Motiváció vs környezet: mi a változás motorja?

Sokat beszélünk a motivációról: mintha abban rejlene a változás kulcsa. Nem becsülöm le a motiváció erejét, hiszen motiválatlanul nincs változás. De azért szerintem messze túl van értékelve a szerepe.

Az emberek önmagában nem fognak változni attól, hogy különféle motivációs üzeneteknek tesszük ki őket. Például óriásplakátokon szólítjuk fel őket, hogy éljenek egészségesebben. Vagy akár ha itt elkezdenénk ilyen "ne füvezz, inkább ropogtass répát"-szerű posztokat tolni, esetleg "igyál kevesebbet" - ezek önmagukban a legritkább esetben ütnek.

Ami viszont nagyon fontos, és mégis alábecsüljük a szerepét, az a kontextus. A környezet.

Egy fontos igazság: az emberek sokszor nem azért fogyasztanak egy terméket, ami, hanem azért, ahol van.

Például egy áruházban tudatosan úgy alakítják ki a pultokat, hogy a pénztárra várakozás közben körülötted legyen még egy csomó színes szagos bizbasz és csábító kacat, amire nincs szükséged, de azért még told be a kosaradba. Az önkiszolgáló éttermekben nem véletlen, hogy kirakják a sok dobozos meg flakonos üdítőt. A bárokban, klubokban szinte teljesen úgy van összerakva az egész környezet, hogy még több italozásra késztessen téged egy csomó trigger és inger.

Egy halál egyszerű példa: egy kutatás szerint 8%-al kevesebb volt a takarítási költség azokban a WC-kben, ahol a piszoárok közepébe egy légy jelet festettek, mint amelyekben nem. Vagy jóval kevesebb egészségtelen üdítő és junkfood fogyott azokban az önkiszolgáló éttermekben/áruházakban, ahol a prominens helyeken nem cukros üdítők, hanem ivóvíz, nem édességek, hanem gyümölcsök voltak kitéve az emberek elé.

De hogy beszéljek a környezet szerepéről más kontextusban is: hiába szupermotivált valaki, hogy egészségesen éljen, ha egy ingerszegény, zsúfolt, lepukkant és szennyezett környezetben él, ahol nincs lehetősége arra, hogy értelmes és tartalmas munkát végezzen tisztességes bérért, és értelmesen és tartalmasan töltse el a szabadidejét. Mondjuk egy gettóban vagy telepen.

Ezért is kérdéses azoknak a programoknak az eredményessége, amik megpróbálják elmagyarázni ilyen környezetben élő fiataloknak, hogy "a drogozás rossz", vagy amelyek megpróbálják elvinni a már függőséggel küzdőket egy rehabilitációs otthonba, ahonnan aztán visszakerülnek ugyanoda.

Ez igaz az egyénre. És igaz a közösségre is. Ami persze magával vonja a következtetést, hogy az államnak is jóval nagyobb erőforrásokat kellene fordítania a környezet megváltoztatására, ha bármilyen kockázatos magatartás megváltoztatásáról van szó.