BEVEZETŐ
A chemsex elsősorban a meleg és bi fiúk és férfiak eseménycentrikus drogozása, amelynek során csoportos szex során stimuláns drogokat (többnyire metamfetamin, GHB és mefedron) használnak az élmény fokozása érdekében. Magyarországon eddig erről a kérdésről nagyon keveset lehetett olvasni, pedig nyilvánvalóan jelen van a budapesti éjszakában is. A chemsex-el gyakran együtt jár a magasabb kockázatvállalás (pl. védekezés nélküli szex, fecskendők és tűk megosztása), az intenzív, akár napokig tartó partik után a súlyos depresszív időszakok, pszichés problémák. A melegként, biszexuálisként való létezéssel együtt járó kirekesztés és megbélyegzés, a különféle traumák feldolgozatlansága, a magány mind hozzájárulnak ezeknek a problémáknak a súlyosbodásához. A chemsex a meleg közösségeket sújtó egyik legnagyobb egészségügyi kihívás világszerte, mind a pszichés problémák, a függőség, mind pedig a nemi betegségek, például a HIV és a hepatitis terjedése mitt. A Drogriporteren most közreadunk egy olyan olvasói írást, ami személyes tapaszalatokon keresztül mutatja be a jelenséget. A megismerés, a problémák feltárása az első lépés azok kezeléséhez. A megoldásokhoz pedig az érintetteken keresztül vezet az út. - A szerkesztő (Drogriporter)
Két éve találkoztam egy bulin drogokkal először. Meleg körökben már egy jó ideje elterjedt dolog volt, az ún. "chemszex" azaz a mindenféle drogokkal egybekötött szexelés, ez azonban szinte mindig "party" jelleget öltött, tehát nagyon ritka esetben fordul elő, hogy egy pár csinálja vagy netán hármasban, így én is ebbe a formájába csöppentem bele, nagyon gyorsan és azonnal.
Nekem korábban sem volt ismeretlen a promiszkuis élet, szerettem akár egy este, több különböző emberrel dugni, azonban meglehetősen erős hipochondriám miatt a védekezési szabályokat betartva. S mivel én főleg a passzív szerepet kedvelem (akit dugnak - nem szeretjük a "lány" szerep szót, mert nem vagyunk lányok, még ha néha úgy is tűnik :) ) nyilván a befogadóképességemnek is voltak határai.
Ezen a házibulin a "spuri", azaz a speed volt az első drog, amit kipróbáltam és ami először feltűnt, hogy nem érdekel, ki mit gondol rólam. Eltűntek az aggályaim, hogy lehet nem vagyok már olyan szép szálkás így a 30 felé, s mi van, ha van pár ősz hajszálam (a melegek között a 30 év egy komoly vízválasztó, kb. onnantól kell keményen megküzdeni minden egyes "falatért", ha nem vagy olyan gyors és ügyes, hogy egy ismerősöd se tudja a valódi korodat. :)
Fantasztikusan jó pasinak éreztem magam és úgy éreztem, bárkit megkaphatok, s végre hódolhattam egy régi álmomnak, a "bb" (bareback - védekezés nélküli) szexnek is, ugyanis a betegségektől való aggályaim is rögtön eltűntek a szer hatására. A következő héten rögtön akartam az élményt megint, s ugyanaz az illető bemutatott egy másik, szintén közkedvelt partidrognak, a 2010-ből átmentett KATI kristályos formájának, ami "mefi" néven elterjedt. Na, ez volt az igazi nagy ütés. Fél zacskó után gyakorlatilag bármennyien megdughattak, annyira kitágultam, hogy nem éreztem semmit, csak a több órás (napos?) elszállást. Az, hogy sokan belém is élveztek (ezek persze nem drogozó emberek voltak - mert úgy az a legtöbbeknek nem megy; megvoltak azok a helyek, ahol beállva őket is megtalálhattam), még duplán élvezetet nyújtott.
Szépen lassan találkoztam az üdítőkkel felkevert dzsinával (GHB) is, ami szintén bevett szer ezeken a partykon, s ha valaki aktív szerepbe (tehát aki dug) szeretne kerülni, annak érdemes volt nyakalnia belőle óránként, ugyanis a "mefi"-től a legtöbbeknek nem állt fel, kivéve ha intravénásan adták be, ennek a neve "slam", s talán a legveszélyesebb és a legkeményebb addikciót okozza mind közül. Láttam olyan srácot, aki órákat töltött egy party-n azzal, hogy vénát keressen magán, ahova beadhatja.
Ennél keményebb drogok: pl. a kokain és a heroin a melegvilág chemsex party-jain nem igazán jellemzőek, a fentiek azonban egyre nagyobb dózisban és különböző kombinációkban is terítékre kerülnek az idő előrehaladtával, ahol fél zacskó már kevés. Innentől nem volt megállás. Hetente kerestem a hasonló "chemsex-bb-gruppen" partykat, ugyanis ez a szentháromság meleg körökben szinte állandó.
A drogos szex sosem megy gumiban és nagyon ritkán történik négynél kevesebb személlyel: szinte mindig többnapos, sőt hetes partykba torkollik, ahol több tucat ember megfordul ezen idő alatt: van aki onnan jár beállva melózni és oda tér aztán vissza, van aki két napig folyamatosan csinálja, utána abba akarja hagyni, de rájön, hogy olyan szar lejönni ennyi drogról, hogy visszatér újabb 5 napig, s amikor már a szervezete jelez, hogy enni ill. inni kéne, akkor hagyja csak abba. Merthogy a szex mámora egy plusz addikció a drog mellé, s ezt nem olyan könnyű otthagyni.
Nem egyedül repül az ember, hanem valaki mással, nem csak a fizikai része tud csodálatos lenni, hanem a lelki is: megérintenek, szeretnek; nyilván ez nem valóság, de ez akkor és ott tök mindegy. Aki azt mondja, hogy maga a tevékenység rossz, az nem próbálta vagy rossz anyaggal csinálta.
A következményei már más kérdés: mindenki máshogy éli meg, én a magam részéről minden lejövésnél kegyetlenül szenvedtem. Napokra tűntem el, volt hogy a munkahelyemre sem mentem be, volt, hogy olyan pánikroham jött rám, hogy elmenekültem otthonról, s persze elhanyagoltam a valós barátaimat, s azt, azokat akiktől valóban szeretetet kaphattam volna.
Ez nyilván minden drogos sztoriban le van írva, a "chemsex" azonban azért specifikus, mert sokan ezt a fajta függőséget még mindig nem tekintik függőségnek; lévén, hogy nem napi szinten vágyik az ember a drogra. Úgy élik meg, hogy "ó, elmegyek egyet partyzni, utána jó leszek pár napig". Ez esetleg az elején megy, utána az illúzió, hogy kézben tartja az ember a dolgokat, megmarad - az nem tűnik fel, hogy az életben minden egyebet úgy kezd intézni, hogy a chemsexre legyen pénz, a chemsexre legyen idő, s ha nincs, akkor minden áron csinál magának. Lehet, hogy két hétig droghoz sem nyúl, de az mind azért van, hogy utána belevesse magát abba, amire két hétig készült. Mert az egyre puritánabbá tiszta időszakok nem szólnak semmi másról, csak saját magunk vállon veregetéséről az utána következő rövidebb-hosszabb chemsexelésekért cserébe.
Lassabb és alattomosabb függőség, de ugyanolyan nyilvánvaló, s innen csak egy lépés a napi szintű drogozás. Ismerek olyanokat, akik a napi szintű drogfüggőségüket minden nap tartandó "chemsex party"-ba oltják, tartva az illúziót, hogy ők még mindig csak szexelgetnek néha beállva. Nem azt mondom, hogy ezt nem lehet ésszel, de mivel eseményspecifikus függőségről van szó, sokkal nehezebb valós értékítéletettel felmérni, hogy mennyire is kapja el az embert a gépszíj.
A magam részéről, eldöntöttem, hogy leállok. Nagyon friss a döntés, egyelőre nem tudom, hogy pontosan hogy is fog ez sikerülni. Az biztos, hogy van, aki mellettem van. Felfedtem magam a számomra fontos embereknek, ez volt az első lépés, a második pedig, hogy kerestem szakmai segítséget. Nehéz lesz az út, de a döntés megszületett. Egy évvel ezelőtt volt bennem egy hajlandóság arra, hogy legyen ennek vége, de a döntés nem született meg. Most döntés is van. Az első dolog az volt, hogy felismerjem, hogy rég nem én tartom a kezemben az életemet, hanem a függőségem uralkodik felette, s mint feljebb is jegyeztem, ennél a típusnál felismerni ezt talán még nehezebb, mint a drogfüggőség közismertebb fajtáinál, s mint megtudtam szakmailag is óriási kihívás két ennyire összefonódott, ekkora élményt nyújtó függőséget kezelni. Egyedül - a magam példájából ill. eddigi tapasztalataim alapján - kizártnak tartom, hogy abba lehessen hagyni, ez talán a legnagyobb hazugság, amit a "chemsex" elhitet veled.
Karcsi
A Drogriporter angol nyelvű interjúja egy chemszex szakértővel itt!
Ha védekezés nélkül szexeltél, menj el szűrésre!
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.