Civil szakemberekkel egy szakmai konferenciát szerveztünk arról, hogy mi áll a "herbálként" és "bióként" árult szerekkel kapcsolatos túladagolásos halálesetek mögött.
A sajtó is beszámolt arról, hogy az elmúlt évben több, mint 40 halálesetet regisztráltak, ami egy új, bikának elkeresztelt dizájner-drog túladagolásával függ össze. Úgy éreztük, nagyon fontos utánajárni, hogy valójában mi is állt ezeknek a haláleseteknek a hátterében. Ezért a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) részéről május 14-én egy online konferenciát szerveztünk ebben a témában. Erre meghívtuk előadni a téma szakértőit, akik különféle oldalakról világították meg a kérdést.
Az online konferenciáról felvételt készítettünk, amit Takács István Gábor kollégám jóvoltából előadásonként fel is töltöttünk a YouTube-ra, hogy a szélesebb közönség érdeklődő része is tájékozódhasson - ha van időd és szeretnéd megnézni, kattints ide és itt megteheted!
Azoknak, akiknek nincsen idejük végignézni az előadásokat, készítettem egy összefoglalót a témában.
Mi is ez a bika?
A bika név a szer kémiai nevéből ered: 4F-MDMB-BICA. Ez így valószínűleg nem sokat mond az átlagolvasónak. Az sem, ha elmondom, hogy egy ún. szintetikus kannabinoid receptor agonista szerről van szó. Hogy jobban megértsük, képzeljük el, hogy a drogok olyan kulcsok, amelyek speciális zárakba illenek az agyban. Ezeket a zárakat nevezik receptoroknak. A kender, tehát a kannabisz növény fő hatóanyaga, a THC például többek között az ún. CB1 receptort aktiválja az agyban.
Vegyészek előállítottak olyan szintetikus anyagokat, amelyek kémiai szerkezete nagyon hasonlít a THC-ra, és ezért aktiválják a CB1 receptort. Sőt, még sokkal intenzívebb hatásuk is van, mint a természetes THC-nak. Ilyen anyag tehát a bika, avagy a 4F-MDMB-BICA is.Az ehhez hasonló szerek már több, mint tíz éve elterjedtek a hazai drogpiacon. Bióként vagy herbálként árulják őket. Ami persze félrevezető, hiszen szintetikus szerekről van szó, amelyeket por formában rendelnek meg Ázsiából. Aztán feloldják valamilyen savas anyagban (pl. körömlakk-lemosó), és bespriccelnek vele dohányt („varázsdohány”) vagy valami más növényi törmeléket.
A hatóanyagok gyakran váltogatják egymást, egyrészt a változó lefoglalások, másrészt a változó kereslet-kínálat miatt. A bika nevű szer például 2020 nyarán terjedt el, amikor a kormány az előző hasonló szert felvette a kábítószerek listájára.
Miért adagolták magukat túl ilyen sokan a bikától?
A sajtóban megjelent találgatásokkal szemben a bika nem „idegméreg”. A fogyasztók túlnyomó többsége nem adagolta túl magát tőle. A toxikológiai vizsgálatok szerint még csak nem is potensebb szerről van szó, mint azok a szerek, amelyeket korábban beazonosítottak a herbálban. Tehát nem kötődnek jobban a receptorokhoz (ezt nevezik receptor affinitásnak).
Ami kirajzolódik az NSZKK toxikológiai adataiból, hogy a bika-túladagolások áldozatainál jóval nagyobb vérkoncentrációt mértek, mint az előző szerek esetében, mind az élő emberek, mint pedig az elhunytak mintáiban.
Ez azt a feltételezést erősíti, hogy nem a szer maga sokkal mérgezőbb - hanem az előkészítésénél és hígításánál történhetett valami nagy hiba: túl nagy adagokat tettek bele.Ezeket a szereket ugyanis sufnikban és lakásokban készítik, gyakran olyanok, akiknek nem sok fogalma van a vegyészetről. És ahol milligrammokat kell kimérni, ahol az arányokon nagyon sok múlik – egy kis hiba is tragédiához vezethet. Amikor új szer kerül a piacra (mert a korábbit kábítószernek minősítették), vagy amikor új terjesztők veszik át a hígítást a börtönbe zárt korábbi terjesztőktől, akkor az ilyen hibák kockázata exponenciálisan nő.
Így tehát valószínű, hogy a drogjogi szabályok szigorítása, az új anyagok betiltása, a korábbi terjesztők lekapcsolása paradox módon nem a drogpiac egészségügyi kárainak csökkenéséhez, hanem növeléséhez járult hozzá.A konferencián is fény derült egy riasztó trendre. Egyesek a még feloldatlan port is beleszórják a cigibe, és azt szívják el – ami borzasztó nagy mennyiségben tartalmazhat hatóanyagot. A hatóságok is találtak olyan herbált, amiben még feloldatlan por volt.
Mit tudunk azokról, akik túladagolták?
A Nemzeti Drog Fókuszpont által gyűjtött adatok szerint 2020-ban 41 haláleset köthető a bikához – de ez valószínűleg jelentősen alatta a marad a valós számnak. Hiszen sok esetben nem derül fény arra, hogy egy halálesetben szerepet játszott a drog. Ebben a 41-ben benne vannak öngyilkosságok és balesetek áldozatai is, akik bika hatása alatt voltak, a közvetlen túladagolásos esetek számát mintegy 30-ra becsülik.
A túladagolásokat nem lehetett egyetlen településre, sőt, még csak egy régióra sem lokalizálni. Bár a legtöbb túladagolás Budapesten, illetve Észak-Magyarországon történt, ez nem meglepő, tekintve, hogy ezeken a területeken a legelterjedtebb a herbál fogyasztása.A legtöbb esetben nem egyedül a bika nevű szert mutatta ki a toxikológiai vizsgálat, hanem egyéb szintetikus kannabinoidokat is. Ezek olyan új szerek, amelyeknek gyakran még a kimutatása is igen nagy kihívást jelent a szakemberek számára.
A tüneteik: mellkasi fájdalom, aluszékonyság, néha megszakítva nyugtalan epizódokkal, viszketés, zsibbadás, görcsös rohamok. A halál minden esetben a tünetek jelentkezésétől számított 48 órán belül fordult elő.
Mi az egész szociális és pszichológiai háttere?
Ami feltűnő, hogy kimondottan rossz, hátrányos szociális helyzetű emberek körében jelentkeztek ezek a halálesetek. Szegregátumokban élőknél, hajléktalanoknál és börtönökben.
A túladagolások tehát a leginkább a társadalom leghátrányosabb helyzetű, mélyszegénységben élő tagjait veszélyeztetik a leginkább.Mint a konferencián kiderült, ezek az emberek nagyon ritkán jutnak el bármilyen segítő szolgáltatásba a függőségeikkel – sőt, alapvető egészségügyi problémákkal, kezeletlen testi-lelki betegségekkel. A lakhatási helyzetük instabil, gyakran több generáció él egy fedél alatt. Vagy pedig az életük nagy részét utcán, esetleg menhelyekben töltik. Az iskolából gyakran már az általános iskolában kiestek, szakmájuk nincs. Az érzelmeik kifejezése fejletlen, hiszen gyakran már korai gyermekkorban sem kaptak alapvető készségfejlesztést a szüleiktől. Akik meg az ő szüleiktől nem kapták ezt meg.
És a leszakadás csak öröklődik generációról generációra.A szociális munkás szakemberek, akik kimondottan ezeket az embereket érik el az utcán és a telepeken, arra panaszkodtak, hogy a rendőrség szerepe is problémás. Vagy embertelenül, megalázóan bánnak a klienseikkel. Zavarják az ártalomcsökkentő programok működését. Vagy pedig ellenkezőleg, amikor a mélyszegénységben élő embereknek szükségük lenne a rendőrségre, mert bűncselekmény áldozatává váltak, akkor nem avatkoznak be.
A rendőrségre olyan feladatot rótt az állam, amit nyilvánvalóan nem képes megoldani. Ezzel szemben sajnálatos, hogy az ORFK előadásra felkért szakértője nem kapott engedélyt feletteseitől arra sem, hogy felszólaljon a konferencián.
A nagyvárosi és falusi szegregátumok lakóinak általános alapélménye a magára hagyottság és bizalmatlanság. Az államra nem számíthatnak, az csak akkor jelenik meg az életükben, amikor büntetni kell.
Drogfogyasztók a hajléktalanellátásban
A hajléktalanellátásban igen
éles ellentét alakult ki az idősebb, főleg alkoholt fogyasztó generáció és a fiatal, szintetikus kannabinoidokat fogyasztó generáció között.Ez az ellentét gyakran fizikai konfliktusokban is megnyilvánul a szállásokon, és a fiatalok kitiltásához vezetett számos ellátóhelyről. A hajléktalanellátásban megjelenő népesség egyre inkább idősődő réteg.
A járvány alatt a helyzet tovább romlott: a hajléktalanok jelentős része kiszorult az ellátórendszerből és rejtőzködővé vált. Olyan olcsó magán tömegszállók is nyíltak, ahol gyakorlatilag semmilyen szakember nem dolgozik. A dizájner drogokat fogyasztó hajléktalanok gyakran nem is a hajléktalan szállókon jelennek meg, hanem azok környékén, párhuzamos közösségeket alakítanak ki maguknak. Ezt történt például a Népszigeten, ahol az Isola éjjeli menedékhelyről kitiltották a 35 évnél fiatalabbakat, akik a szigeten saját kis táborokat hoztak létre – ami viszont a lakók nemtetszését váltja ki.
Jelenleg az Utcafront az egyedüli, kimondottan hajléktalan droghasználókat célzó alacsonyküszöbű programja a X. kerületben. Szeptembertől indul be a BMSZKI Előd utcai menhelyén egy alacsonyküszöbű program. Ez azonban közel sem elég – nagy szükség lenne több ilyen szolgáltatásra, és utcai megkereső programokra is.
Mit lehetne tenni?
A konferencián elhangzott előadások alapján meg lehet fogalmazni néhány fontos javaslatot a döntéshozók felé:
- szükség lenne egy erős drogkoordinációra és új nemzeti drogstratégiára, jelenleg ugyanis egyik sincsen az országban. Jellemző, hogy az ország vezető szakemberei közül egyik sem tudta megmondani a konferencián, hogy éppen most ki a felelős a kormányzaton belül a drogügyek irányításáért;
- fontos észben tartani, hogy a médiahype-al ellentétben az elsőszámú drogproblémát Magyarországon még mindig a legális alkohol okozza, illetve a gyógyszerabúzus. Ezen a téren pedig szintén nagy hiányosságok vannak;
- a jelenlegi rendészeti eszközökre összpontosító drogpolitika helyett jóval kiegyensúlyozottabb, az egészségügyi és szociális beavatkozásokat előtérbe helyező drogpolitikára lenne szükség, ami nem bünteti a droghasználókat;
- nagyobb átláthatóságra van szükség a börtönökben, ahol jelenleg a probléma elég nyilvánvaló, de még a kutatókat sem engedik be kutatni, és a civil jelenlét is igen korlátozott, kezeléshez és ártalomcsökkentéshez pedig szinte egyáltalán nincs hozzáférés;
- szükség lenne új ártalomcsökkentő és utcai megkereső programokra, amelyek a nagyvárosi szegregátumokat, a hajléktalanokat, illetve az intézetből frissen kikerülő fiatalokat célozzák meg;
- a szegregátumokban csak a komplex beavatkozásoknak van értelme, hiszen a drogfogyasztás ott csak tünete a teljes kilátástalanságnak, az emberhez méltó, deszegregált lakhatás, munkahelyteremtés, az oktatási szegregáció megszüntetése nélkül nem lehet tartós eredményt elérni;
- a Nyugaton már régóta működő drogbevizsgáló programok, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók az általuk beküldött minta alapján azonosíthassák, hogy mi van a feketepiacon megvásárolt szerben, ezáltal el lehet kerülni baleseteket és a piac is átláthatóbbá válik;
- nagyon fontos lenne a sorstárs segítés fejlesztése Magyarországon, az aktív és volt szerhasználók nagyobb bevonása az érintett közösségekből a róluk szóló döntések meghozásába, illetve a nekik szóló szolgáltatásokba.
Sárosi Péter
Ha fontosnak tartod, hogy a szakmailag megalapozott vélemények eljussanak az emberekhez a drogpolitikáról, kérjük, légy a Drogriporter Támogató Tagja - támogass minket!