100-ból mintegy 7 magyar dolgozó küzd munkafüggőséggel. Mivel a drogfüggőséggel szemben a munkafüggőség magas presztízzsel jár, kevesebbet beszélünk róla. De közben éppen annyira romboló hatásai lehetnek az emberek életére.
Március elsején tartotta meg Dr. Kun Bernadett, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar oktatója „A munkafüggőség tünettana, koncepciói és helye a viselkedési addikciók körében” című online habilitációs előadását. Erről a laikusok számára is izgalmas témáról készítettünk egy rövid összefoglalót alább.
A munkafüggőség jelensége viszonylag új, kevéssé kutatott téma. Sokáig az a tévhit élt, hogy a függőséget csak konkrét szerek, drogok okozhatnak. Isaac Marks kutató fogalmazta meg 1990-ben először tudományos szinten, hogy létezik függőség szerhasználat nélkül is, és viselkedésektől is függővé válhatunk. Mint amilyen a szex, a szerencsejáték vagy a munka.
Egészen 2013-ig kellett várni addig, míg az amerikai pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve, a DSM-V először vezette át a szerencsejáték zavart az addiktív zavarok körébe. A munkafüggőség, mint olyan, azonban még ma sem szerepel diagnózisként a kézikönyvben.
Miközben robbanásszerűen nőtt a szakirodalom a témában az elmúlt évtizedekben - maga a munka világa is rohamosan változik. Változik, ahogyan a munkához viszonyulunk. Az egyéni teljesítménynek sokkal nagyobb a jelentősége, mint régen.
Sokkal inkább hajt mindenki, hogy egyénileg jól teljesítsen. Sokkal több technológiai eszközt használunk. És ezzel a munka és magánélet terei összemosódnak, és sokkal könnyebben tud az ember akárhonnan és akármikor dolgozni. Ennek vannak előnyei, de egyben hátrányai is - például a munkafüggőség nagyobb kockázata. Emiatt aztán a munkafüggőség kutatása fontosabb, mint valaha.
Mi a munkafüggőség?
Számos definíció született erről. Egy Oates nevű teológus írt 1971-ben először a workaholism jelenségről. Oates szerint a munkafüggőnél ugyanúgy megjelenik egy kontrolállatlan vágy, a munkára irányulva, mint az alkoholista esetében az alkoholra irányulva. Az is közös, hogy ennek negatív következményei vannak a függőre és a környezetére nézve.
Spence és Robbins 1992-ben három attitűd (késztetés, involválódás, élvezet) mentén írta le a munkafüggőséget. A munkafüggő eszerint erős késztetést érez a munkára, jelentős időt tölt vele - viszont nem élvezi a munkát magát. Robinson 1998-ban arról írt, hogy a munkafüggőkre jellemző közös vonás, hogy a munka mellett minden egyéb tevékenységet elhanyagolnak. Schaufeli és munkatársai szerint a munkafüggőkre excesszív (túlzó) és obszesszív (kényszeres) munkavégzés jellemző, és ezt meg kell különböztetni az elkötelezett munkavégzéstől, amire ezek a negatív tulajdonságok nem jellemzőek.
Griffiths 2005-ben alkotta meg a munkafüggőség ún. komponens modelljét. Eszerint a munkafüggőségnek 7 komponense van: kiemelkedő jelleg (a munka a fő prioritás), hangulat módosulás (ha nem dolgozik eleget, szorong és szégyent érez), tolerancia (egyre többet dolgozik), megvonás (nem fizikai, hanem pszichés elvonási tünetek), konfliktus (saját magával és környezetével is), visszaesés (sikertelenül próbálja csökkenteni a munkét) és problémák (személyes és kapcsolati).
Mennyire elterjedt a munkafüggőség?
A munkafüggőség társadalmi elterjedtségének megállapítása nehéz. Módszertani nehézségek merülnek fel, például az, hogyan mérhető a munkafüggőség. A munkaórák számával? Sokáig nem léteztek megbízható skálák a munkafüggőség megállapítására. Önbevallásos alapon is mérték a munkafüggőséget: egy vizsgálatban az emberek 30%-a válaszolt igennel az "Ön munkafüggő?" kérdésre. De ez inkább a munkafüggőség társadalmi megítéléséről mond el sokat.
Végül Susman és munkatársai korábbi kutatások alapján a lakosság 10%-ára tették a munkafüggőségben érintettek arányát. Azóta Kun Bernadett és kollégái magyar reprezentatív lakossági adatokon is mérték a munkafüggőség előfordulását.
Az OLAAP (Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról) 2019-es adatai szerint a teljes magyar felnőtt lakosság 5,1%-a tartozik rizikócsoportba. Az összes dolgozó magyar 7%-a munkafüggő.Nem történt az elmúlt négy évben jelentős változás a statisztikai analízis szerint. A COVID hatásait pedig még nem látjuk.
Az egyik vitás kérdés, hogy jó-e, ha valaki munkafüggő: pozitív addikció-e a munkafüggőség?
Spence és Robbins szerint nem, hiszen a munkafüggőség per definitionem a munka nem-élvezetével jár együtt. A munkafüggőség ezenkívül stresszel és szorongással, társkapcsolati és párkapcsolati problémákkal jár együtt a kutatások szerint.
A munkafüggőség tehát nem pozitív, hanem ártalmas jelenség. A függőség alapvető kritériuma, hogy negatív jelenségről van szó. Bár a levegőtől is függünk - de a levegőfüggőségünk nem addikció, hiszen nem káros.Egyes kutatások szerint a munkafüggő is megéli a flow-t, az eufóriát, a munkavégzés során, mint egy drogfüggő is a drogélmény során. De ezt a flow élményt beárnyékolják a munkavégzésen kívül tapasztalható problémák.
A túlzott munkavégzés egyenlő a munkafüggőséggel?
Vajon van-e felső munkaóra-határ, amitől számítva valaki munkafüggő? Egy Mosier nevű kutató 1982-ben a heti minimum 50 órát dolgozókat automatikusan munkafüggőnek nyilvánította. Ez a megközelítés azonban Kun szerint erősen vitatható. Nem a munkaórák száma, hanem a belső késztetés és kényszer az, ami megkülönbözteti a függőséget a pusztán sok munkától. A munkával töltött idő és a munkafüggőség között csak gyenge és közepes kapcsolatot tudtak kimutatni a vizsgálatok (r = 0,3-0,4).
Kunék saját kutatásaikban azt találták, hogy a munkafüggők valóban többen dolgoznak, mint az átlag, de ami függővé teszi őket, az nem pusztán a munkaórák száma, hanem az életükre gyakorolt káros hatások.Azt találták, hogy a munkafüggőség hátterében az áll, hogy az egyén el akarja kerülni a szégyent és a szorongást, ami a saját teljesítményével kapcsolatban él benne. Az intrinzik (önjutalmazó), és nem az extrinzik (eszköz jellegű) motivációk dominálnak nála. Egyéb addikcióknál is megfigyelték ezt: a videójáték függőségnél sem az a lényeg, hogy mennyi időt tölt vele valaki, hanem az, hogy miként hat az életére.
A munkafüggőség vajon kedvező-e a cégek számára?
A munkaadó számára a munkafüggőségnek vannak előnyei és hátrányai. A cég számára előnyös, hogy extrán lehet terhelni a munkavállalót, többet túlórázik, munkaidőn kívül is tud dolgozni, rögtön ugrik, ha kell valami. Viszont van egy csomó hátrány is, és ezek összességében nagyobb súllyal esnek latba.
A munkafüggőknek túlzott a kontroll-igényük, nehezen tudnak feladatokat delegálni. Fizikai kimerültség és kiégés jelentkezik náluk. Emiatt romlik a teljesítményük, és kapcsolati problémákkal küzdenek.Így a munkaadó számára végős soron a mérleg negatív: a munkafüggőség káros a teljesítményre.
Vajon csak a személyiségen múlik a munkafüggőség?
Kun Bernadett és munkatársai végeztek egy szakirodalmi áttekintést (metaanalízist) a személyiség szerepéről a munkafüggőség kialakulásában. Azt találták, hogy vannak ilyen összefüggések. A Big Five személymodell tekintetében például az extraverzió, a lelkiismeretesség és a kultúra/intellektus tekintetében találtak összefüggést a munkafüggőséggel. A kevésbé önhatékony, szorongós, kényszeres személyiségű emberek is hajlamosabbak a munkafüggőségre.
Vannak tehát személyiségi tényezők, de a környezeti tényezőkkel együtt fejtik ki a hatásukat. Fontos például az, hogy milyen a klíma a munkahelyen.
A munkafüggőség jellemzően jelentkezik a versengő, magas követelményekkel rendelkező munkahelyi környezetben. A winner takes it all filozófia alapján működő munkahelyeken gyakoribb. A munkavégzés rendszeressége is számít: az OLAAP adatok szerint ha nincs rendszeresség a munkában, változékony a munkabeosztás, ott megnő a munkafüggőség kockázata. Egy buszvezető nem tudja hazavinni a munkáját, de egy irodai dolgozó igen. Fontosak a kultúrális és társadalmi különbségek is.
Kényszeres személyiség-zavar-e a munkafüggőség?
A DSM-V-ben szerepel a kényszeres személyiségzavar, mint önálló diagnózis. Eszerint az ebben a személyiségzavarban küzdő ember a feladat teljesítését akadályozó mértékben perfekcionista, és olyan mértékben elkötelezett a munka iránt, ami kizárja a szabadidős tevékenységek élvezetét. Ez igaz a munkfüggőségre is. Felmerül tehát a kérdés, hogy kell egyáltalán új definíció a munkafüggőségre?
A kényszeresség fontos összetevője a munkafüggőségnek. De ha a kutatásokat nézzük, a kényszeres vonásoknál a munkafüggőknél gyenge-közepes kapcsolatot találtak. Az OCPD (obszesszív-kompulzív személyiségzavar) és a munkafüggőség között egy kutatás gyenge, egy másik pedig erős összefüggést talált. Több kutatásra lenne szükség, hogy tisztán lássunk. Ami viszont a munkafüggőség sajátosságát erősíti, hogy a munkafüggőség kapcsán addikciós jegyek jelentkeznek: a kontroll elvesztése, megvonási tünetek. Ezek a kényszeres személyiségzavarnál nem jelentkeznek.
Mitől más a munkafüggőség, mint az egyéb függőségek?
A munkafüggőségnek számos közös vonása van az egyéb függőségekkel. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak különbségek is. A drogfüggőséghez képest például ez egy kevésbé stigmatizált tevékenység: hasznos, elismerésre méltó a környezet szemében. A függő akár pozitív megerősítéseket is kap: anyagiak, pozíció, hatalom és elismerés terén. A rövidtávú jutalmak (hedonikus jelleg) helyett a hosszú távú pozitív következmények is jelentkeznek.
Emiatt aztán kevesen is kérnek segítséget a munkafüggőségük miatt. A munkafüggőség rejtőzködő probléma - hiszen az emberek nem gondolják problémának."Miért kérjek segítséget, mert sokat dolgozom?" A munkafüggőségnek nincsenek elismert terápiás módszerei, nincsenek ellátóhelyek, ahol ezzel tudnak foglalkozni. De ha a google keresőbe beírjuk, hogy munkafüggőség, több mint 10 millió találatot kapunk. De nem egyértelmű, ki mit ért alatta.
A kutatás gyerekcipőben jár: számos definíciós probléma van még, és jóval kevesebb kutatást publikáltak a témában, mint más viselkedési függőségekről. Emiatt aztán sok a vita és kétely. De a kutatási eredmények azt már ma is igazolták, hogy számos negatív következménye van ennek a jelenségnek.
Így például testi szinten: alvászavar, hátfájás, emésztőrendszeri zavar, szív- érrendszeri problémák, egészségtelen táplálkozás. Pszichés zavarok: stressz, depresszió, szorongás, kiégés és alkoholhasználat. Kapcsolati zavarok: párkapcsolati elégedetlenség, munka-család konflikuts, munka-élet egyensúly hiánya. Foglalkozásbeli zavarok: szerep-problémák, munkahelyi stressz, munkával való elégedetlenség, túlterheltség, nem hatékony munkavégzési módok.
A kutatás jövőbeli irányai
Azt Kun Bernadett is hangsúlyozta, hogy több kutatásra van szükség a munkafüggőségről. Mégpedig például a kognitív és neuropszichológiai vizsgálatok terén, ahol az érintettekkel együtt élők és dolgozók perspektíváját is jobban kellene kutatni. Több hosszú távú (longitudinális) vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy milyen irányúak az oksági viszonyok a jelenségekkel kapcsolatban. A személyiség és a strukturális tényezők interakcióját is vizsgálni kell.
És ami fő: jó lenne többet tudni arról, hogyan tudjuk kezelni ezt a problémát. Kevés adat van erről. Egy kutatás például igazolta a meditáció eredményességét. De ezen kívül nem tudjuk, mi működik és mi nem. Nem tudjuk azt sem, hogy a már létező anonim munkafüggők csoportja vajon hatékony-e. A munkafüggőség hatékony kezelése tehát még a jövő zenéje.
Sárosi Péter