Szofi a szintetikus drogokhoz fűződő, nem éppen harmonikus kapcsolatáról írt nekünk, amelyben a hullámhegyeket hullámvölgyek követték. Olvassátok el a beszámolóját.
Kedves olvasó!
A zenész embereknek csalódást kell okoznom, ugyanis nem a hangszerről szeretnék most beszámolni.
Igen a jó öreg szintetikus drogokról.
Még lány koromban (most 31 éves vagyok) egy buli alkalmával csak alkohollal, maximum fűvel károsítottam a szervezetemet. Minden fajta más szert lenéztem, óvakodtam tőle, azt gondoltam pff, ezek is a híd alatt fogják végezni hajléktalanként.
Igen... tudatlan voltam.
Évekkel később azonban személyesen is kipróbáltam a speedet és az ecstasyt.
Az speedről csak annyit, aki nem ismerné, olyan mintha intravénásan kapnék egy liter kávét. Motiváltnak érzem magam, érdeklődőnek, fittnek és fiatalosnak.Az ekit nem lehet mihez hasonlítani. Nekem nem lassan kúszott be az érzés, mint amikor ittam, hanem egyszer csak bumm, beütött. Bekerültem valami furcsa időhurokba. “Dobjuk be, már éjfél van... hallod reggel 6 óra és csicseregnek a madarak, ez hogy lehet?”
A legcsodálatosabb érzés volt beekizve, kimelegedve sétálni egyet a hűvös éjszakában.Sosem láttam még agresszív “drogost”, míg akik alkoholizálnak mindig bátorrá isszák magukat, aminek sokszor verekedés a vége.
Nálunk legtöbbször egy buli úgy néz ki, hogy összegyűlünk egy lakásban. Társasozunk, játszunk, beszélgetünk.
Körülbelül 4 éve, hogy ezzel telnek a bulizós hétvégék, amire 2-3 hetente sor kerül. Most úgy érzem, hogy már sok volt, hogy nem ad annyi jót az a pár óra, mint amennyit elvesz utána.De lehet csak megint egy „bedobjuk ezt is bármi lesz” (TranzKaphka- Kodein) hétvége utáni rossz kedv hatására mondom, és egy hét múlva már újra szinesíteni akarom a világot.
Általában péntek este kezdjük a szórakozást a barátainkkal, ami szombat estig eltart. Szombat este az alvás érdekében bedobok 3-4 xanit (xanax) plussz egy altatót, a biztos alvás érdekében. Tudom nem egészséges, de nálam az alvásra amúgy is rá kell segíteni, szóval megszokott.
Lehet, hogy szombat és vasárnap is kiteszünk egy két csíkot, csak hogy helyre hozzuk a közérzetünket, mert levert vagyok, zsibbad a fejem, szédelgek és ez segít rajta. Aztán persze azt mondod, jó elég volt, már undorodok magamtól, az egész cselekvéstől és csak becsapom magam a szinten tartással, úgyis eljön a pillanat, hogy elkezdek rosszul lenni.
És akkor elkezdődik és tart napokig.
Egy 2-3 napos buli után, a szervezetem úgy kifárad, hogy úgy érzem, rögvest meghalok, hívják a papot és adja fel az utolsó kenetet.
És ez még csak a fizikai része, túlélhető.
A lelki része sokkal rosszabb. Minden üres lesz, minden érdektelen, minden szürke.Több nap, mire visszarázódom a hétköznapokba.
Szóval a lényeg lehet ezt okosan is csinálni, alkalmanként, házibuliban vagy ki hogy akarja. De igen, rá is lehet csúszni, mikor az alkalomból minden nap lesz.
Nekem is volt erre példa, túl vagyok rajta. Ehhez egy állkapocstörés és a férjem segítsége kellet.
Egy olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a legtöbb munkatársam férfi volt. Nem akartam, hogy lenézzenek női mivoltam miattam, ezért én voltam az első és az utolsó aki a munkát megkezdte. Csináltam ahogy tudtam, azt akartam elismerjék van itt helyem. A speed nagyon jól segített a melóban. Olyan apróságokkal mint evés nem kellet foglalkoznom, ellenben dolgoztam mint egy robot.
Szóval szívtam, hogy dolgozni tudjak, aztán már csak azért, mert nem tudtam aludni, de teljesíteni ugyanúgy kellett, és belekerültem az ördögi körbe.Egy hét alig alvás meg evés után beájultam a villamosmegállóban. Az ájulást követően már tudatomnál voltam, de mégsem mozgott se a lábam, se a kezem…azt mondták sokkot kaptam….pff jó.Igazából az egész sztori nem hatott meg, de a kórházban a szüleimet és a férjemet látva, mennyire szomorúak miattam megfogadtam vigyázok magamra.
Azóta tudom a mértéket.
A legnagyobb szövetségesem, legjobb barátom, szerelmem, a férjem. Minden egyes buli utáni depresszónál nem küld el a fenébe és mondja, hogy szedd már össze magad szánalmas vagy. Hanem azt mondja, nyugi együtt túl leszünk rajta, mert ketten vagyunk a világ ellen. Ő a legjobb dolog az életemben, KÖSZÖNÖM!
Köszönöm, hogy engedi úgy legyen önmagam, ahogy én akarok.
Végső soron a beszámolóban sokkal több lett a negatív élmény, mint a pozitív de úgy érzem mindent össze vetve, a mi barátságunk örök.Az élet lehet nélküle is színes, de így még plusszban kap egy kis csillámport, flittert, és csillogást.
És úgy érzem, ez kell nekem!
Szofi
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit
hasonló
szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy
bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek
tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak - vannak, akik rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy,
akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító
szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a
Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk
cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és
minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz
arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát,
milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a
fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett
tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz
drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú
könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg
szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a
rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az
írásod, akár
nem, egy héten belül válaszolunk.