai fűtermesztést, az import és export arányát, esetleg egyéb drogok forgalmát, GDP-hez viszonyított arányát. A lefoglalási adatok értékével kapcsolatban erősen szkeptikusak vagyunk. Bár bizonyos trendekre lehet a lefoglalásokból következtetni, például a hazai termesztésű vagy exportált kannabisz arányára, vagy új hatóanyagok felbukkanására, a piac valódi méretéről keveset árul el, hogy mennyit foglalnak le az adott szerből. A lefoglalási mennyiséget befolyásolhatja egyszerűen az is, hogy a rendőrség, vámőrség munkája mennyire hatékony, milyen erőforrások állnak rendelkezésükre.
Egy valami biztos: amennyiben a kannabisz hazai piacát legálisan szabályoznák, milliárdos adóbevételt jelentene az államnak, még akkor is, ha a legális piaci ár olcsóbb lenne, mint a feketepiaci ár. Ezt az adótt éppúgy vissza lehetne forgatni oktatásra, kutatásra, egészségügyi és szociális ellátásra, mint Washington és Colorado államokban az USA-ban.
Sárosi Péter