Vajon milyen gyakori, hogy bedrogozzák nők italát?

Mary-Sophie Harvey kanadai úszónő esete ismét felhívta a közvélemény figyelmét az ún. bedzsinázás jelenségére: amikor mit sem sejtő nők italába csempésznek drogokat, hogy elkábítsák őket. De vajon mit tudunk a tudományos kutatások alapján erről az egészről?

Harvey az Insta posztjában jelentette, hogy a budapesit bajnokság utáni afterparty-n bedrogozták. Körülbelül 6 óra kiesett az életéből. Amikor magához tért, a testén zúzódásokat fedezett fel. A barátaitól megtudta, hogy eszméletvesztett állapotban vitték vissza a szállására - a zúzódások valószínűleg közben keletkeztek. Elment a kórházba, ahol orvosok és pszichológusok is beszéltek vele.

Nagyon szégyellte magát az eset miatt - ami természetes reakció. De később úgy döntött, hogy a nyilvánossághoz fordul. Hogy figyelmeztessen másokat, hogy ez velük is előfordulhat. Mert hogy ez egyre gyakrabban megtörténik.

Ez a folyadék a leggyakrabban tömény alkohol. De előfordul, hogy GHB-t (gamma-hidroxibutirát, utcai nevén: dzsina), Rohypnolt (flunitrazepam), ketamint vagy más illegális szert használnak. Esetleg benzodiazepin alapú gyógyszereket (pl. xanax). Ezek a szerek csekély mennyiségben a rekreációs alkohol-fogyasztáshoz hasonló hatásokkal is járhatnak. Nagyobb mennyiségben, és főleg alkohollal keverve eszméletvesztéshez és rosszulléthez vezethetnek.

A médiában használt randi-erőszak drog (date rape drug) kifejezés azért félrevezető, mert ezeket a szereket egyébként partidrogként is használják. Önként, abból a célból, hogy táncoljanak és kikapcsolódjanak, akárcsak az alkohollal. Tehát nem a molekula-szerkezete vagy a hatása tesz egy drogok "erőszakolós droggá".

Valaki italának a felütése több célból is történhet: 1) szexuális erőszak céljából (ezt nevezik szaknyelven drog által facilitált szexuális támadásnak: drug-facilitated sexual assault) vagy 2) valakinek a viccesnek gondolt megalázása, beugratása céljából (prank) vagy 3) ki akarják rabolni az illetőt.

De hogy valóban egyre gyakoribb lenne ez? Ha az ember csak médiahíreket olvas, akkor ez a képzete támadhat. A Drogriporter utánajárt a kérdés szakirodalmának is.

Először is, nehéz nyomon követni a trendeket. Ugyanis az áldozatok többsége nem fordul a hatóságokhoz. És még ha oda is fordul: nehéz megállapítani utólag, hogy történt-e valóban felütés, és ha igen, mivel. Az olyan szerek, mint például a GHB, csak 12 órával a fogyasztás után mutathatók ki. Vannak viszont olyan kutatások, amelyek a szexuális bántalmazás áldozatául esett nők vérét és vizeletét még ebben az időkeretben vizsgálták be.

Egy 2007-ben Angliában végzett kutatás például 78, egy 2010-ben publikált kanadai kutatás 184, egy 2017-es spanyol kutatás 152 olyan fiatal nő vér és vizeletmintáját vizsgálta meg, akik azt állították, hogy akaratuk ellenére bedrogozták őket. Bár a kutatások időben és térben egymástól távol történtek, meglepően hasonló eredményre vezettek.
És azoknál a nőknél, akik azt állították, hogy nem fogyasztottak illegális szert, a leggyakrabban kimutatott szerek nem a tipikusan "randi-erőszak drogként" ismert anyagok voltak. Hanem kannabisz, kokain, MDMA és amfetamin.

Magyar kutatók 2010-ben végeztek szisztematikus irodalomvizsgálatot (tehát a korábbi kutatásokat rendszerező és elemző vizsgálatot) azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg elterjedt-e a GHB "randi-erőszak drogként" használata. A kutatás negatív eredménnyel zárult. A GHB egyébként kimondottan rossz, sós ízű, tehát nem feltétlenül a leghatékonyabb erre a célra (bár az ízét el lehet fedni bizonyos italokban).

Egy 2017-ben elvégzett szisztematikus irodalomvizsgálat szintén arra a megállapításra jutott, hogy az illegális drogokkal való "bedrogozás" valójában jóval ritkább, mint amennyire a médiabeszámolókból erre következtetni lehetne.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a tudatmódosító szerek hatását nagyban befolyásolja a környezet (setting) és a belső fizikai-lelki állapot (set). Akár egy egyébként rekreációs célból gyakran alkoholt vagy más szert fogyasztó nővel is előfordulhat, hogy esetenként kiüti magát, ha nem vigyáz.
Az elsőszámú tanács tehát az, hogy az éjszakai élet során a nőknek különösen elővigyázatosnak kell lenniük azzal kapcsolatban, hogy kivel, mennyit, mit, hogyan, mikor használnak. Ez nem csak azt jelenti, hogy vigyázniuk kell az italukra, hogy abba ne öntsenek bele valamit - hanem hogy ügyelniük kell, hogy ne fogyasszanak sokat, és ne keverjék a szereket.

A kanadai úszónő esete is mutatja, milyen fontos, hogy legyenek körülötte olyan barátok, akik a rosszulléte esetén nem gúnyt űznek belőle vagy otthagyják - hanem akik vigyáznak rá és hazaviszik, vagy segítséget hívnak. Ha egy nő rosszul van, akkor soha ne hagyjuk magára, hogy "majd kiheveri"! Hiszen esertében mindig ott van az extra kockázat, hogy szexuális ragadozók áldozatául esik.

Az Interneten már lehet rendelni különféle gyorsteszteket, amelyek segítségével meg lehet állapítani, hogy az ember lányának italát vajon felütötték valamilyen szerrel (az alkoholon kívül). Különféle ötletes és praktikus formákban árulják ezeket, például karkötőként, de még körömlakként is. Ezek a gyorstesztek képesek kimutatni a GHB és még egy két szert jelenlétét. Aki azonban azt reméli, hogy az ilyen ügyes marketing-fogások teljes védelmet jelentenek, az téved.
Bár nem kizárt, hogy gyakran az áldozatok a saját túlzott alkohol- és egyéb drogfogyasztásuk miatt érzett bűntudat miatt magyarázzák a velük történteket azzal, hogy "bedzsinázták" őket - ez azonban nem jelenti azt, hogy városi legendának lehetne minősíteni ezt a jelenséget. Hiszen vannak dokumentált esetek.

És az is fontos, hogy még ha valaki saját elhatározásából fogyasztott is sok alkoholt vagy más drogot: azzal sem adott automatikus felhatalmazást arra, hogy visszaéljenek a testével! Aki egy nő ittas vagy bódult állapotával visszaélve próbál szexulálisan közeledni, az bizony nemi erőszakot követ el.