Nem lesz korszerű vagy eredményes attól a drogprevenció, ha influencerek és volt drogfüggők győzködik a fiatalokat arról, hogy a drogozás orosz rulett. Ez valójában a 80-as évek retroprevenciója, ami nem működik.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság egy állítólag “merőben új” drogprevenciós programot készített, a ”SZER ami megváltoztat” címmel. A BRFK által nemrég kihelyezett videó (lásd alább) szerint közel 400 diák vett részt egy filmvetítésen, amelyen bemutatták a TOXIKOMA című filmet, előzetesen pedig a rendőrség saját videóklipjét (erről már korábban írtam). Ezenkívül Szabó Győző és Molnár Áron beszélt nekik a drogfogyasztás veszélyeiről.
Micsoda remek kezdeményezés - kiálthat fel a legtöbb szülő. Pont erre van szükség, majd ezután kétszer is meggondolják, hogy drogozzanak-e - kiálthat fel a legtöbb tanár. Micsoda újító szemlélet, végre “kendőzetlenül” beszélnek a drogok ártalmairól!
Aki azonban valóban ért a drogprevencióhoz, az inkább csak a szemét forgatja. Ha ugyanis ennek a programnak az eszközeit, üzeneteit és tartalmát nézzük, akkor az minden, csak nem újító.
Oszlassunk el néhány félreértést (megint, sokadszorra)!
Az nem korszerű drogprevenció, hogy elhívnak egy volt drogfüggőt, például Szabó Győzőt, aki arról beszél az iskolásoknak, hogy a drog a halál, és ne kövessék el ugyanazt a hibát, amit ő.
Attól sem lesz korszerű a drogprevenció, ha megkérünk egy szimpatikus fiatal színészt, például Molnár Áront, hogy laza “fiatalos” stílusban, a “saját nyelvükön” elmondja a diákoknak, hogy "a drog" egy "szörnyeteg".
És Zacher Gábor lehet remek toxikológus, de az sem korszerű drogprevenció, ha ő beszél arról, hogy a drogfogyasztás jelenleg orosz rulett.
Nincs abban semmi “interaktív”, ha frontális előadásokat tartunk diákoknak. Vagy bemutatunk nekik egy filmet elrettentő céllal.
Valójában mindez a 80-as évek ezerszer meghaladott drogprevenciós paradigmájára épül, amelynek a lényege: dramatizált multimédiás eszközökkel, celebek bevonásával mutassuk be a drogfogyasztás veszélyeit, és ezzel beszéljük le a fiatalokat a drogfogyasztásról.Az 1980-as évek elején az amerikai médiáben eluralkodott a drogellenes morális pánik. Sorra születtek a cikkek és riportok a crack-járvány áldozatairól. Ennek egyik következményeként született az ún. Just Say No (Csak mondj nemet) kampány, amely, a címében megfogalmazott üzenetnek megfelelően, arra akarta rávenni a fiatalokat, hogy mondjanak nemet a drogfogyasztásra.
A kampányt Nancy Reagan, Ronald Reagan elnök felesége tette híressé (hírhedté), aki teljes mellszélességgel bevetette magát a kampányban. A kampány egyik leágazása volt az ún. D.A.R.E. program, amelynek során rendőrtisztek látogattak az iskolákba, ahol a “nemet mondás” művészetére tanították a tanulókat. A D.A.R.E. hamarosan az USA legnépszerűbb iskolai prevenciós kampányává vált, amit az iskolák 95%-ában alkalmaztak. Magyarországon D.A.D.A. néven vezették be ugyanezen programokat az iskolákba.
Mivel a 80-as évtized a televíziózás soha nem látott előretörését hozta magával, az akkori szakemberek és politikusok közül sokan úgy gondolták, hogy a drogfogyasztás populáris kultúrában való népszerűsítését csakis multimédiás üzenetekkel lehet ellensúlyozni. Különféle népszerű közéleti figurákat, zenészeket, celebeket kértek fel arra, hogy drogellenes üzeneteket fogalmazzanak meg előadásokban, művészi fellépésekben, koncerteken és tévéműsorokban. Rövid videókat forgattak, amelyek fiatalos lazasággal (ahogy a rendőrök elképzelik) és dramatizált multimédiás eszközökkel mutatták be a drogok ártalmait azzal a céllal, hogy sokkolják és elgondolkodtassák a nézőket.
Az egyik legnépszerűbb (azóta már inkább köznevetség tárgyává vált) televíziós drogellenes klip például arra az üzenetre épült, amivel a BRKF “merőben új” szemléletű programjában is központi helyen találkozhatunk: a drogfogyasztás orosz rulett. Magyarul olyan, mintha egy töltényt tennénk egy pisztolyba, beletennénk a szánkba, és meghúznánk a ravaszt.
És általában: a videoklipek, filmek és tévéhirdetések elrettentő célú alkalmazása a “drogellenes harcban” kábé 40 éve számított újdonságnak. Ma már viszont széles körben meghaladott módszernek minősül.A “csak mondj nemet” üzenet köré épülő prevenciós programokról, például a D.A.R.E.-ről, illetve az elrettentő médiakampányokról ugyanis kiderült, hogy nem működnek. A D.A.R.E. hatásait vizsgáló kutatásokat elemző 2009-es meta-analízis is erre a következtetésre jutott. Annak ellenére sem működnek, hogy azóta próbálták őket toldozni-foldozni és hatékonyabbá tenni: hiszen alapvetően a koncepcióval van a probléma. Nem elég a jószándék az eredményes drogprevencióhoz. Azok a programok, amelyek a racionális döntés teóriára épülve azt várják a fiataloktól, hogy a veszélyek tudatosításának hatására majd ésszerűen nemet mondanak mindenféle drog használatára, eleve kudarcra vannak ítélve.
A kutatások szerint vajmi kevés eredménye van azoknak a programoknak, amelyek rövid távúak, nem interaktív módszereket alkalmaznak és elrettentő üzenetekkel operálnak. Ezzel szemben a jó drogprevenció nem a drogokkal kapcsolatos információ-átadásra fókuszál, nem rövid távú, frontális előadásokban vagy videókban merül ki, ahol rendőrök, celebek vagy volt drogfüggők szerepelnek. Ezzel szemben számot vetnek azzal, hogy az emberek rendkívül változatos célokból, módokon és környezetekben fogyasztanak drogokat, amelyek nem mindegyikére lehet ráhúzni ugyanazt a csúszós lejtő sémát (kipróbálás - abúzus - függőség - halál/vagy felépülés). És nincs üzenet, módszer, ami működne minden korosztálynak, csoportnak és színtéren.
A közösségre fókuszál, hosszú távon, és interaktív módon: rendszeres tevékenységet jelent, amelynek során nagy hangsúlyt kap a környezet (iskola, család, szórakozóhelyek stb.), a maga közösségi normáival. És amelynek során a fiatalok kreatív módon kifejezhetik a saját érzelmeiket, elmondhatják a saját tapasztalataikat. Az ifjúsággal dolgozó szociális, pszichológus, pedagógus szakemberek dolgozzák ki, hajtják végre és értékelik. Hogy hogyan, ahhoz az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központ (EMCDDA) által kidolgozott minőségi sztenderdek (magyarul itt) adnak útmutatást.
Ilyen jól megtervezett prevenciós programokból sajnos jóval kevesebb van. Magyarországon pedig olyan ritkák, mint a fehér holló. Az iskolák, a szülők, a politikusok és a rendőrök ugyanis még mindig ragaszkodnak a régi jó(l benemvált) retro-drogprevencióhoz. Először is ezen a szemléleten kellene változtatni.Az egyike azon nagyon kevés oldalaknak, amelyek ezt a szemléletváltást szorgalmazzák, a Drogriporter. Kérjük, légy a támogató tagunk: szükségünk van legalább 1000 olyan emberre, akik egy év alatt havi 2 ezer forintot adományoznak nekünk ahhoz, hogy a jövőben is végezzük a dolgunk!