Tamás életébe már mint felnőtt ember kúszott vissza a kannabisz - és egészen más élményeket tapasztalt tőle, mint fiatalabb korában. Olvasói írás az örömszerzésről.
Lassan negyven leszek. Az ember itt már felméri, hogy meddig juthat el és az milyen erőfeszítésekbe fog telni neki és milyen terhet ró a körülötte élőkre… Istennek hála, mindenem van, amit az ember kívánhat magának: család, sőt nagy család, szerető feleség, saját ház, saját business, egészséges életmód, mikrohullámú sütő, mint minden normális embernek ugye. Ezeket a dolgokat ajándékként fogom fel, nem én szereztem őket, bár sokat tettem értük.
Aztán valahogyan a zöld visszakúszott az életembe. Eleinte csak kikapcsra használtam alkalmanként, aztán nem kellett sok – kb fél év– és napi szinten szmókoltam. Általában nem agyzsibbasztó kiütésre hanem csak finomhangolásra. Egy-egy slukk reggel, aztán délben, aztán este is, meg néha tízórai, uzsi, meg csak úgy mert nincsen dolgom. 4x5 egy-egy slukk egy kb egy joint elosztva. Munka megy, emberekkel jól működök, tudok kapcsolódni nem fordulok be. Nem ez az emlékem a fiatalkori használatról. Az akkori használatot, ha alkoholhoz kéne hasonlítanom, akkor az napi szinten rekesz söröket jelentett, a mait egy pikolóhoz hasonlítanám. A szerek közül az egész palettát végkóstoltam a nyalcsin kívül, de már a szinti világ nem vonz - valszeg öregszem.
Meglepődtem azon, hogy egy gomb mintha visszakapcsolt volna egy olyan állapotba, amibe jól tudom érezni magamat. Ez nem is fura, mert másképpen látni a dolgokat, mindig kikapcsoló érzést hoz. Más persprektíva, új színek, új kompozíció- szóval ez felfrissítő. Azonban azon kezdtem el recsegni, hogy az alapállapotom miért nem pont ugyanilyen? Minden, ami velem történik szert használva az is én vagyok. Én vagyok a forrása a dolgoknak. A zöld csak segít előhozni, olyan dolgokat, amik eleve bennem vannak.
És igen, mint egy állatorvosi ló olvasom magamat a szakirodalomban, a kötődési defektemet látom és értem. És az akkori és mostani szerhasználatom okai magyarázatra találnak bennem. Az elmúlt majdnem 20 év alatt nem használtam szereket, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak áltattam magamat. Az örömeim forrása adott magyarázatot arra, hogy nem szűntem meg szerhasználó lenni csak másképpen nevezzük őket. Munka, evés, pornó, uralkodó szerepminták viselése, teljesítmény túrázás és még, amit nem látok.
Valahol olvastam, hogy ami „majdnem” megelégít, na az fog megölni, mert az a majdnem nem enged hátradőlni és menned kell és nem tudsz megállni. Az élvezetek tökre rendben vannak, nekünk lettek teremtve, de meg kell tanulnunk használni őket. Nem látok tisztán magamban mindent, de reményem az, hogy megbékélek a múltammal, jelenemmel és ez fogja meghozni az egyensúlyt a dolgaimban.
Baráth Tamás
FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter@rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.