Mit kezdjünk a kellemetlen érzelmekkel?
Nem az egyszeri nagy döntéseink határozzák meg, kik leszünk az életben. Amit napi szinten választunk, azzá leszünk az életünk során. Könyvismertető.
Az élet nagy döntései: továbbtanulás. Munkavállalás. Házasság. Gyerekvállalás. Ezek a döntések határozzák meg az életünket. Hogy kik vagyunk. Hogy boldogok vagyunk vagy boldogtalanok. Vagy mégsem?
Dr. Joan Rosenberg pszichológus, a "90 másodperc az élethez, amit szeretsz" (2019) című könyv szerzője szerint nem. Mi több, ez az élet egyik legnagyobb tévedése.
Az élet apró, pillanatról-pillanatra történő döntései azok, amik meghatározzák, hogy kik vagyunk, és hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Például az, hogy mit kezdünk a kellemetlen érzelmeinkkel, amelyek napi szinten bombáznak bennünket. És bizonyos időszakokban pedig teljesen eluralkodnak rajtunk.
Fontos megérteni, hogy ezek az érzelmek nem egyszerűen csak "a fejünkben léteznek", nem valamiféle "nem valóságos" jelenségek, amelyeket puszta akaraterővel bármikor megsemmisíthetünk. Ezek az érzelmek nagyon is léteznek a testünk szintjén, fiziológiai folyamatokat indítanak el bennünk. Ezáltal fontos üzenetet közvetítenek.
Az emberek, amikor kellemetlen érzelemmel szembesülnek, gyakran úgy érzik, hogy elveszítik a kontrollt. Ez abból fakad, hogy félnek megélni, érezni valamit, amit nem akarnak megélni és átérezni. Ezért aztán bonyolult viselkedési rituálékat és pótcselekvéseket alakítanak ki, hogy elkerüljék az érzés megélését.
Dr. Bolte Taylor kutatásaira hivatkozva azt állítja,
De a kellemetlen érzelmek megélése nem jelenti azt, hogy közben teret kell adnunk a negatív gondolatoknak és a kemény önkritikának. Tudatosítsuk, hogy ezek a kellemetlen érzelmek nem állandóak és nem határoznak meg minket. Ugyanúgy el fognak vonulni, vissza fognak húzódni, mint a hullámok a tengerparton. Ami most van, az nem feltétlenül lesz a jövőben.
Mégis, ami közös a hullámokban: hogy előbb-utóbb mindegyik elmúlik. Elvonul.
Dr. Ethan Kross és kollégái kutatása szerint az önmagunkkal folytatott párbeszédnek óriási szerepe van ebben a folyamatban. Jelentős pozitív hatása van annak, amikor ahelyett, hogy elkezdenénk a szokásos önpocskondiázást ("már megint milyen béna vagyok" stb.), a nevünkön szólítjuk magunkat ebben a párbeszédben. És próbálunk úgy beszélni magunkkal, mint egy segítségre szoruló baráttal tennénk.
A saját igazságunk kifejezése fontos mások felé is, ha ezt nem bántó szándékkal tesszük. Rumit, a szúfi misztikust idézi: mielőtt bármit kimondanál, a szavaidnak három tesztnek kell megfelelnie. Igaz? Szükséges? Kedves?
"A beszéden keresztül fedezheted fel igazán mélyen, ki is vagy valójában, és ahogy beszélsz, úgy nyered el az önbizalmadat," írja Rosenberg. "A legtöbb ember nem jön rá erre az igazságra."
Sárosi Péter
Ha tetszett ez a cikk...
A Drogriporter oldalt egy nonprofit szervezet működteti, állami támogatás nélkül, politikai ellenszélben. Kérünk, légy a Drogriporter Támogató Tagja és járulj hozzá, hogy sok még sok ilyen cikket tudjunk írni!
Mi a drogriporter?
A Drogriporter nem a drogokról szól, hanem az emberekről, akik drogokat (is) fogyasztanak. Célunk, hogy teret adjunk a megbélyegzéstől és előítéletektől mentes, korrekt, tudományos bizonyítékokon alapuló, de mégis szórakoztató tájékoztatásnak. Álláspontunk szerint a büntetőjogi elrettentésen alapuló drogpolitika nem lehet sem hatékony, sem pedig igazságos, mivel sokkal nagyobb ártalmat okoz, mint a drogfogyasztás maga, amelyet egyébként sem képes megszüntetni vagy megelőzni.
A Drogriportert üzemeltető Jogriporter Alapítvány közhasznú tevékenységet folytat, az állam vagy politikai pártok támogatása nélkül. Ha szeretnéd, hogy a jövőben is legyen egy józan hang a drogpolitika terén, kérjük, hogy támogasd a szervezetünket az adód 1%-ával! Adószámunk: 18523616141
A Drogriporter oldalunkat itt találjátok, az angol nyelvű oldalunkat pedig itt.
Segítség kell? Itt megtalálod!
Ha segítségre van szükséged a drogproblémáid/drogfüggőséged miatt, a Drogriporter adatbázisában megtalálod!