Suboxone: hiánycikk a helyettesítő gyógyszer a hazai patikákban

Az opiátfüggők helyettesítő gyógyszeres kezelésére használt Suboxonból sokadszorra alakult ki hiány a hazai patikákban. Az alábbiakban közzétesszük egy Suboxone-terápián lévő kliens, Lajos beszámolóját arról, hogyan teszi tönkre a kezelés megszakítása az érintettek életét.

Bevezető: mi a helyettesítő gyógyszeres kezelés?
Az opiátfüggők gyógyszeres helyettesítő (szubsztitúciós) terápiája során az illegális heroint, vagy más opiát-tartalmú szert egy orvos által felírt opioid gyógyszerrel, például metadonnal vagy Suboxone-al helyettesítik. Ez utóbbi Magyarországon orvosi felírásra, pénzért a gyógyszertárakban is elérhető (a metadon csak a speciális ambulanciákon). A tudományos bizonyítékok szerint a szubsztitúciós terápia jelentősen csökkenti a túladagolások, a beszerzési bűncselekmények, a fertőzések kockázatát, és javítja a kliensek életminőségét és egészségét. Magyarul stabilizálja és normalizálja az életüket. De csak akkor, ha a gyógyszert megfelelő dózisban és rendszerességgel írják fel, megszakítás nélkül. Hiába vette fel a metadont és Suboxone-t az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az alapvető gyógyszerek listájára: idén nyár végére ismét hiány alakult ki a Suboxone-ból a patikákban, állítólag beszerzési gondok miatt. Lajos beszámolóját azért tesszük közzé, hogy felhívjuk a figyelmet erre a problémára, amelynek megnyugtató és tartós elhárításához kormányzati beavatkozásra lenne szükség.

Magamról

Alapvetően egy átlagos, polgári, kertvárosi családban nőttem fel. Részben vidéki gyökerekkel, különösebb zűrök nélkül. A kamaszkor hozta a szokásos formáját, de soha nem voltam az a túlzottan bulizós, nagy társaságokat kedvelő lény, inkább kevés, de közeli barátom volt. Leszámítva persze pár koncertet. Mert a zene felszabadít, a mai napig, de ezzel így volt szinte mindenki. Néhány 15-16 éves korban történő berúgást leszámítva semmi más nem volt, a drogokat alapból elutasítottam. 17 évesen pedig a "józansággal lázadtam". A természet szeretete, kertészet mellett a filozófia, vallásbölcselet, történelem, irodalom került hozzám közel.

A kezdetek: hogyan lettem drogfüggő?

Kertésziskolába jártam, bár akkor még az ökológia a kanyarban sem volt, inkább csak a növények tömegtermesztése, és egyre inkább a filozófia, a miértek kezdtek foglalkoztatni. Az énkeresés is elég korán megérkezett.

Alapvetően hívő ember vagyok, bár a bigottság és prüdéria mindig távol állt tőlem, az egyháznál sem találtam igazán mély kapcsolódási pontot. Nem volt jellemző a túlzott csajozás, a bulizás egyáltalán nem, inkább irritált a tipikus bulizós viselkedés, és a kortársaim zöme is.

Inkább a szorongás lett jellemző, bár mindig az életerő pártján voltam, nem éreztem magam sosem valami elveszett léleknek. Legfeljebb nem találtam a helyem igazán sehol.

17-19 éves korom közt nemigen volt kifejezetten közegem, pár közeli barátot és családtagot leszámítva, de ebben a korban ez elég szűkös. Hiányzott VALAMI, egy olyan plusz, amitől motiváltabb az ember.

Hallomásból, innen-onnan, de határozottan nem volt ilyen közegem, de a híre eljutott hozzám, és megtörténtek az első találkozások. Egy ideig alkalmanként, aztán sűrűsödve, de még annyira nem vészesen. Egyetlen ember volt a környezetemben, aki szintén ismerte a mákot, de a hatás nem tőle jött.

Majd jött két munkába állás közti nyári szünet, és teljesen abba is hagytam, nem is hiányzott. Otthon kertészkedtem, olvastam, zenét hallgattam. Aztán elkezdtem újra dolgozni egy akkoriban nagyobb kertészeti cégnél, és a 2. napon már előjött az elvonásom.

Nagyon nem voltam a helyemen, a "nagyipar" nem nekem való, de sok lehetőségem nem volt. Pénzt kellett keresni. Egyetemre gondoltam, de napoltam. Nem volt messze bizonyos piac, ahol a mák alapvetően elérhető volt. Nem kellett sok, s már benne is voltam a javában, évekig. "Tovább", vagyis szintetikus drogok irányába soha nem mentem. Soha nem találkoztam dealerekkel, legfeljebb ugyanarra a piacra, vagy vidékre járó sorstársakkal, akikkel információt cseréltünk. Semmi kísérőt sem vettem be hozzá, legfeljebb néha 1-2 pohár bort hétvégén.

Ez a történet ment 3-4 évig, különböző történésekkel, annyi jót hozott, hogy sok szempontból feloldott, és találtam értelmes, nem-destruktív közeget, hasonló embereket, de fontos kiemelni: abszolút nem a szerek kötöttek össze minket, főleg, hogy ők zömmel nem is éltek ilyesmivel. Zene, irodalom, bölcselet, természet volt a visszatérő téma.

A szubsztituciós terápia kezdete

Már nem dolgoztam hivatalosan, legfeljebb kisebb kertészeti munkákat, temetői virágkompozíciók árulását csináltam. Továbbra is szülőknél éltem, nem volt fix párkapcsolatom. Idővel egy engem ismerő barátom szólt, hogy tud olyan kezelésről, ami jó lehet nekem. Ekkor már én is próbáltam ilyet találni, mert elegem volt a függőségből.

Egy kiváló főorvos keze alatt. Közben rengeteg minden változott, rendes/fix párkapcsolatom lett, és még ha nem is egymásnak voltunk teremtve, de működtünk. Új munkát találtam, immár IT-s területen, ami sokáig nagyon motiváló volt. A humán érdeklődési területem tudtam benne "élesíteni", ez az időszak sok új élményt, kirándulást, utazást, felszabadulást hozott, a gyerekkorom óta meglévő fotózásban is jobban elmélyültem, a "kezelés" első 1-2 hónapját leszámítva soha nem volt a metadonon kívül más hasonlóval dolgom, nem is volt rá szükségem, idővel még csökkentettem is.

A szubsztitúciós kezelés előnyeiről

Mivel az opiátok ereje legfeljebb a szereleméhez mérhetők, irtó nehéz róluk lemászni úgy, hogy az ember nem teljesen azt az életet éli, amit szeretne, vagy nem borul bele valami "más szerelembe", ld. szektás vallásosság. De még akkor is nehéz - több év után - ha "azt" a bizonyos életet éljük, amit szeretnénk. Ezért a helyettesítés egyfajta "biztonsági öv."

Megkockáztatom, ugyanolyat, mint akik soha nem éltek ilyesmikkel. Nem zavaros tőlük az ember feje. Nem igazán toxikus, mellesleg az ilyesmit nem ismerő emberek számára kb. felismerhetetlen, így negatív diszkrimináció se ér senkit. Nekünk olyan, mint másnak a kávé. (Más kérdés, hogy a kettő függőségi szintje összemérhetetlen. Bár láttam már kávéhiánytól szenvedő embert is. Csak ő pár napig "nem működik", mi meg pár hónapig...)

Helyettesítős tapasztalatok

Ami rossz tapasztalat volt ekkoriban a metadon-ellátással, hogy miután 3. éve fix munkahelyem volt, ahova (régi idők, ekkor itthon a home office-napok még kizártak voltak) - naponta be is kellett járni 09-17 közt, viszont a helyettesítőért hétköznap 10-14 óra közt lehetett csak bejárni, vagy szombaton délelőtt - de még ez volt a kisebb baj, mert 2 hétre előre alapvetően megkaptam, amiért mentem.

Azonban időnként kijelentették, hogy "most be kéne jönni 2 naponta, mert nincs elég gyógyszer", ebből kezdett elegem lenni, volt akkoriban olyan ott dolgozó kolléga, aki még cinikusan rám is mosolygott, hogy "na mi az, Lajos, mégiscsak be tudsz jönni, mégsem kell dolgozni?"

"De, dolgozom, ahogy Te is, csak nekem ezért szabit kell kivennem, hogy elengedjenek Spártából." (Ez egyébként csak egy emberre vonatkozott, senki más nem állt így hozzám, felfogtam úgy, hogy "kiütjük egymás személyiségét." Más kérdés, hogy ez a viselkedés nem normális, de említett ember már rég nem része annak a rendszernek tudtommal.)

A főorvoshoz ekkor is be lehetett jutni, aki mindig komolyan vett, így időnként ezeket a helyzeteket meg lehetett oldani, azonban mégis előfordult jópárszor. A sokadik "jópárnál" telt be a pohár, s mivel hallottam a suboxone-ról, hogy azt felírva, patikában kiváltva elkerülhetem eme szituációkat.

Suboxone-korszak, és a hiányok

Átálltam hamar a sub.-ra (2009-10 körül). Nem volt vele igazán problémám, azt leszámítva, hogy nem olcsó, de nem érdekelt, nem kellett érte bejárni, a mindig korrekt és emberséges orvosom felírta a receptet, kiváltottam, éltem az életem, bár idővel "hangoltabb lettem" a sörre, a munkában, ahogy nőtt a cég, egyre komolyabb feladatok voltak, de ezzel se volt gond sokáig. Továbbra se voltak "drogos" barátaim, több utazás, kirándulás, fotózás, kulturális események viszont igen.

Az első komolyabb patikai sub.-hiány 2012-ben volt. Kb. 2 hét lehetett, de azért nem okozott gondot, mert átállás előtt úgy csökkentettem a metadont bő másfél évig, hogy lecsíptem belőlük egy felet, és eltettem. Ebből az első hiány idején még kijöttem 2 hétig. Utána előfordult még pár kisebb hiány, de nem okoztak igazán nagy problémát, míg el nem jött 2019 ősze.

Pokoli év

Ekkor először hiába mentem kiváltani a receptem. "Nincs, de lesz pár nap múlva, vagy a kicsi, vagy a nagy" - hát, nem lett. Az orvosommal konzultálva megtudtam, hogy ismeretlen okból kifolyólag országos a hiány. De kaptam tippeket, melyik patikákat lehet érdemes még felkeresni. Ahol ismertek (mindig normális kapcsolatban voltam/vagyok a patikusokkal, soha nem türelmetlenkedek), nem tudtak jó hírekkel szolgálni. Ahol nem ismertek, volt, hogy kötözködő magatartást tanúsítottak: "Ha nem ide van leadva az értesítője, nem adhatjuk ki, mit képzel, nem úgy van!"

Miközben még ugyanannál a cégnél dolgoztam, de már ott is megváltozott minden. Lépnem kellett volna, időben, máshova, ebben az időben - bár továbbra is sok jó emberi és úti-élményben volt részem (nem, nem drogokkal, hanem a Természetben, vagy családiasabb klubkoncerteken).

"Csavarlazítóként" azért beindult a sörözés napi szinten, illetve több probléma is jött, például az egyik szülőm betegsége, ápolása és halála. Megpróbáltam a cégnél akár fizetés nélküli szabit kérni, de nem volt a válasz.

Az orvosom csak tramadolt és nyugtatónak xanaxot tudott felírni. Bármilyen jóindulatú és megbízható is, mást nem lehetett. Metadonra visszamenni nem akartam, az ekkor még félig-meddig legális kratom volt az egyetlen, ami helyrerázott pár órára, illegális, feketepiacos szerekhez pedig - ahogy addig sem, és most sem - voltam hajlandó folyamodni, pedig a rendelőben megismertem pár sorstársam, de közülük is csak azokkal tartok kapcsolatot, akik távol vannak attól a világtól.

Azzal voltam képes felkelni hajnalban, és mivel az elvonás tünetei hasonlók egy erős megfázáshoz, a lelki pokol mellett, 1 hétre sikerült talán kiiratni magam a háziorvossal. De utána be kellett járnom, a teljesítményem kb. a 0-val lett egyenlő.Ez a pokol több, mint két hónapig tartott, és az alkohol - mivel a "depresszáns-családban" van, maradt. És sokáig nem szabadultam tőle, bár az orvosom megadta a javaslatokat. Ekkor is próbáltam kérni hosszabb szabadságot, hogy az ettől való megszabadulást megcsinálhassam (cégeknél ilyet elmondani kb. öngyilkosság). Maradt a nagynehezen újra patikában megjelenő suboxone mellett az ital. Idővel a felmondás és utána, 2020 őszén sikerült leállnom az alkohollal. Otthon, az orvosom instrukciói mellett.

Ezek után pihentem bő fél évet, majd kisebb munkákat vállaltam IT-s területen, home office-ban, új dimenziók, lehetőségek is nyíltak, szerényen élve, de összességében a 2021-es év már jónak mondható volt - bár közben volt még egy kisebb sub.-hiány, de a másik, ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó Bulnexo viszonylag gyorsan megérkezett a patikába, így túlélhető volt. Közben újabb tervek, munkalehetőségek jöttek, ezek közül némelyik most is megvalósítás alatt van, de kiestem az aktivitásomból 3 hétre. Viszont, hogy semmi ne legyen igazán rendben, jött 2022 augusztus eleje.

Újabb hiány, újabb szétesés

Mikor egy "szép reggelen" egy sorstársam többszöri hívására megtudtam, mi a helyzet. Mivel egy kisebb patikába járok, volt még felírva Sub. Betelefonáltam. Félretették, elmentem érte, és "racionálisan radikális" csökkentésbe kezdtem. Nagyjából a szokásos mennyiség felére. Utána jól tudtam, hogy nem lesz egy ideig, függeszthetem fel a függőben lévő munkám, mert tudtam, mi jön.

Mindeközben kénytelen voltam orvost is váltani (nem szándékoztam). Újra átkerültem egy intézmény - amúgy szintén emberséges - orvosához, de elölről kellett kezdeni mindent. És a jó 3 hetes hiány alatt ugyanazt kaptam helyettesítőnek: tramadol/contramal, xanax, lyrica, estére mirzaten. Ez a sok dolog annyira elég, hogy totálisan kiüssön, leszedáljon, pont az ellenkezőjét, amit akarok...

Természetesen megkérdeztem, átkérhetném-e magam erre az időre metadonra (eszem ágában sincs rá visszaáállni), de annyi választ kaptam az intézménytől, hogy "egyáltalán nincs felvétel, nagy a hiány."

A mostani hiány során ismét kénytelen voltam inni. Ha megközelítőleg se olyan durván, mint korábban. "Csak" sört/fröccsöt, bár elég rendszeresen, "mindössze" 2-3 hétig voltak pokoli napjaim (lázas, pánikrohamos kezdettel induló kemény elvonás). S bár a Bulnexo-ból 3 napja sikerült kiváltani az érkezéskor valamennyit, így jobban vagyok, de mocskosul lemerített ez az egész. Miközben pont az életemben tervezek új lépéseket tenni, lehet, egy új, más jellegű, amúgy motiváló és rugalmas munkáról lecsúszvaé. Mert megint meg kell csinálnom az absztinenciát amellett, hogy a szubsztitúciós bogyóm próbálom a lehető legkevesebbre csökkenteni...

Sok sorsot láttam. Senki sem valami elcseszett junkie, "normális életet" élő emberek.
Ha meglesz az elhatározásunk, valahogy megpróbáljuk eldobni, bár erre itthon kevés jó megoldást látni.

Lajos

FIGYELEM! Az Olvasóink írták sorozat célja a tájékoztatás, nem buzdítunk senkit szerhasználatra. Bemutatjuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik gyógyászati vagy rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).

Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.