A klinikai depresszió emberek százmillióinak életét nyomorítja meg világszerte. Körülbelül minden öt betegből egy nem reagál semmilyen kezelésre, és még azok között is, akik felépülnek, nagyarányú a visszaesés, és az állapotuk egyre rosszabb lesz, minden egymást követő epizóddal.
Az antidepresszánsok legelterjedtebb osztálya, a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), néhány embert képesek kiemelni a súlyos depresszióból, és ottmaradni is segít nekik, de nem működnek mindenkinél és a sok mellékhatás között szerepel a szorongás, a súlygyarapodás és a szexuális diszfunkció. Mióta az SSRI-k elérhetővé váltak az 1980-as években, nem jelentek meg új típusú gyógyszerek, így a hír, hogy esetleg egy hatékonyabb típusú antidepresszáns is létezik, amely biztonságos és jól tolerálható, szívfájdító. A csapda az, hogy birtokolni vagy árulni ezeket az anyagokat azzal a kockázattal jár, hogy komoly bírságot vagy börtönbüntetést kaphatunk.
Milyen tudományos bizonyíték győzné meg a kormányokat, hogy átminősíték a pszichedelikumokat, hogy azokat így terápiás célokra lehessen használni? Egyelőre hiányoznak a nagy, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok embereken, de a kis tanulmányok erős elméleti alapot biztosítanak annak, hogy ezek a gyógyszerek az antidperesszánsok új osztályának minősülnek. Az hogy ez elégendő-e ahhoz, hogy átsorolják őket, már egy másik kérdés.
Az 1950-es és a 60-as években, mielőtt a tilalom hatályba lépett, a pszichiáterek kezdték felfedezni a pszichodelikumok hasznosságát a szorongás, a depresszió és a függőség kezelésében. Csak az utóbbi időben kezdődött újra ez a kutatás és ezek a kísérleti tanulmányok arra utalnak, hogy az olyan pszichedelikumok, mint a pszilocibin (a varázsgomba hatóanyaga) és az ayahuasca komoly antidepresszáns hatásokkal rendlekeznek. A legújabban, ami a The Lancet Psychiatry-ban [pdf] jelent meg májusban, 12 kezelés-rezisztens depressziós betegnek adtak két adag pszilocibint egy hét különbséggel. Egy héttel a kezelés után nyolc beteg teljesen mentes volt a depressziós tünetektől. Öt még három hónappal később is tünetmentes volt. A szer jól tolerálható, és nem voltak váratlan mellékhatások.
Februárban egy hasonló tanulmányt tettek közzé, amelyben 17 visszatérő depressziós beteg kapott egyetlen adagot az ayahuasca nevű hallucinogén főzetből. Közvetlenül előtte, és három héten át hetente kitöltöttek egy szabványos kérdőíveket, ami a depressziójuk súlyosságát mérte. A hallucinogén élmény alatt az agyukat foton emissziós tomográfiával (PET) szkennelték, amely megnövekedett véráramlást mutatott az agy azon régióiban, ami részt vesz a hangulat és az érzelmek szabályozásában. Jelentős javulást mutattak az átlagos depressziós pontszámokban, ami 80 perccel a dózis bevétele után kezdődött és legalább három hétig tartott. A hányás volt az egyetlen mellékhatás, amit a betegek mintegy fele tapasztalt nem sokkal a gyógyszer bevétele után.
A közös biokémiai tényező, ami a pszichedelikumok agyban kifejtett hatásának alapjául szolgál, az, hogy kötődnek az 5-HT 2A szerotonin receptorhoz. A molekulák, amik aktiválják ezt a receptort, arról ismertek, hogy serkentik egy BDNF (agyból származó neurotrofikus faktor) nevű ideg növekedési factor termelődését, és fokozzák a jelátvitel hatékonyságát az idegsejtek között. Az akut LSD agyi aktivitásra kifejtett hatását grafikusan demonstrálták egy fMRI tanulmányban, amit áprilisban tettek közzé. Ez megmutatta, hogy azoknak az agyi régióknak a hálózata, amelyek általában egymástól függetlenül működnek, funkcionálisan kapcsolatba léptek – beszélgetni kezdtek egymással – miközben egy másik hálózatban fellépő kapcsolatok, ami a szellemi-bolyongással és az öntudattal hozható összefüggésbe, az úgynevezett alapértelmezett-mód hálózat, lerobbant.
Egy hasonló tanulmány 2012-ben, ami olyan emberek agyát vizsgálta, akik pszilocibint vettek be, szintén feltárta az alapértelmezett mód hálózat fő csomópontjai közötti kommunikáció zavrát. Ez lehet a kulcs a pszichedelikus szerek antidepresszáns potenciáljához, mivel ez a hálózat hiperaktív az olyan emberekben, akik hajlamosak a depresszióra, és az a feltételezés, hogy ez a felelős a túl sok önreferáns gondolatért és tépelődésért, ami ezt az állapotot jellemzi.
A tartós pszichedelikum használat hosszú távú hatásai az agyra nagyrészt ismeretlenek, de egy tavaly megjelent kutatás szerkezeti változásokat talált azokban az emberekben, akik rendszeresen ayahuasca-t használnak. A tanulmány MRI-t használt 22 olyan ember agyának vizsgálatára, akik legalább 50-szer fogyasztották az előző két évben. Fordított korrelációt állapított meg a hátsó cinguláris kéreg vastagsága, ami az alapértelmezett mód hálózat kulcsfontosságú csomópontja, és az ayahuasca használat intenzitása és időtartama között. Más szóval, az agy ezen része vékonyabb a rendszeres használóknál. Ezzel szemben az elülső cinguláris kéreg, az a szomszédos agyi régió, ami a figyelem és az érzelmek szabályozásában vesz részt és amely elnyomja az alapértelmezett mód hálózat aktivitását, vastagabb volt.
Ez az, ahol a bizonyíték, miszerint a pszichedelikumok az antidepresszánsoka új osztályának minősülek elkezd igazán érdekes lenni, mert az alapértelmezett mód hálózat dominanciájának megtörése lehet az, ami alátámasztja a sikeres pszichoterápiát is, depresszió kezelésére. Ezek közé tartozik a kognitív viselkedésterápia (CBT) és az éberség-alapú kognitív terápia (MBCT), amelyeknek célja, hogy a betegek “központosítlanítják” a gondolkodásukat, kevésbé azonosítják magukat a gondolataikkal és az érzelmeikkel. Ez a pszichológiai szemléletváltás kapcsolatban van a drámai “ego felbomlásával”, ami egy pszichedelikus élmény során történik. Az alapértelmezett mód hálózat tevékenységének elnyomása lehet az, ami egyesíti a kettőt. Sőt a pszichedelikus szerek órák alatt képesek elérni azt, ami CBT-vel vagy tudatosság (mindfulness) gyakorlattal akár hónapokig is eltarthat. Egy tanulmány, amit tavaly novemberben tettek közzé szignifikáns javulást mutatott az emberek központosítlanító képességeiben és a mindfulness gyakorlatok más kulcsfontosságú céljaiban 24 órával ayahuasca fogyasztása után.
Nincs bizonyíték arra, hogy a pszichedelikus drogok addiktívak (sőt, ígéretesnek bizonyultak függőség kezelésében). David Nutt a londoni Imperial College pszichofarmakológia professzora és a brit kormány korábbi kábítószer-tanácsadója úgy véli, hogy itt az ideje, hogy a pszichedelikumokat behoztunk a spájzból. A londoni Royal Society eseményen tartott beszédében, ahol az LSD agyi-képalkotással készült eredményeit ünnepelték, azt mondta: “A pszichedelikumok, felelősségteljes haszmálat és kellő elővigyázatosság mellett, a pszichiátria számára az jelenthetnék, ami a mikroszkóp volt a biológia és az orvostudomány vagy a teleszkóp a csillagászat számára.” Ez egy merész állítás. De ha nagy, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok során a pszilocibin és ayahuasca teljesítik a kezdeti antidepresszánsként mutatott ígéreteiket, lehet, hogy helyesnek bizonyul.
Angolból fordította: Szelestei Miklós