Függőségeink és a felépülés útjai

https://supportdontpunish.org/

 Vajon milyen viták zajlanak a tudományos kutatók körében a függőségről? És vajon mit gondolnak erről a hazai segítő szakemberek? A civilek által a drogvilágnapon szervezett konferencián kiderült.

A drogellenes világnapon (június 26.) a sajtó leginkább attól a kampánytól volt hangos, amelyet a rendőrség indított a fiatalok drogfogyasztástól való elrettentésére. És amely kampányról egyébként már novemberben leszedtük a keresztvizet itt a Drogriporteren, hiszen a vonatkozó szakirodalom szerint az elrettentés sem nem értelmes, sem nem eredményes.

Node közben ugyanezen a napon történt más is: a Drogriporter élőben közvetítette a Facebookon azt "Függőségkoncepciók a szakmai köbeszédben" című szakmai konferenciát, amelyet más, civil szakemberekkel együtt szerveztünk a függőségről. A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület konferenciájának ötlete már régóta érett azokban a beszélgetésekben, amiket a kollégákkal folytatottunk olyan kérdésekről, amelyek gyakran megosztják a szakembereket is.

Ha valaki függő, akkor egész életére függő marad? Mi az önsegítő
csoportok/tapasztalati segítők és a klinikai ellátás szerepe és kapcsolata? Milyen különbségek vannak a különféle terápiás módszerek (12 lépés, Portage stb.) között?
Mi a hit szerepe a felépülésben? Létezik-e mélypont, és üdvös-e, hogy a függő elérje ezt a mélypontot? Vajon a hozzátartozó mit tehet, hogy motiválja a függőt a változásra? Foglalkozunk-e eleget a gyermekkori traumákkal, vagy túl sokat foglalkozunk velük? Lehetséges-e mértékletes szerhasználat felépülő függők esetében? Ebből és más szempontokból, mit adott hozzá a viselkedési addikciók kutatása a függőségek megértéséhez?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ közösen, részben élőben a Kossuth Klubban (ez volt az első élő szakmai rendezvény már 1 éve!), részben pedig azokkal, akik online követték a rendezvényt otthonról. A hasonló rendezvényekre azért is nagy szükség van, mert jelenleg alig vannak szakmai fórumok, ahol a területen dolgozók találkozhatnak egymással, és megvitathatják a legújabb fejleményeket.

A világnapi rendezvényt a Support. Don't Punish (Segítsd. Ne büntesd) globális kampány részeként szerveztük meg, amelyet a világ több, mint 200 városában tartották meg ezen a napon. A kampány fő üzenete, hogy a drogfogyasztó emberek kriminalizálása helyett arra kellene összpontosítani, hogy miként tudjuk csökkenteni az ártalmakat és segíteni a felépülésben a függőket.

A bevezető előadásban jómagam (Sárosi Péter) mutattam be azt a gyakran igen szenvedélyes tudományos vitát, amely jelenleg a nemzetközi addiktológiai szakmát is megosztja: vajon betegség-e a függőség? A kérdésnek számos vonatkozása van. Például ha a függőség egy agybetegség, és nem választás kérdése, az egyrészt leveszi az erkölcstelenség bélyegét a függőkről. Másrészt azonban a medikalizáció egy másféle stigmát helyez rá, amely igazolhatja vele szemben a kényszereszközök alkalmazását is. Az előadásban beszéltem a kérdés neurobiológiai, pszichológiai és szociális oldaláról is, pro- és kontra.

A második előadásban Dr. Rácz József addiktológus professzor beszélt arról, hogy milyen különböző modelljei, útjai lehetnek a függőségből való felépülésnek. A felépülés egyik lényegi eleme, hogy alulról- és belülről jön: maguknak a függőséggel küzdő embereknek a kezdeményezése, nem pedig egy felülről-kívülről rájuk erőltetett "gyógyítási" folyamat. Különösen fontos eleme a közösségként való fellépés, az önsegítés, a társadalmi igazságosságért való fellépés. De vajon kizárólagos feltétele-e az absztinencia annak, hogy ki számít felépülőnek? Vajon mikortól és ki használhatja magára azt a szót, hogy "felépülésben lévő"? Ezeket a kérdéseket boncolgatta Rácz professzor az előadásában.

A harmadik előadást Dr. Demetrovics Zsolt, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar nemrég leköszönt dékánja tartotta, aki jelenleg Gibraltáron vezet egy a viselkedési függőségeket vizsgáló kutatóintézetet. Az előadása is elsősorban azzal foglalkozott, hogy vajon a viselkedési függőségek - szex, szerencsejáték, Internet, evés stb. - egyre nagyobb szerepet kapó kutatása miként alakította át a függőségekről való vélekedéseinket. Hiszen sokáig úgy gondolták, hogy a függőséget a drog okozza - a viselkedési függőségek esetében azonban a szer hiányzik, és mégis, rendkívül hasonló biológiai és pszichológiai folyamatokat indítanak el. Ezenkívül míg az alkoholizmus esetében lehet cél a teljes absztinencia elérése - vajon a szex vagy evés esetében mi a helyzet?

A konferencia délutáni részében olyan segítő szakemberek kaptak szót, akik a terepen szerezett tapasztalataik fényében próbálták megválaszolni a fenti kérdéseket - és a saját maguk által követett módszereket, elméleteket mutatták be. Bár a Fórumon gyakran vitás kérdések is felmerültek, alapvetően egyetértés mutatkozott abban, hogy nincs egyetlen kizárólagosan követendő út, módszer sem, amely univerzálisan minden felépülőnek hasznos. A legjobbat akkor tesszük, ha minél többféle színvonalas terápiás utat kínálunk fel, amelyekből a felépülni vágyó választhat - és amelyek segítségével kialakíthatja a saját terápiás útját.

A felszólalók sorrendben:
- Gubucz-Pálfalvi Sejla
- Bajzáth Sándor
- Békési Tímea
- Dudits Dénes
- Füstös Kiberov
- Hole Viktor
- Pelbát Gergely
- Petke Zsolt
- Szabó Judit
- Szemelyácz János

És amiben mindegyik előadó egyetértett: fontos lenne, hogy az állam inkább abba fektessen be, hogy aki fel akar épülni, azt professzionális módon végignavigálhassák a megfelelő intézményeken, közösségeken keresztül a segítők. Jelenleg sajnos gyakran elveszettnek érezhetik magukat a kliensek az ellátórendszerben: nem kapnak személyre szabott megoldásokat az őket kínzó problémákra. Kevés a szakember, kevés a szinergia a pszichiátriai ellátással, tehetetlenül sodródnak az emberek az intézmények között.

A kettős diagnózissal (függőség + más pszichiátriai zavar) rendelkező betegek helyzete például különösen rossz, mivel gyakran megkövetelik tőlük az absztinenciát ahhoz, hogy felvegyék őket bárhová. De vajon hogyan érhetné el valaki a józanságot, ha a drogfüggőségére nem kap ellátást - és hogyan kezeljék valakinek a pszichiátriai zavarát, ha közben a függőségével nem kezdenek semmit?

Ahogy a konferencián előadó Pelbát Gergely (Kék Pont) helyesen rámutatott: gyakran a legfontosabb kérdés nem az, hogy "mit", hanem a "hogyan". Hiába van jelen sok szereplő az addiktológiai ellátásban, ha ezek a szereplők nem jól képzettek, nem működnek megfelelően együtt, nem megfelelő a hozzáállásuk - és ha nem kapnak megfelelő támogatást az államtól.

Sárosi Péter

Ha szeretnéd, hogy még sok ilyen szakami rendezvény szervezésében, közvetítésében tudjunk részt venni, akkor légy Te is a Drogriporter Támogató Tagja - csak akkor sikerülhet, ha találunk legalább 1000 embert, aki hajlandó havi 2 ezer forint összeggel támogatni a munkánkat!