Pornóellenesség helyett pornókritikusságra van szükség

Nem önmagában a pornó az, ami nőgyűlölővé vagy erőszakossá teszi a férfiakat.

A pornóellenes kampányok szövegeiben gyakran találkozni olyan állításokkal, miszerint a pornó erőszakossá, nőgyűlölővé és szexistává teszi a fogyasztóit. A radikális feminista teória szerint a pornográf képek és videók hozzájárulnak a nők elnyomásához azáltal, hogy tárgyiasítják a nőket és arra késztetik a férfiakat, hogy egy darab húsként, és ne érző-gondolkodó lényként bánjanak a nőkkel. Olyan kutatásokat idéznek, amelyek szerint a pornográf tartalmak jelentős része mutat be erőszakot nők és fiatalkorúak ellen.

Hogy ki mennyire fogadja el a pornóellenes mozgalom érveit és mennyire ért egyet annak következtetésével, hogy teljesen vagy részlegesen be kell tiltani a pornográfiát – az világnézet kérdése is. Nem bizonyított, hogy a pornográfia betiltása a szexuális erőszak csökkenéséhez vezet. Erre a legjobb példa Csehország, ahol a bársonyos forradalom után legalizálták a pornót, de a nők és gyermekek elleni szexuális erőszak bűncselekmények száma nem nőtt, hanem látványosan visszaesett. Megértem, hogy sokak számára a pornográfia visszataszító, mert szerintük tárgyiasítja az emberi testet. De vajon mennyire támasztják alá a pornográfia és az erőszak/nőgyűlölet kapcsolatát a tudományos vizsgálatok?

A tudományos bizonyítékok, mint sok hasonló vitatott és komplex társadalmi kérdés esetén, itt sem egyértelműek. A tudomány, természeténél fogva, nem alkalmas arra, hogy önmagában eldöntsön politikai és etikai kérdéseket, legfeljebb arra tud rámutatni, hogy bizonyos érveket alátámasztó feltevések hibásak-e. 

Mekkora hányada ábrázol erőszakot a pornóvideóknak?

Mint a politikailag érzékeny és vitatott társadalmi kérdések esetében, itt is jelentős számháborúk dúlnak és nagyon sokféle számmal találkozhatunk. A pornóellenes mozgalom által gyakran idézett szám a 88%. Ez Gail Dines Pornóföld: Hogyan térítette el a szexualitásunkat a pornó c. könyvéből származik. Ha ez igaz lenne, akkor 10-ből 9 pornóvideó erőszakot jelenítene meg.   

Alan McKee, a Queensland-i Egyetem kutatója ezzel szemben 2%-ról ír a The Journal of Sex Research című szaklapban megjelent 2005-ös cikkében. És a kettő között is számos átmenet van, bár a legtöbb kutatás jóval kisebb arányt mutat, mint Dines könyve (például: 36%, 23%, 14%, 14%).

Mi magyarázza a szélsőséges különbséget? Két tényező: (1) miként határozzák meg az erőszak fogalmát az egyes szerzők, és (2) milyen módszertannal jutnak a következtetéseikre.

Vajon a nők elleni erőszak ábrázolásának tekinthetjük-e például a BDSM jeleneteket? Vajon erőszak-e, ha játékból elfenekelnek valakit? És ha csak játékosan rácsapnak a fenekére? Hol határ? Dine kutatása nem tesz különbséget a konszenzuális BDSM és az erőszak között. Egyedül McKee kutatása teszi egyértelművé ezt a különbséget.A BDSM és a külöféle fétisek csupán az emberek egy kisebbségét vonzzák. De az, hogy a többieknek bizarr és akár visszataszító a szex ezen formája, nem jelenti azt, hogy mások ne választhatnák ezt szabad elhatározásukból.  

Gyakran találkozunk azzal az érveléssel is, hogy a pornóvideók egyre durvábbak, egyre erőszakosabbak. Eran Shor és Kimberly Seida (2018) egy érdekes kutatása azt vizsgálta, hogy a legnépszerűbb pornóoldal, a PornHub videói vajon az elmúlt 10 évben erőszakosabbá váltak-e - de nem találtak erre bizonyítékot.

A pornóellenes mozgalom egyik nagy diadala volt, amikor 2020. decemberében a PornHub eltávolított 10 millió videót az oldalról. Mivel a New York Times egy újságírója abúzust tartalmazó videókról számolt be, amelyekben fiatalkorúak és/vagy emberkereskedelem áldozatai szerepeltek. 

De vajon milyen gyakoriak az ilyen videók az oldalon? Az Internet Watch Foundation nevű független szervezet 2017 és 2019 között mindössze 114 olyan videót azonosított a PornHubon, melyek abúzív tartalomnak minősültek, és ezeket is azonnal eltávolította a site, amikor értesítették őket. Mindenki döntse el maga, vajon szükséges és arányos volt-e 14 millióból 10 millió videó letörlése, miközben az összes videónak mindössze 0,0008%-a ábrázolt abúzust.  

Erőszakossá tesz a pornó?

Ami az erőszakot illeti, kétségtelen, hogy van összefüggés a pornó és az erőszakos viselkedés között. Ezt az összefüggést azonban csak a pornófogyasztók egy kisebbségénél sikerült alátámasztani, és az ok-okozati kapcsolat ott sem teljesen egyértelmű.

Egy az Aggressive Behavior című tudományos szaklapban 2011-ben megjelent tanulmány egy 470 fiatal férfi körében elvégzett vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy csupán a pornófogyasztók kisebbségére (7%) volt igaz az erőszakos beállítottság. Míg a pornófogyasztó férfiak túnyomó többségénél nem lehetett kimutatni olyan hatást, ami erőszakos viselkedésre utalt volna.A kutatók szerint eredményeik megerősítették az ún. konfluencia modellt (confluence model), amely szerint több kockázati tényező együttesen felelhet a szexuális erőszakért. Ezek közül a két legjelentősebb az ellenséges maszkulinitás (nőkkel szembeni gyanakvás) és a személytelen szexuális orientáció (partnerek könnyű felcserélhetősége). Azoknál a pornófogyasztóknál, akiknél a kettő együtt jár, a pornófogyasztás hozzájárulhat az erőszakos viselkedéshez.

Egy másik modell, a kognitív forgatókönyv modell (cognitive script model) szerint a pornográfia egyike azoknak a mintáknak, amelyek meghatározzák, hogyan fogunk viselkedni egy szexuális helyzetben, milyen elvárásaink lesznek és miként viselkedünk a másikkal. A kutatók szerint
minél többet fogyaszt valaki pornót, annál valószínűbb, hogy a való életben is szeretné kipróbálni, amit látott.A pornó eszerint alkalmas arra, hogy akár erőszakos viselkedésmintákat adjon át, azonban nem mindegy, hogy milyen pornótartalomról van szó, és milyen kontextusban történik a fogyasztása.

Nőgyűlölővé tesz a pornó?

De mi a helyzet a nőgyűlölettel? Vajon a pornófogyasztó férfiak tényleg ellenségeivé válnak a nők egyenjogúságának és egy darab húsként kezelik a nőket? Számos kutatás alátámasztani látszik ezt a feltételezést, azonban ezek többnyire olyan módszertannal készültek, amelyek nem tették lehetővé az általános következtések levonását.

2015-ben készült egy nagy mintán (több mit 10 ezer amerikai férfi) végzett vizsgálat, amelynek eredményeit a Journal of Sex Research című szakfolyóiratban olvashatjuk. A vizsgálat azzal a meglepő eredménnyel zárult, hogy a pornófogyasztó férfiak gyakrabban vallottak egyenlőségpárti nézeteket a nőkkel kapcsolatban, mint a nemfogyasztó kontroll csoport tagjai.Egy 2019-ben publikált kutatás megerősítette ezt az eredményt. Ebben a kutatók a pornófogyasztók kemény magja – a pornóexpókat látogató ún. szuperrajongók (superfans) – körében vizsgálták meg a nőkkel kapcsolatos előítéleteket. És ismét arra a következtésre jutottak, hogy a rendszeres pornófogyasztó férfiak összességében kevésbé előítéletesek a nőkkel szemben. Jelentősen többen gondolták például azt, hogy a háztartásban nem jók a hagyományos nemi szerepelosztások.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez NEM jelenti azt, hogy a pornófogyasztó férfiak körében ne lennének jelentős arányban nőgyűlölők. Egy olyan társadalomban élünk, amely át van itatva a nemi sztereotípiákkal és szexista előítéletekkel. És ezek gyakran megjelennek a pornográfiában is. Azonban az empirikus bizonyítékok alapján maga a pornófogyasztás, mint olyan, önmagában nem tesz senkit sem erőszakossá, sem nőgyűlölővé. 

Az antifeminista pornóellenes incelek

Mi több, gyakran éppen a vad pornóellenesség az, ami együtt jár a nőgyűlölettel. Az ún. incel (involuntary celibate) közösség például, ami a frusztrált, bevallottan nőellenes fiatal férfiak gyűjtőhelye, az utóbbi években zászlajára tűzte a maszturbáció- és pornóellenességet. Az incelek osztják a radikális feminizmus pornóellenességét, de visszafordítják az érveit: számukra a pornó azért rossz, mert lealacsonyítja a férfiakat és erodálja a férfiasság eszményét.A mai pornóellenes érveikben gyakran visszaköszön Samuel-August Tissot svájci orvosnak a 18. század derekén megfogalmazott (hamis) elmélete, miszerint a maszturbáció betegség, amely a férfiasság csökkenéséhez és különféle mentális zavarokhoz vezet.

Pornókritikus szexedukáció

Az általános és differenciálatlan pornóellenesség helyett érdemes lenne inkább arra fókuszálni, hogy jobban feltárjuk, milyen pornográf tartalmak, milyen csoportok körében és milyen dinamikák mentén erősítik a nők elleni erőszakot és/vagy előítéleteket. És ennek a tudásnak a birtokában alakítsunk ki módszereket arra, hogy ezeket a kockázatokat csökkentsük.

Vannak jó gyakorlatok. Egy ilyen Emily F. Rothman egészségkutató nevéhez fűződik, aki már régóta a párkapcsolati erőszak megelőzését vizsgálja. Az alábbi TED videóban elmagyarázza,  
hogy a pornográfia, bár nem az ördögtől való, rettenetesen rossz formája a szexedukációnak. De amire szükség van, az nem pornóellenesség, hanem pornókritikus szexedukáció, ami kontextusba helyezi a fiatalok számára a pornót. A pornóipar célja, hogy minél több profitot termeljen, nem az, hogy felkészítsen bárkit az életre. Alkalmas arra, hogy szórakoztasson. De nem alkalmas arra, hogy a fiatalok ebből tanuljanak meg örömet szerezni egymásnak.  

Rothman és kollégái kidolgoztak egy pornográfia műveltség (pornography literacy) programot serdülők részére. A 9 alkalomból álló, 18 órás program során nem elrettenteni akarnak a pornótól, és nem is démonizálják azt.

Céljuk, hogy kritikus gondolkodást adjanak át a fiataloknak, hogy meg tudják különböztetni, mi az, ami fiktív, ami túlzó, ami irreális, ami nem a kölcsönös örömszerzésről szól. Hogy hol végződik a tájékozott beleegyezés és hol kezdődik az abúzus és erőszak. Mindezt úgy, hogy közben tudományosan alátámasztott ismereteket adnak át.

Hasonló programokra nagy szükség lenne a magyar középiskolákban is, ahol a realitás-alapú, nem elrettentő és nem ítélkező drog- és szexedukáció ritka, mint a fehér holló. 

(Egy következő cikkben majd foglalkozom azzal is, hogy vajon létezik-e pornófüggőség, és mi az.)

Sárosi Péter