A marginalizált csoportok különös veszélynek vannak kitéve. Nem szociális izolációra van szükségük, hanem a fizikai kontaktusok számának csökkentésére és társadalmi szolidaritásra. (Frissítés: a cikk megjelenése után megjelent az EMMI útmutatója, ami néhány kérdésre választ adott, de nem mindre.)
A járvány idején az emberek többnyire saját magukra és a közelebbi hozzátartozóikra összpontosítanak. Eközben kevesen fordítanak figyelmet azokra, akik a saját lakóközösségükben a legveszélyeztetettebbek: az idősekre, a hajléktalanokra és a különféle krónikus betegséggel küzdőkre. Hogy az idősek és a cukorbetegek miért különösen veszélyeztetettek, azt nagyjából mindenki tudja. Fertőzés esetén a legyengült immunrendszer nagy eséllyel eredményez súlyos légzőszervi komplikációkat. Sokan közülünk ezért felajánljuk a segítségünket a lakóközösségünkben élő idős és beteg embereknek a bevásárlásban.
Arra kevesebben gondolnak, hogy vajon egy olyan időszakban, amikor mindenkinek tanácsos otthon maradni, és az emberek felvásárolják az élelmiszert és gyógyszereket, vajon mi történik azokkal, akiknek nincs otthonunk, ahová visszavonuljanak, és nincs lehetőségük bespájzolni sem. És hogy azok az emberek, akik évek óta az utcán élnek, leromlott egészségi állapotban, gyakran alkohol- és egyéb drogfüggőséggel, vajon milyen nagy kockázatnak vannak kitéve. A túlzsúfolt szállókon, szociális ellátóhelyeken a fertőzés kockázata magas. Miközben gyakran még a kórházakban sem állnak rendelkezésre a megfelelő preventív eszközök (maszkok, fertőtlenítők, kesztyűk stb.), a nem kevesebb kockázatnak kitett szociális ellátásban dolgozók és klienseik védelmére alig gondol valaki.
A drogfüggőség nem válogat: gazdagokat és szegényeket egyaránt sújt. Azonban a vagyonosok sokkal erősebb szociális hálóval és lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy megküzdjenek vele. A középosztályhoz tartozó függőket is érintheti rosszul a járvány, hiszen ha nem jutnak droghoz, akkor hirtelen kell megküzdeniük az elvonási tünetekkel, egy olyan időszakban, amikor alig férhetnek hozzá segítséghez. Fontos, hogy ne hagyjuk őket magukra, biztosítsuk számukra a támogatást. Bár a járvány idején indokolt bizonyos közösségi ellátások szüneteltetése vagy korlátozása, ugyanakkor ma már lehetőség van online támogató csoportok szervezésére, és a gyógyszerek felírása is történhet az Interneten keresztül. Szerencsére már számos ilyen kezdeményezést látunk a drogambulanciák részéről Magyarországon is.
Külön problémát jelent az ún. eltereltek - a büntetőeljárás alternatívájaként 6 hónapos megelőző, gyógyító vagy egyéb kezelésben résztvevők - sorsa. Őket a törvény arra kötelezi, hogy záros határidőn belül teljesítsék a 6 hónapos kezelést, és pártfogó felügyelőhöz is járjanak. A járvány idején az elterelés határidejét indokolt kiterjeszteni, ezenkívül lehetővé tenni, hogy azt online is lehessen folytatni (amit egyébként a szakma már régóta sürget). A pártfogó felügyőhöz járás kötelességét is fel kellene függeszteni a járvány idejére. Reméljük, ezt a lépést a döntéshozók hamarosan meglépik.
A drogfogyasztók kriminalizálása és üldözése még "békeidőben" is káros - járvány idején azonban kimondottan veszélyes. A rendőrségnek ezért önmérsékletet kell tanúsítania, hiszen ma minden egyes büntetőeljárás konkrétan életveszélyt jelent (a börtönök, fogdák különösen kockázatos környezetet jelentenek), és mint végső eszközt csak a valóban a társadalomra veszélyes bűncselekmények üldözésére kell tartogatni.
A gyakran feldolgozatlan traumákkal, pszichiátriai társbetegségekkel küzdő, mélyszegénységben élő drogfogyasztók ma a járvány által leginkább veszélyeztetett csoportok közé tartoznak. Ha őket magukra hagyjuk a bajban, akkor sajnos sokan fognak közülük meghalni. Pedig ők is embertársaink, szülők, gyermekek, fivérek és nővérek, akik közül sokan megfelelő támogatással rendbe tudnák tenni az életüket. Fontos, hogy a járvány idején is biztosítsuk számukra a megfelelő támogatást.
A helyettesítő gyógyszeres kezelésben részesülők esetében fontos, hogy a gyógyszereket előre megkapják akár hosszabb időre is (1 hónap), hogy minél kevesebbet kelljen tömegközlekedéssel utazgatniuk és várótermekben várakozniuk. Erre már vannak is példák.
A fecskendők megosztásával terjedő HIV és hepatitis C fertőzések a koronavírus járvány idején is éppen akkora fenyegetést jelentenek, mint máskor. A tűcsere programoknak nyitva kell maradniuk, a megfelelő megelőző intézkedések szigorú betartása mellett: kézfertőtlenítők, maszkok, kesztyűk, hőmérők használatával, a közösségi helyiségek (drop-in) bezárásával és egyszerre egy kliens beengedésével. A zárt helyiségeket rendszeresen kell tisztítani és szellőztetni. Bizonyos szolgáltatásokat (pl. ételosztás) akár a szabad ég alatt is lehet nyújtani, ezzel csökkentve a fertőzések kockázatát.
Nagy szükség lenne a szociális ellátásban dolgozók védelmére: maszkokra, kesztűkre, fertőtlenítőkre, szappanra és egyéb megelőző eszközökre van szükségük, és ezenkívül arra is, hogy a döntéshozók rendszeresen informálják őket a fejleményekről és bevonják őket.
Egy manapság egyre többet hangoztatott igazság szerint a drogfüggőség ellentéte nem pusztán a józanság, hanem a kötődés. Az egészséges és szenvedélyes kötődés embertársaink közösségéhez. Ennek hiányában az emberek dolgoktól válnak függővé és drogokkal alakítanak ki szenvedélyes viszonyt. A drogfüggők nagyon gyakran elmagányosodott, elszigetelt, a társadalomból kirekesztett emberek, akiknek az életéből hiányoznak a valódi, mély emberi kapcsolatok.
A járvány idején az egyik legeredményesebb eszköz éppen a társadalmi távolságtartás (szociális izoláció), tehát az emberi érintkezések leépítése, minimumra csökkentése. Ez számunkra, egészségben és jólétben élők számára is igen nehéz. A szociális izoláció fokozása azonban a már egyébként is izolált embertársaink számára nagyon veszélyes lehet. Meg kell találnunk azt a módot, hogy a fizikai kontaktusok és a fertőzés kockázatának csökkentésével párhuzamosan továbbra is kapcsolódási pontot nyújtsunk a drogfüggőséggel küzdőknek és egyéb hátrányos helyzetű csoportoknak. És védjük meg azokat, akik velük dolgoznak, mert ha ők lerobbannak, akkor esélyünk sem lesz mederben tartani a járványt. Miközben elzárkózunk az otthonainkban, ne feledkezzünk meg a társadalmi szolidaritásról sem!
Sárosi Péter
Néhány hasznos külföldi dokumentum angolul olvasó szakembereknek a járvány idejére:
Az American Society of Addiction Medicine forrásgyűjteménye a koronajárvány témájában
Treatment and recovery services and Covid-19 (Collective Voice)
Online recovery support group meetings (Unity Recovery & We Connect)
Pod Mapping for Mutual Aid (Bay Area Transformative Justice Collective)
Syringe Services and Harm Reduction Provider Operations During the COVID-19 Outbreak (Harm Reduction Coalition)
Safer Drug Use During the COVID-19 Outbreak (HRC)
Coronavirus and drug harm reduction (Transform)
An Open Letter to Drug Users on Covid (Arild Knutsen)