Egy az ayahuasca szertartások terén kiterjedt saját élményekkel rendelkező olvasónk szerint nem csak dél-amerikai sámánok képesek jól használni az ayahuascát, a lényeg az, hogy a gyógyító milyen emberi képességekkel rendelkezik. Olvasói vélemény következik!
Az Ayahuasca igazolhatóan, történelmi szempontból a Chivas nép műalkotásain jelent először valamikor a Kr.e. 900-as évek táján, majd a helyi kultúrát elhagyva az 1700-as évek jezsuita beszámolóiban is már fellelhető. Ugyanakkor használatának eredete homályba vész.
Az Ayahuasca egymástól eltérő és a helyi adottságokból fakadóan igen szeparált törzsek életében (a Guayanai-masszívumtól egészen az Andok vonulatáig) fontos szerepet tölt be a népi gyógyászatban. A térségben élő bennszülött törzsek öregjei egymástól függetlenül csak azt tudják alátámasztani, hogy ember emlékezet óta használják a Banisteriopsis Caapi, és Psychotria viridis növényekből készült főzeteket gyógyítási, valamint beavatási szertartásaik során.
Ugyanakkor az Ayahuasca szülőhelyén a hagyományos sámánok előszeretettel használják olyan növények hatásainak megismerésére is, melyekkel közvetlenül ők nem, de az Ayahuasca képes kapcsolatba kerülni. Az európai ember számára szinte kizárólag a lelki nyavajákban betöltött fontos szerepe ismert. Egyfajta alternatív kezelési módszerként került be a köztudatba, mely megfelelő szakértői vezetéssel igen komoly eredményeket képes felmutatni.
Az elmúlt napokban ugyanakkor több média is elkezdte picit úgy bemutatni az Ayahuascát, mintha az szinte kizárólag Dél-Amerikában lenne fogyasztható gyógyító potenciállal.Ez a nézőpont azért nagyban szubjektív. Lehet a távolság miatt került picit piedesztálra Peru és a környékbeli erdőségek, vagy az Üvegtigrisben is megénekelt "itt mindenki hülye" alapon keresik sokan lelki problémáikra a megoldást az óceán túlpartján.
Ha valaki kicsit mélyebben próbál utánaolvasni a beszámolóknak, kiviláglik, hogy a valóság azért lényegesen árnyaltabb és nem feltétlenül kötődik az Amazonas deltavidékéhez. Hasonló lelkesedéssel elbeszélt beszámolókba európai szertartások kapcsán is könnyen bele lehet futni a neten.
Fontos megemlíteni azt a tényt is, hogy jelenleg valójában az Ayahuascához kötött és európai kultúrák fúziója zajlik világszerte. Az európai szertartásvezetők számára sokszor kevésbé releváns a bennszülöttek apáról fiúra örökölt évezredes hagyománya, hitvilága. A perui sámántól az erdők mélyén pedig órákra, rosszabb esetben napokra található a legközelebbi kórház, valamint az utógondozás mint olyan, az Amazonas vidékén a legtöbb helyen nem ismert.
Olyanféle bizonyosságot várni Perutól, mely "minőségibb" gyógyulást feltételez, hiba lenne. Az igazság egyrészt valahol a két kultúrkör között lehet félúton, másrészt a dolgok azért ennél jóval összetettebbek. Sem az Ayahuascához köthető hivatalos egyházak, sem bármilyen beavatott hagyomány, országhatárok, távolságok, növényhez közeli kultúrkörök tagsága stb. nem képes elfedni a szertartásvezető mögött rejlő embert.
Ezeket a gondolatokat nem a szél fújta össze, hanem az évek alatt megismert hatalmas csalódások, és nem utolsó sorban kellemes meglepetések. Az Ayahuascában történő fejlődésnek egyfajta lépcsője ennek a felismerése. Sokakkal beszélgettem hasonló tapasztalatokról, hogy az Atlanti-óceán túloldalán sincs kolbászból a kerítés.
Hinni valamiféle elit klubban, helyszínben ami varázsütésre és viselkedédéstől függetlenül tesz valakit beavatottá, sámánná szerintem tévedés.Tökéletesen mindegy, hogy egy szertartás vezetőjének mi jön ki a száján. A valóság az, hogy helyszíntől függetlenül, rettentő komolyan oda kell tennie magát egy ilyen összejövetel előtt, alatt és azt követően is. És ezt a "mércét" bármilyen örökölt, szerzett alanyi előjog csak bomlasztja.
A legjobb sámánok talpig Emberek.Olyanok, akikhez a világ leghétköznapibb dolgaival is olyan bizalommal fordulhat az átélő, mint egy jó szüléhez. Utazó és sámán között sokszor szinte családi kötelék alakul ki, melyet sok esetben az akár több ezer kilométeres távolság sem képes elhomályosítani.
Valahol a gyermekeik vagyunk, legfeljebb sokan nincsenek ezzel tisztában.
Aki a szertartásban nem éli meg ezt a fajta családi szeretetet, köteléket, sokszor olyaná válik a szertartás után, mint életerős farkaskölyök, akit a falka mégis elhagyott...Az igaz sámánok "családokat" alkotnak. Részesei egy nagyobb közösségnek, az óceán mindkét partján. És maguk is fraktál mintára felépülő családi hálózatokat hoznak létre. Akik pedig egy jurtában isznak, sokszor legbelül testvérekké válnak.
Azok a valódi sámánok, akik tényleg megértették a gyógyszer lényegét, és azt, hogy saját fejlődésük záloga is, miként viselkednek emberként. Akár Dél-Amerikában, akár Európában élnek. Az ő neveik nem hagyományon, aranykeretes falra szögelt képesítésen keresztül, hanem ajánlás vagy az átélővel történt változásokra felfigyelők révén kerülnek be a köztudatba.
Persze van, hogy mindez nem ilyen ideális körülmények között zajlik.
A nem jól megválasztott sámánban, szertartásvezetőben való csalódás egy olyan út kezdete, amely ha fájdalmasan is, de elkezdi felnyitni az ember szemét arra, hogy bizony itt sincsenek tündérmesék.Ez egy igen keserű pirula tud lenni sokaknak. Pedig kétféleképpen lehet ráébredni, hogy a sámán is ember de furcsamód mindkettőnek azonos tanítása lehet az átélő szempontjából: Légy egyszerű, légy nyitott, és nem utolsó sorban légy éber.
Az embert keresd, és ne a sámánt. Szeresd és légy hálás a tetteiért, és ne a rangjáért, melyet ide- vagy odaát szerzett.Tettekben és beszámolókban olvass, minden más csak sallang és megzavar. Végezetül ismerd fel, hogy nem a sámán gyógyított meg, hanem a benne rejlő Ember volt az, aki asszisztált a medicine erejéhez és légy neki is hálás mindezért.
Tamás
FIGYELEM! Az Olvasóink írták sorozat célja a
tájékoztatás, nem buzdítunk senkit szerhasználatra. Bemutatjuk, milyen sokféle célból és módon
fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek
különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik gyógyászati vagy
rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz
árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az
élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái
vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is
segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.