Nagyjából egy hete piszkálja a gondolataimat a téma. Nem azért, mert jelen szituációban alkalmasnak ítélem meg a set and settinget pszichedelikumok fogyasztására, s azért sem mert április 19-re esik az a bizonyos világnap – bár tény, hogy a szinkronicitások mindig elcsodálkoztattak, ha éppen figyeltem rájuk.
Érdekes emlékfoszlányok derengenek fel előttem a tavalyi tavaszról, nyári időszakról, majd a telipapíros novemberről. Azóta semmi, csak feldolgozási fázis. Mert egy igazán mély, pszichedelikus élményt igenis processzálni kell, érzelmileg, agyilag. Kívülről, belülről, egyedül, akár bizalmasokkal megbeszélve. Ha nem csak haverokkal, izgalmas kalandokat, kapcsolódási pontokat keresve használunk LSD-t, úgy egészen más távlatokba helyezi az eddig érzékelt valóságot és az Én vele való viszonyát.
Rengeteg tudományos írás, kutatás van már erről. Legyen ez egy szubjektív élménybeszámoló, egy kilencvenes években született fiataltól, a sok közül. Egy mindentől függetlenített, laikus gondolatmenet arról, hogy nekem mit adott, mit tanított, mit mutatott ez az érdekes szer, mondjuk az elmúlt öt évben. Különféle dózisokban, emberekkel. Egyben, magamm
Igazán varázslatos, csillagos este volt, psy buli a Vituki strandon. Soha jobb alkalom egy első szabadtéri acid élményre. „Egy negyedtől nem lehet baj” – biztosított a haverom. A jelöletlen szürke papír erőssége, tisztasága természetesen teszteletlen, ismeretlen volt számunkra. Az ő tapasztalataira hagyatkozhattam. Bizalmi és kíváncsisági játék ez, mint mindig, ha nem álltál ott az előállítás folyamatánál és figyelted hozzáértő szemekkel. Szóval bevettem egy negyedet, előre össze volt vágva. Nagyjából egy-két óra múltán – haha, időszámítás – fejtette ki a hatását. Csavarodott a világ, vagy csak az agyam. Tudatom módosult állapotban projektálta ki a belső világot a külsőre, s dekódolta a kintit a bentihez igazítva. Hallucináció, vagy a józan, jól megszokott keretek szintjén érzékelhetetlen, mögöttes tartalom? Egyetemes igazságok, vagy csupán a valóság újraértelmezése eddigi ismereteim, tapasztalataim alapján, módosult tudatállapotban?
Kattints a képre, ha drogfogyasztó vagy és kitöltenéd a névtelen kérdőívünket a hazai drogpiac változásairól - csak 6 perc!
A vizuális percepció lenyűgözött, akármilyen készen is voltam, örökre belém égett. Ha a Holdra néztem, átlósan a létező összes holdciklus megjelent az égbolton. Növekvő, fogyó, fél, meg teli. Egyszer még a nap is felkelt, majd újra éjszaka lett, a tömeg töretlenül táncolt tovább. Mintha két különböző időben, térben léteztünk volna. A színek vibráltak, a díszlet folyékonyan úszkált mindenféle irányban, kaotikusan, mégis univerzális rendezettséggel, frekventikusan.
Mikor visszakapcsolódtam, ismerősökhöz beszéltem, az ezen a síkon elhangzott mondatokat különös látomások kísérték. A szavak mögött bújó, valódi érzelmek most vizualizálódtak. Egy lány feje felett láttam megkettőződött alakját, aki féltékenységből kést emelt rám, néha meg öklével hadonászott dühében, ha ahhoz a fiúhoz szóltam, aki neki is tetszett.
A metakommunikációnak egyébként más formációi is többször erősödtek fel pszichedelikus szerhasználat közben. Többször fordult elő, hogy élesen és tisztán hallottam a velem egy térben tartózkodó gondolatait, üzenetét a fejemben. Az is sokszor megtörtént, hogy nem tudtam irányítani vagy lezárni a csatornákat, és én szóltam valakihez úgy, hogy józanul biztosan elhallgattam volna az adott információt, kontrolláltam volna az adott érzelmet. Felerősödött empátia, erős kapcsolódás – hát ezért figyelmeztettek az okosak: csak olyannal, akiben megbízol.
Párkapcsolatban, szerelemben borzongató mélységekig visz, teljesen más perspektívákból mutatva meg a partnerem lelkületét, elméjét. Mikor a szerelmemmel fogyasztottam az egészen sokkoló volt. Az otthon és a privát szféra biztonságában féllel kísérleteztünk. Dr. Seuss rózsaszín hátterű, cillinderes szériája futott éppen, írhatnék erősséget darkweb alapján, de minek?
Ütős volt és atomjaimra szedett, leporlasztotta az egómat. Az idő, mint homokóra pergett a mozivásznon. A barátomat láttam tizenéves, serdülő kamaszként. Az intenzitástól még a fizikai kontaktus is nehezemre esett. Majd öreg, aszott testű apókaként jelent meg előttem. Sírtam, és mégis azt éreztem – szeretem. Mély beszélgetések, lelkek kitárulkozása vezette le a látványt, mikor a peak elmúlt. Tán egy egész élet hordozott karmáját néztük végig egymáson. Az erkélyen dohányozva osztotta meg velem fiatalkori történeteit, idősebb indiánnak véltem felfedezni, ki békésen és bölcsen mesél fiatalkori önmagáról.
Míg a fél hullámokban, periodikusan visz el, a teli egy ponton átveszi az irányítást. Az elme színes papírsárkány, az acid maga a tornádó, a madzag rég elszakadt.
Egy este magam voltam, otthon, társaságom csak a macskám és örvénylő gondolataim. Iszogattam, zenét hallgattam és rövid tépelődés után egy telit csúsztattam a nyelvem alá, mit sem sejtve az éjszaka további kimeneteléről. Ez úgy este kilenc körül történt, a magamhoz térés, mintha víz alól jönnék fel levegőért kapkodva, hajnali ötkor. Addig elhittem – a trip a valóság.
Persze mit nekem valóság, mit az oktatási rendszerrel, rendelkezésünkre bocsátott ismeretekkel, információkkal és lelkeket mérgező médiával programoztak az agyunkba.
De azért mégiscsak, reggel ötkor visszatértem a mátrix beli, viszonylag racionálisan gondolkodó, hasznos társadalmi elemként bedolgozó, hétköznapi verziómhoz.
Ami addig történt, az maradjon egy őrült utazás a multiverzumban.
A szivárvány minden színe és a laggoló, dimenzionális képregény is kevés lenne leírni azt a látványt; de aki fogyasztott már, az tudja. Mindenkinek másként, mégis kicsit hasonlóan jelennek meg a színek, a fraktálok. Felsőbb énhez való visszatérés, a tudatalatti felszabadulása, a falak leolvadása. Ego Death. Molekuláimra bomlottam és éreztem, hogy részecskéim az örök körforgásban áramlanak. Időtlen evolúciókon száguldottam végig, részecskeként, baktériumként. Láttam magam humanoid prototípusként, szimulációban létezve. Egészen furcsa, science fiction jellegű, realitástól elrugaszkodott világba kerültem, ahol az általam ismert és élt világ kísérlet, a végtelen univerzum olyan „gömbje”, mely hibásan lett megalkotva, miben az evolúció nem megfelelően fejlődik, ezáltal ebben az esetben az összes közül, egyértelmű pusztulásra van ítélve. Farkába harap a kígyó.
Eztán már nem is emberként voltam jelen, inkább afféle kémiai jellegű töltetté váltam, mozgó rácsszerkezetté.
Érdekes, eközben - vagy ezzel párhuzamosan - mégis olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem,mi szerint igenis célt, purpose-t kell találnom és a szerint élnem az életem. Mert igenis képes vagyok befolyásolni az evolúciót és gyógyítani a családi, s ez által az emberi karmát. Sémákat írhatok újra, ezáltal pozitív változási folyamatokat idézve elő.
Magam előtt láttam, hol csúsztak félre a társadalmi, világ szinten öröklődő karmák, a saját családomtól eltanult, gyermekkorban sejt szinten, szülőktől átvett minták példáján keresztül. Loopok, egymásba záródó körök játszódtak le. Mintha egy régi videókazetta szallagját tekergettem volna újra és újra ahhoz a részhez, ahol becsíkozódott a kép. Próbáltam kikódolni a bugos részeket.
Napkeltekor a szobámban találni magam, a macskám átható, mindenttudó tekintetétől sulytva, visszarántott a talajra.
Nehéz szavakkal, értelmesen megfogalmazni egy LSD trippet. Aminek számodra jelentősége van, az másoknak őrültségként hathat. Ami napokkal később is intenzíven él benned és formálja a realitásról és a mindenségről alkotott képed, arra simán a képedbe vágják majd: „Rajta maradtál.”
Na és? Pont ezért hívják tudatmódosítónak.
Bad trip, dark trip, pszicho-horror. Van, aki dark psy-t hallgat hozzá, meg forrestet, van, aki a tükröt bámulja a sötétben, és van, akire csak úgy rátör, pedig nem is akarja. A feldolgozatlan lelki traumák és félelmek, megidézett démonokként szállhatnak belénk egy-egy bad trip-nek tituált elsodródás során.
Jómagam is szemtanúja voltam a tükörben bámult képmásom eltorzult vizualizációinak. Mélységes szomorúság mosta el arcom egyébként szép körvonalait. Másvilági, tán párhuzamos univerzumbeli lények pislogtak vissza dühösen, bosszúsan, reménytelenül szomorúan, vagy éppen sátáni, őrült mosollyal a tükörből. Az összes énem külön testet öltött akkor.
Láttam magam szélsőségesen meghízva, benső félelmem manifesztációjaként.
Paranoia és túl gyakori használat mellékhatásaként, a szobában villanó kék fények sztereotipikus rendőr-parát hoztak rám. Bizonyára itt állnak a ház előtt. Figyelnek. Tudják. Várnak rám.
Összekuporodva ültem az ágy szélén, a sírás határán. Tíz perc telt el, talán egy óra? Amint átfolytam egyik jelenetből a másikba, lábfejem megmozgatva beindítva a vérkeringésem, az ablakhoz merészkedtem. Szemben, a szomszédos ház ablakára giccses, villogó, kék karácsonyfaégőt ragasztottak. Utólag jót nevetek saját butaságomon.
Ez után több hitelt adok a társaságomban keringő történetnek, mi szerint egy lány elsőre kettőt vett be, és egy éjjen át azt hallucinálta, hogy műtőasztalon fekszik.
Valószínűleg fogok még LSD-t fogyasztani, ha az életem olyan szakaszába érek, ahol úgy érzem gyarapodhatok általa. Számomra ez sosem fog party -vagy társasági drogként funkcionálni. Mielőtt beveszem a következőt, biztosan felteszem majd magamnak a kérdést:
Miért és mire szeretném használni?
Sniffany
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.