"Azt mondják a fűre nem lehet rászokni. Ezt meg tudom cáfolni." A Drogriporter olvasója, Béla a fű-függőségéről vall nekünk.
Alapvetően elég rossz csomagot kaptam otthonról, amit azóta is cipelek. Apám egy agresszív gyáva alkesz volt, akit a pia is vitt el. Kb. 12 éves lehettem és egy darab könnycseppet sem ejtettem érte. Akkor meg is fogadtam, hogy sosem fogok inni, amit olyan 16 éves koromig be is tudtam tartani.
Jött a csövesboros kamaszkor, amikor suli helyett inkább az egyik spannál lógtunk és ittuk azt a “mennyei nedűt”. Ekkoriban még minden drogot az ördögtől valónak tartottam, annak ellenére, hogy a rapzene töltötte ki a napjaim és annak a szubkultúrának a szerves része a kábók istenítése.
Jóval később, huszonéves koromban kezdtem el szívogatni, mert érdekelt a dolog. Gondoltam, ennyi ember nem tévedhet. Valószínűleg sosem volt stabil a lelkiállapotom teljesen, de eleinte tetszett a dolog, hogy belazulok tőle, kreatív vagyok és nyitott a világra.
Egy idő után azt vettem észre, hogy ideges és feszült leszek, ha nem tudok szerezni füvet, főleg ha már elterveztem és az utolsó percben mondta vissza az emberem. De le sem esett akkor, hogy ez mit jelent.
Lett egy barátnőm, aki eleinte elég jól tolerálta ezt a “hobbim”, bár amikor összejöttünk még elég volt egy alvós cigi. Aztán rá max egy évre már ott tartottam, hogy pár óránként be kellett tépnem, akármi is volt. Konyhán dolgoztam, így aki szakmabeli az tudja, hogy nem túl nehéz megoldani, hogy beállva dolgozz egésznap.
Reggel már cigivel indult a nap, amit elég sok követett.
Egy idő után már azt vettem észre, hogy minden ami jobb volt a fűvel, az egyre csak szarabb lett. A kreativításom visszaesett, a motivációm eltűnt, az evést sem tette jobbá, ahogy a szexet és a zenehallgatást sem. Kiégetett eléggé a dolog, introvertálttá és passzívvá váltam. Aztán a barátnőmmel szakítottunk, többek közt emiatt is. Egy kis hezitálás után rájöttem, hogy nem szeretném, ha az emberi kapcsolataim rámennének erre. Így letettem a dzsót, de sajnos sikerült visszaesnem. A barátnőmmel közben újra összejöttünk. Nem tudta, hogy szívok, mert elég messze éltünk egymástól, így meg tudtam oldani az egészet némi hazugsággal. Közben nagyon rosszul éreztem magam lelkileg és mindig elterveztem, hogy abbahagyom, de mintha egy rosszabb énem odabent elnyomta volna azt aki igazából vagyok. Mindig is életvidám és pozitív ember voltam. Ezt akarom visszakapni. Azóta volt 2 pánikrohamom, az egyik pont betépve és a másiknak is lehetett köze hozzá, hisz napok óta nem szívtam néhány masszív hónap után. Kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok ebbe őrülni és borzalmas lelkiismeretfurdalásom volt, amiért elhanyagolok mindenkit, csak azért, hogy betépve fetrengjek és hazudok annak akit szeretek.
Valószínűleg ez összefügg sok mindennel az életemben, nem mondom, hogy mindennek a fű az oka, de aki nem biztos magában annak nem ajánlom. Így hogy ennyit toltam gyakran látom, hogy mások is hasonló helyzetben vannak. Ha nem bírod elengedni és már reggel is rögtön gyújtassz egyet, akkor te sem vagy jól. Én ezt beismertem magamnak és rajta vagyok, hogy teljesen ki tudjam törölni az életemből. Nem akarok már mértékkel sem szívni, mert a második rászokásom is így kezdődött.
Szóval igen rá lehet szokni erre is, akárhogy is mondják sok helyen, hogy nem. Van akinek segíthet leküzdeni néhány dolgot, de sajnos nincs olyan cucc ami a füvet segít elengedni.
Nincs konklúzió, nincs tanulság, csak néhány gondolat, amiben akár más is magára ismerhet és talán elgondolkodik a dolgokon. Talán ha én is hamarabb olvasok valami ilyesmi vallomást, akkor hamarabb be is ismerem a problémát. De sose késő, csak ne seperd a szőnyeg alá a problémákat, maguktól nem fognak megoldódni.
Béla
FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter@rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.