Szívni vagy nem szívni? - ez itt a kérdés

"8 év függőség - észre se vettem úgy lopta be magát a hétköznapjaimba a fű." Olvasónk, Matt beszámolója következik!

1. év

Az első néhány alkalommal meg sem éreztem, szóval úgy voltam vele, hogy mi baj történhet... úgyse érzek tőle semmit. Teltek múltak a hónapok és már minden baráti találkozó során elpörgött pár cigi, a közösségi lét alapvető eleme lett.

Ekkor már nálam is kellemes eufórikus érzéssel társult a dolog, bár a függőség kérdése fel sem mertült, semmiféle elvonási tünet nem volt, simán kimaradtak hetek anélkül, hogy sóvárogtam volna utána. Szóval ezzel alapvetően nem is volt volna semmi baj, nem voltak minden naposak a találkozók, mindenki élte a maga életét, én meg társaságon kívül nem fogyasztottam.

2. év

Leérettségiztem, nem vettek fel első körben egyetemre szóval újra tervezés, várakozás a következő évi felvételire, munka. A középsulis társaság nagy része eltűnt, ekkor kezdtem el nagyjából heti rendszerességgel szívni, néha már egyedül is. Itt még mindig nem éreztem, hogy gond lett volna ezzel a tevékenységgel, továbbra sem éreztem a negatív hatásait.

Mikor találkoztunk a haverokkal elvertünk pár cigit, viszont itt már nem az volt, hogy akkor elszívunk egyet és minden milyen happy, hanem egy találkozó alkalmával elpörgött 4-5 is.

Barátnőm is lett, minden szuper volt, őt se igazán zavarta a dolog, főleg mert csak "ritkán" cigiztem, mert persze minden alkalomról nem tudott ő sem, nem éreztem lényegesnek a dolgot. Meg egyszer-egyszer vele is szívtunk.

3. év

Aztán eljutottam arra a pontra, hogy egyre gyakrabban, már otthon is kendőzetlenül szívtam, csak 1-2 napok maradtak ki amikor mondjuk nem volt mit a cigibe tenni és várni kellett a motyóra.

Egy esti cigi után már másnap délelőtt éreztem, hogy ingerlékenyebb vagyok mint álltalában, bár ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Mentem, vettem, haverokkal tali, cigi, hazamenetel, cigi, alvás.

4. év

Felvettek egyetemre. Hamar megtaláltam a "társaságom". Az új szobatársaim is hasonló szenvedélyeknek éltek mint én, szóval ott is a mindennapok szerves része lett a téma. Néha cigivel indítottuk a napot.

Otthon is elfogadtattam a családdal, hogy ez van, hagyják rám, minden okés, elvagyok én így, meg amúgy sem iszom, megcsinálok mindent amit kell, haladok az életemmel szóval hagyjanak. Elfogadták.

Ez sok konfliktus forrása lett, mivel türelmetlenebb voltam a "józan" pillanataimban, a legkisebb dolgokra is fel tudtam húzni magam, aztán mentem és szívtam egy cigit ha már így összevesztünk szükségem van rá.

Nem tudatosult, hogy ez igazából az "elvonás" miatt van. Szóval úgy voltam vele, hogy akkor inkább szívok akkor legalább nyugodt vagyok, nem veszekszünk, mindenki boldog.

5. év

Minden ment tovább a megszokott ütemben, a tanulmányaimban nem igazán akadályozott, szóval csináltam. Ekkor már kezdtem érezni, hogy hogy egyre kevésbé szeretek emberek közé menni. Beállva abszolút irtóztam minden olyan társas tevékenységtől, ahol olyanok is voltak, akik nem közeli barátaim.

A 2-3 napos kihagyások miatt csak rosszabbodott a helyzet a kapcsolatom terén. Egyre több veszekedés volt mert folyamatosan ingerlékeny voltam és nem is bírtam túllendülni 2-3 nap nemszíváson.
Próbáltam egyedül megoldani, eredménytelenül. Nem éreztem, hogy bárkire számíthatnék ezzel kapcsolatban szóval csak belesüppedtem a helyzetbe és folytattam, amit eddig. No meg kicsit amúgy is úgy voltam vele, hogy ha igazán le akarnám tenni, akkor le tudnám, de minek tegyem le, ha úgyis tudom csinálni a kötelezettségeimet...

6. év

Bár korábban is introvertált személyiség voltam, a szívásnak köszönhetően minden közösségi programból próbáltam kimaradni. Ekkor már nagyon kezdett zavarni a dolog és elhatároztam, hogy leteszem egy kis időre, már egy hétnek is örültem volna.

Ez rengeteg konfliktust okozott a kapcsolatomban, szóval szépen lassan vége lett, 4,5 év vált semmissé. Ez nem kifejezetten segítette a leszokás irányába való törekvésemet. Annak ellenére, hogy hamar lett mellettem ismét valaki.

7. év

Szóval ment minden tovább a régi kerékvágásban. A reggeli cigiket szerencsére sikerült az esetek nagyrészében offolni. Egyre gyakrabban jutott eszembe, hogy le kéne állni, majdhogynem minden alkalommal miután beálltam felmerült bennem a kérdés, hogy most ez igazából miért? Nem éreztem, hogy bármit adna már, csak szívtam mert akkor nem kellett semmivel foglalkozni.

8. év

Teltek a hónapok, közbe továbbra is gyakran próbáltam letenni, amivel annyi eredményt tudtam elérni, hogy csak délutánonként szívtam el pár szálat, szóval a nap nagy részében "józan" voltam. Viszont a 2-3 napos kihagyásokra ismét ráment a kapcsolatom a sok konfliktus miatt.

Elhatároztam, hogy leteszem. "Megveszem az utolsó csomagot és annyi, elég is lesz utána többet nem szívok." Sok ilyen mondat elhangzott magamban az évek alatt. Most se az utolsó volt, mit is gondoltam. A nagy elhatározás után 3 hónap telt el. Már elengedtem a gondolatot, hogy leszokok, nem érdekelt, beletörődtem. 20-21 szilvesztere előtt úgy voltam, hogy bár sosem tettem újévi fogadalmat, most az lesz hogy 2021-be leteszem. Már-már komolytalannak éreztem legbelül ezt a fogadalmat, hisz milliószor elhatároztam már, hogy így lesz..

9. év

Január 1., elég sok maradt még a motyóból, úgy éreztem elbuktam.

Január 2. reggelén bár nagyon nem kívántam, elszívtam a maradék füvemet.

Január 3. után 3-4 napig elég nagy volt a sóvárgás, viszont nem volt kedvem sehová menni és amúgy is körülményes lett volna embert találni ezért hanyagoltam, hogy beszerző körútra induljak. Ebbe az időszakba minden is zavart, bármilyen apróságra fel tudtam húzni magam amire aztán megpróbáltam tudatosan figyelni. A következő 2-3 hétben sóvárgást felváltotta az álmatlanság. Semmi eredményét nem éreztem annak, hogy nem szívok. Aztán találkoztam a haverokkal, amikor is nemet tudtam mondani a fűre. Kitartottam. Majd a következő alkalommal ismét nemet tudtam mondani. Kb 1,5 hónap telt el mikor kis időre visszatért a sóvárgás, viszont ekkor már nagy motiváció volt számomra, hogy ennyit sikerült kihagyni, hisz az elmúlt 7 évben nemhogy 1,5 hónap, de 1 hét se telt el cigi nélkül. Lassan a barátaim is megszokták, hogy "kimaradok a körből". :D

Miután 5 hónap és 20 nap telt el anélkül, hogy szívtam volna, már elég biztosnak éreztem magam ahhoz, hogy megnézzem mi is tartott fogva éveken keresztül. Egy barátommal elszívtam egy cigit. Rá kellett jönnöm, hogy ami eddig a mindennapjaim része volt, az egy dolgot ad, mégpedig azt, hogy el tudj zárkózni a külvilágtól, hogy leszűkítsd az érzékelésed. Az egész helyett csak részleteiben tudd szemlélni a körülötted lévő világot.

Matt

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).

Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.