Kevés értelmetlenebb dolgot tudok elképzelni, mint a sportolók szúrópróbaszerű drogtesztelése. Megbélyegzéssel és elrettentéssel nem lehet visszaszorítani a drogfogyasztást.
A kokain-fogyasztás kockázatait senki nem tagadja. Mégis, a sportoló is ember, neki is van magánélete, és néha hibákat is elkövethet. Mítosz, hogy a sportolás a drogfogyasztás “ellenszere”, valójában a drogfogyasztás a sportolók körében is elterjedt. Vajon miért tartozik a nyilvánosságra az, hogy egy sportoló a sportidőszakon kívül mit kezd a szabadidejével? Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy egyébként sportolóként milyen teljesítményt nyújt. Ne legyenek illúzióink: amennyiben egy sportolónak komoly drogproblémái vannak, akkor azok a sportteljesítményén is látszani fognak, kimutatásukhoz nem kell drogteszt. De ebben az esetben sem az a megoldás, hogy nyilvánosan megbélyegezzük őket, hanem az, hogy felajánljuk a segítséget.
Egyesek szerint ezzel küld a sportszövetség üzenetet a fiataloknak, hogy kokainozni rossz, és nem fér össze a profi sportolósággal az, hogy valaki kokót szippant. De könyörgöm, az ilyen drogtesztekkel és az ezt követő nyilvános megalázással ennek éppen az ellenkezőjét érik el! Azok a fiatalok, akik egyébként is kipróbáltak már drogokat, vagy kacérkodnak a gondolattal, annyit fognak ebből leszűrni, hogy lám, még a sportolók is fogyasztanak kábítószereket. Tehát nem igaz az, hogy a drogfogyasztás szükségszerűen testileg-lelkileg leépült junkie-t csinál az emberből, hiszen sikeres és híres emberek is drogoznak.
Vajon hány fiatalt rettentett el a fűszívástól az, hogy Michael Phelps-t eltiltották a versenyzéstől? Azok a fiatalok, akik a leginkább veszélyeztetettek, inkább kedvet kaptak arra, hogy rágyújtsanak egy spanglira. Csak azért is. A média gyakorlatilag folyamatosan gyártja a rosszfiús szerepmodelleket a fiataloknak a drogozó celebeket ostorzó riportjaival. Eközben a magyar iskolákban évek óta gyakorlatilag nincs minőségi drogprevenció, ami viszont valóban használna! A jó drogprevenció nem puszta információátadás, és nem is elrettentés, hanem a közösségi normák megváltoztatása a fiatalok élményeinek, problémáinak őszinte, interaktív feldolgozásával.
A drogtesztelés a sportolóknak azt az üzenetet küldi, hogy érdemes olyan tudatmódosító szereket használni, amelyek legálisak vagy amelyeket kevésbé mutat ki a drogteszt. Eleve az, hogy kokainoztak és nem mondjuk füveztek, következhet abból, hogy a kokaint csak egy-két napig, míg a kannabiszt akár több hétig is képes kimutatni a drogteszt. Ami pedig a különféle legális dizájner drogokat illeti, amelyek például a kokaint helyettesíthetik, azok a legtöbb esetben a kokainnál is veszélyesebbek – ha másért nem, akkor azért, mert teljesen bizonytalan, hogy milyen dózisban milyen hatásokat fejtenek ki. Ezeket a szereket nem mutatja ki a drogteszt, annyira újak. És ha már az üzeneteknél tartunk: képmutató és álszent üzenetnek tartom, hogy teljesen rendben van, ha a sportoló legális alkoholtól csapja szét magát a szabadidejében, de ha illegális szerrel teszi ugyanezt, akkor eltiltjuk a sportolástól.
Jelenleg már a rendőrség vizsgálódik az ügyben, lehet, hogy a sportolók ellen büntetőeljárás indul. Mert ennyit tud ez az ország drogügyben: megbélyegezni, elrettenteni, kriminalizálni. És ez annyira jól működött eddig is, hiszen olyan kevesen drogoznak, nem igaz?