Vajon mi visz rá egy tizenévest, hogy füvet szívjon, és mit ad neki a kannabisz? András olvasói beszámolója következik.
Jelenleg 20 éves vagyok. Négy éve, 16 évesen találkoztam először a fűvel.
Nem jártam el bulizni, jobb szerettem otthon PC-n játszani a barátaimmal, zenét hallgatni a hangfalaimon, falun ez mindennapos volt.
Egyik ilyen estén az egyik családtagom megkínált egy joint-al. Én 4 feles pálinka és másfél doboz sör után azt se tudtam mi az, gondoltam dohány, és be akar avatni.
Még csak a csiga se volt feltűnő a szénszűrő helyén, úgyhogy beleszívtam kétszer.
Rólam tudni kell, hogy kevés italtól is berúgok, nem dohányzom.
Tehát már amúgy is ittasan, szűz tüdővel dohánnyal kevert füvet kaptam jointba (ami egyébként az egyik legkárosabb fogyasztási módja),
20 másodperc múlva kifektetett, és órákon keresztül feküdtem a kanapén mozdulatlanul, de éberen. Mindenről tudtam, ami körülöttem történik, és ez szokatlan volt.Sokak hasonlóan ital után találkoznak a fűvel, épp ezért ítélik el oly sokan.
Engem érdekelt, hogy mégis mire képes csak magában.
Mivel említettem, nem dohányzom, már gyerekkoromban elhatároztam, hogy a tűdőm lesz a legegészségesebb szervem.
Ezért mielőtt felkerestem volna egy dílert, böngészgettem a neten a szerről, milyen fogyasztási módjai vannak. Végül vásároltam magamnak egy szép 40 centis bongot, ami jobban kíméli a tüdőt.
Azóta eltelt 4 év, és mára majd' mindennapos az, hogy füvet szívok.
A kezdetektől fogva csak tisztán, csak bongból néhány alkalmat kivéve.
Saját tapasztalatból szeretnék megtörni néhány sztereotípiát, amit a drogokkal kapcsolatban építettek fel az emberek.Mivel egyik családtagom avatott be (aki azóta tudtommal nem is használta a szert, csak azért szerezte be, hogy inkább biztonságos helyről kapjak, mint egy random embertől herbált, vagy valamit!!!) így azt lehetne gondolni, hogy lecsúszott családból származom. Tény, szegények voltunk, egy háztartásban 5-en voltunk, jogsi, kocsi, tömegközlekedés nélkül 3 gyerekkel, deviza hitel, csak a helyi közmunka ami fenntartotta a családot néhány külföldi próbálkozás kivételével.
Azóta a helyzet kicsit változott, de nem sokkal javult.
Azonban szerető családból származom, látszólag semmi olyan problémám nem volt, hogy a szerekhez nyúljak, vagy ragaszkodjak hozzájuk.
Édesanyám mai napig aggódik az élet miatt, amit folytatok, de úgy érzem az idő teltével kezd belenyugodni, hisz már lassan 5 éve élek párkapcsolatban, elköltöztem otthonról az ország másik sarkába, fenntartom magamat, és haza is látogatok. Nem mellesleg aktívan keresem a kiutat a mókuskerékből, hogy valami nagyot alkossak, ne ragadjak le a hétköznapi emberek mindennapjainál.
Miért használom a füvet?
Említettem, hogy sose voltam nagyon bulizós, iszákolós. Miután találkoztam a fűvel, ez kicsit megváltozott. És nem, nem az ellenkezőjét váltotta ki, hanem mintha felnyílt volna a szemem.
Abban a pillanatban, amikor kipróbáltam a füvet, eldöntöttem, hogy soha nem iszok.
Ez olyan, mint az újévi fogadás. Iszogatok, egyáltalán nem többet, mint előtte, viszont a minőség a nem mindegy.Régebben Kőbányai, falusi kerítésszaggató pálinka, stb.. amit fogyasztottam.
Most évente kb. 4-5 üveg likőrt iszok, alkalmakat beleszámítva.
Nem a hatása miatt, hanem az íze miatt. Sokszor hígítom a likőrt kakaóval, de ez még egy nem szabadalmaztatott titkos recept. Nagyon finom :)
Egy rocker családban nőttem fel, ahol nem díjazták a másfajta zenét, de nem szóltak bele.
Nem voltam vallásos, gyakorlatilag mindenhez szabad kezet kaptam, hogy ki is akarok lenni.
Ez problémát is jelentett gyerekkoromban, de talán ezért vagyok a leghálásabb a családomnak.
Azóta minden fajta zenét meghallgatok, mert mindenben látom a szépet. Ez odáig jutott, hogy kihatott az életfelfogásomra is. 10-12 éves korom óta keresem az utamat, ami nagyon hosszú depressziót eredményezett. Az éveken át húzódó szenvedés után egymagam kilábaltam a sehova tartozásból, előtte soha nem kellett senkinek a segítsége.
Mindig csak magamra számítottam, és sokszor volt, hogy barátnőm mellett sírtam, de sose mondtam el neki mi a bajom. Egy burokban éltem, és talán ma is ott élnék, ha nem változtatta volna meg a fű az életemet.
Megtaláltam a "vallásomat", de jobb szeretem életfelfogásnak mondani.
Megnyíltam a családomnak, kialakult bennem egy értékrendszer. Régen én voltam aki minden internetes vadidegen barátomnak segített a lelki problémáiban, de sose viszonozta senki. Ez is hozzásegített a burokhoz, amiben sokáig éltem, mert besokalltam.
Ma ugyanúgy igyekszem segíteni másokon, és mellette folyamatosan fejlesztem magamat, hogy minél jobb ember legyek. Ez lett az életcélom.
Szoktam is ezzel viccelődni, hogy minden drog kinyit egy szemet, viszont ennek van egy hátulütője is. Több szem többet lát, de vajon melyiknek higgyünk?Mivel ezek kihatnak a pszichére, sokszor paranoiát okozhatnak, vagy berögződést.
Aki hajlamos a függőségre, a zárt felfogásra, azoknak ez problémát jelenthet.
Gyerekkoromban elhatároztam, hogy ki akarok próbálni minél több szert, az elveim (mint pl. a tüdőm védelme miatt használt bong) miatt pl. a heroint a tű miatt kizártam.
Azóta egyetlen egy dolgot próbáltam ki, azt is az elmúlt hetekben, a speed -et.
Nem volt különösebb hatása, csak utólag nevettem párommal azon, hogy 4 órát sétáltunk megállás nélkül.Hmm... drogozik és a szerelmével tölti a hatásait?
Még adok a speed -nek egyetlen esélyt, aztán örökre abbahagyom, mert láttam személyesen embert, akin nagyon kiütött a hosszútávú használata.
A lényeg a tudatos szerhasználaton van.
Szeretnék már 17 éves korom óta saját fűsátrat a biztonságos szer használata miatt.
Viszont nem THC hegyeket szeretnék nevelgetni, hanem mondjuk egy THC -ban gazdag növényt bizonyos alkalmakra, és a többi CBD virág lenne a pozitív hatásai miatt a mindennapokra vaporizátorban, ami még egészségesebb, mint a bong.
Végszó
A fű megváltoztatta az életemet egyértelműen jó írányba.
Nem feledkezek meg a közben kialakult depresszív érzésekről sem, a halál flash sokszor felütötte magát a fejemben, és bele is roppanhat az ember, ha nem talál magának választ odabent.
Elgondolkodtat a fű, és addig nem hagy nyugodni, míg választ nem találsz.
Talán a legnehezebb időszakomon vagyok túl, amikor sikerült feldolgoznom a halált.
De azóta mintha spirituálisan szárnyalnék, kiegyensúlyozott vagyok.
És szeretnék hozzátenni a világ értékéhez, épp ezért osztom meg a tapasztalataimat.
András
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit
hasonló
szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy
bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek
tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy,
akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító
szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a
Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk
cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és
minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz
arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát,
milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a
fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett
tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz
drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú
könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg
szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a
rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az
írásod, akár
nem, egy héten belül válaszolunk.