A következő történetet Kati küldte el nekünk. Hogy negatív élményei mennyire köszönhetőek a fűnek, és mennyire egyéb dolgoknak, azt döntse el a kedves olvasó!
Az egész gimiben kezdődött. Nagyon csúnyácska voltam 15 éves koromig. Aztán lefogytam és egyre csinosabb lettem. De az önbizalmam akkor is túl kevés volt. Összejöttem egy sráccal. Nagyon helyes volt emlékszem. Első szerelmnek is nevezhetnénk. Tudta, hogy oda vagyok érte és bármit megtennék neki. Benyögte, hogy ő amúgy drogot árul és probáljuk ki. Gondoltam miért is ne. Sima fűvel indult és nem tudtam mi a különbség a sima és a bio között. Kezdő voltam még. Minden nap beszívtunk, kidőltünk és flasheltünk. Csontsoványra fogytam a sok vegyszeres bio szartól már. Egyszer nem szóltak, hogy valami extrával befújták a cuccot. És én csak pumpáltam le majd az utcán éreztem, hogy össze fogok esni. Le kellett ülnöm, tél volt, fáztunk. A barátom ott ült velem, be volt ekizve. Csak azert nem ment haza, mert lecsukták volna ha otthagy egy 16 éves lányt akit belevitt ebbe. Nagyon rosszul voltam, soha többet nem akartam átélni. Meg akartam inkább halni minthogy azt érezzem amit akkor. Anyámék is kerestek, eltűntem estére. A srác másnap elhagyott.
Egy ideig fel is hagytam a fűvel.
Bekerültem egy új társaságba, ahol elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. A jó öreg hippik, raszták a legnagyobb füves brigád. Ők mutatták meg a sima fű milyen is. Szerettem őket, jó volt a szívük nem ítélkeztek mások felett. Minden szünetben kimentünk és betéptünk, majd bementünk órára. A tanárok le se szarták. Életem legjobb iskolai évei voltak.
De minden megváltozott utána. Az első hosszú kapcsolatom az első igazi szerelmem. Ő nagyon nagy füves volt, nem tudott nelküle élni, ha egy napig nem szívott bekattant. De naiv voltam. Annyira szerettem, hogy meghaltam volna érte. Lógtunk a sulibol és beszívtunk vele meg a spanjával. Hárman jártuk be az egész belvárost, rakpartot, közbe pörögtek a cigik. Hónapokig ment igy.
Aztán bezárt a suli. Nem vettek át máshova és összeköltöztem a sráccal. Elkezdtem 17 évesen dolgozni, hogy eltartsuk magunkat. De nem ment. Én már gyűlöltem szívni, nem tudtam semmit venni magamnak a barátom elvette a pénzt elitta, elszívta. Mindennap este éjfélig nálunk voltak a spanjai, nem tudtam pihenni, másnap meló. De kénytelen voltam szívni, máshogy nem tudtam elviselni őket, aztán bealudtam tőle amig ők fifáztak.
Elkezdett verni. Minden apróságért. Egy iszonyatosan köcsög és manipulatív ember volt. Bezárt. Kidobtak miatta a lakásból. Egy lakókocsiba költöztünk, pedig mehettem volna anyáékhoz. De szerettem őt ... Annak ellenére, hogy nem voltak barátaim, alultáplált voltam és a szüleim elől bujkáltam a lila foltok miatta az arcomon. Folytogatott, egyszer-kétszer majdnem megis ölt. Kattogott a fűért. De ha beszívott, olyan lett, amiért szerettem. Jó szívű.
Annyira leromlott az életünk, hogy megundorodtam a fűtöl. Meg a barátomtól is. Igénytelen volt már, nem mosott fogat, hajat. Csak ivott, szívott es vert. Aztán el akartam hagyni, de azért is megvert. Aztán sírva könyörgött, hogy maradjak vele. Depressziós voltam, kezdtem megőrülni.
Mindennap 3-4 órán át sírtam. Mindenhonnan kirúgtak miatta, mert be volt verve a fejem.
Aztán megismertem egy fiút az új munkatársamat. Ő is füvet árult és hozza jártunk a barátommal. És melóban össze melegedtünk nagyon. Beleszerettem. És 2 hétig csaltam vele a barátom, de nem bírtam a szemébe nézni, így közöltem vele, hogy van valakim. Mást szeretek. De ő akkor is különleges személyiség volt, nehezen tudtam elhagyni, sokat vaciláltam azon, kit válasszak. Egyértelműen a munkatársamat akartam. De fenyegetett a barátom, hogy a szemem előtt öli meg magát, ha elhagyom. Ki kelett hívni a mentőket, a kést a hasától rántottam el. Elmenekült a mentősök elől. Addig barátnőm és testvérem értem jöttek összepakoltuk a főbb cuccaim és elszöktem tőle anyuékhoz.
Mikor lecsengett ez a történet és összejöttem a munkatársammal, eleinte nagyon jó volt. Aztán elkezdett megalázóan beszélni velem, ha valami felbaszta. Mindig bevolt szívva. De szeretett engem. Én leraktam már addigra a füvet. Mondtam neki hagyjon fel vele ő is. Szép lassan leszokott róla értem. Nem árult már. Őrülten beleszerettem, mai napig vele vagyok. De közbe kidobtak a szüleim otthonról.
Barátnőmhöz költöztem, aki lenyulta 46 ezrem, és kiderült hogy egy alkoholista prosti. Kértem kölcsön a főnökömtől meg anyukamtól pénzt. Anya szívesen adott, csak hogy haza ne költözzek. Kivettem egy pici lakást és most egyedül élek. Eltartom magam 18 évesen. A barátom újra füvezik, de azóta is együtt vagyunk és kezdem azt hinni, minden rossz okozója a marihuána. Annyi mindent átéltem már ennyi idősen. És egy jó lecke volt nekem, hogy hiaba könnyű drog. Az emberi kapcsolatainkat teszi tönkre, a személyiségünket is megváltoztatja egy idő után. Agresszívak az emberek, kattognak.
Én már csak nagyon ritkán szívtam, de véglek letettem. Annyira undorodom a történtek miatt tőle, hogy nem tudom elengedni magam, paranoiás leszek, félek megszólalni, remegek tőle és nagyon fura dolgokat csinálok. Szerintem személyiség zavart okoz de csak ha betépek akkor jön elő. Egyszerűen nem jó. Többé nincs rá szükségem.
Ez lenne az én történetem a fűröl. Azthiszem elég tanulságos, és hátha ezt olvasva sokan rájönnek, hova vezet akármilyen drog használata, ha a sima füvecske ekkora káoszt tud okozni. Büszke vagyok magamra, hogy egyedül léptem és normális életem van végre.
Kati
FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter@rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.