A kanadai Brit Columbiában három évre felfüggesztik bizonyos illegális szerek fogyasztóinak büntetőjogi üldözését - a Drogriporter elemzése eloszlatja az ezzel kapcsolatos tévhiteket.
"Kanada legalizálja a keménydrogokat" - harsogták egyes sajtócikkek februárban. Az olvasó fejében a hasonló főcímek apokaliptikus víziókat gerjesztettek a hanyatló, józan eszét elvesztő kanadai társadalomról. A legutóbb a köztévében is sor került egy olyan beszélgetésre, amit képtelen voltam végignézni, annyira színvonaltalan véleményeket fogalmaztak meg benne nyilvánvalóan tájékozatlan megmondóemberek.
Itt az ideje, hogy tisztába tegyük ezt a kérdést a Drogriporteren!
Először is, nincsen szó "legalizációról". Csupán egy hároméves kísérletről, amelynek során nem büntetik (dekriminalizálják) bizonyos szerek bizonyos mennyiségben, személyes használat céljából történő tartását.
Úristen, micsoda emberkísérlet - hördültek fel a konzervatív kommentátorok. Halálkultusz! Játszanak itt az emberek életével!
Nos, valójában az igazi felelőtlen "emberkísérlet" nem most, hanem mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött Brit Columbiában.Amikor - a történelem kezdete óta először, ráadásul rasszista okokból - betiltották bizonyos tudatmódosító szerek nem gyógyászati célú fogyasztását. Ezt a kísérletet úgy hívják, hogy drogtilalom. És most, száz év múltán, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az emberkísérlet csúfosan megbukott és megérett a felfüggesztésre.
Kanada a legjobb példája ennek: az elmúlt években az illegális drogpiacon gyakorlatilag a kannabiszon kívül nincsen olyan szer, amit ne ütöttek volna már fel egy már kis mennyiségben is mérgező szerrel. A fentanillal, ami akár 50-szer potensebb a heroinnál.
A fentanil nem új szer, még 1959-ben szintetizálták először, és azóta is használják a gyógyászatban mint nagyon hatékony műtét utáni fájdalomcsillapítót. A klinikai környezetben a használata nagyon ritkán vezet bármilyen komplikációhoz. Ami azonban kiváló fájdalomcsillapítóvá teszi, éppen az teszi gyilkos szerré az illegális piacon: nagyon kis mennyiségben is potens és nagyon gyorsan hat.
A fogyasztó gyakorlatilag saját maga számára is észrevétlenül fulladhat meg: megbénul a légzése, a teste elfelejt lélegezni.
A fentanil diadalútja
A fentanilé egy tipikus drogprohibíciós sikertörténet: a drogtilalom vastörvénye, hogy a potensebb, a könnyebben csempészhető szerek terjednek el az illegális piacon. Ezért tűnt el az amerikai alkoholtilalom idején a sör és bor, átadva a helyét a töménynek. És ezért tudott elterjedni a színtelen és szagtalan, kisebb tömegben csempészhető fentanil az észak-amerikai illegális drogpiacon.
2012-ben még csak a túladagolásos haláleseteknél végzett post-mortem toxikológiai vizsgálatok 4%-ánál találtak fentanilt - 2018-ban viszont már 82%-nál!A fentanilt könnyű előállítani házi zuglaboratóriumokban is, a prekurzor anyagok beszerzésével. És a tiszta fentanilt könnyű becsempészni külföldről is: ötvenszer kevesebbet is elég belőle behozni, mint heroinból.
Ami viszont nagyon nehéz, az a megfelelő mértékben való hígitása, ami emberi fogyasztásra alkalmassá teszi. Nem arról van szó, hogy az forgalomba hozók készakarva meg akarnák mérgezni a klienseiket: egyszerűen nem képesek megfelelő arányúvá hígitani a szert. Az utcai pusherek pedig, a lánc végén, akik gyakran maguk is függők, gyakran azt sem tudják, hogy az általuk árult szerben mi van.
A fogyasztó azt hiszi, heroint vesz - de valójában fentanillal felütött szert kap.
És a fentanil diadalútja egyértelműen összefügg a drogtúladagolásos halálesetek számának meredek növekedésével. Kanadán belül is különösen súlyossá vált a helyzet Brit Columbiában, ahol a mikroklímának köszönhetően sok hajléktalan szerhasználó talál menedéket: hiszen itt át tudnak telelni az utcán.
2016-ban, amikor mintegy 300 ember halt meg drogtúladagolásban Brit Columbiában, a helyi kormány kihirdette az egészségügyi vészhelyzetet. A neheze azonban még hátra volt.
2016 és 2022 között több, mint 11 ezerre nőtt a halálos áldozatok száma.
2022-re eljutottunk oda, hogy minden egyes napon több, mint 6 ember veszítette életét fentanillal összefüggő túladagolásban - 189 haláleset minden hónapban.
Csak hogy érzékeltessük a helyzet súlyosságát: a drogtúladagolás vált a vezető halálokká a 30 és 39 év közötti népesség körében! Összehasonlításként: az afganisztáni háborúban 159, a koreai háborúban 516 kanadai katona halt meg.Zárójelben: az USA-ban, ahol szintén dühöng a mérgező drogkínálat túladagolás-járvány, többen haltak meg benne (100 ezer), mint ahány amerikai katona a vietnámi háborúban (58 ezer).
Brit Columbia patológiai osztályai teljes kapacitáson működtek és arra kényszerültek, hogy vészhelyzeti protokollt vezessenek be a megnövekedett esetszám menedzselésére. Ideiglenes raktárakat kellett létrehozni a holttestek tárolására.
Alig van Brit Columbiában olyan család, akit ne érintett volna a krízis: legalább egy közeli vagy távoli hozzátartozó, szomszéd, barát biztosan meghalt túladagolásban.
De miért használnak ennyien opioidokat Észak-Amerikában?
A jelenlegi észak-amerikai túladagolási járvány eredete a 90-es évek második feléig nyúlik vissza, amikor is tetőfokára hágott a gyógyszercégek által mesterségesen gerjesztett kereslet az opioid fájdalomcsillapítók iránt. Mint amilyen a Purdue Pharma által megtévesztően függőségbiztosként forgalmazott OxyContin.
A gyógyszertúlfelírás azonban nem közvetlenül vezetett a túladagolásos halálesetek számának exponenciális növekedéséhez: az orvos által felírt és ellenőrzött módon szedett fájdalomcsillapítók nagyon ritkán okoznak túladagolást.
A probléma az volt, hogy a túlfelírást felfedezve a hatóságok hirtelen beszigorították a felírási gyakorlatot, és nagyon sok ember hirtelen rájött, hogy függővé vált a szertől. Ők szinte semmilyen támogatást nem kaptak, gyakran egyik napról a másikra leállították a felírásukat. Így az illegális piacon kerestek maguknak utánpótlást. Ez pedig óriási boost-ot adott az illegális heroinpiacnak - ami szép lassan átalakult egy illegális fentanillal felülött drogpiaccá.
Ki és miért válik drogfüggővé?
Manapság már kevés ember válik opioidfüggővé azért, mert orvosok indokolatlanul írnak fel neki fájdalomcsillapítókat. Ugyanakkor nagyon gyakran előfordul, hogy valaki azért válik függővé, mert a hagyományos egészségügyi, szociális ellátórendszer nem képes megfelelő megoldást nyújtani számára a szenvedés csökkentéséhez. Túl gyakran még mindig csak a tüneti kezelésekre fókuszálnak, a problémák gyökerét érintetlenül hagyják.
Az idilli felszín, az amerika álom ígérete mögött az észak-amerikai társadalmak bizony rendkívül egyenlőtlenek és igazságtalanok, és a lakosság jelentős része nagyon rossz mentális egészségi állapotban van. Kanadában talán jobban működik a jóléti állam, de például Skandináviához képest még ott is szakadék választja el a társadalomtól azokat, akik a margóra szorultak.
Máté Gábor a Sóvárgás démona címmel magyarul is megjelent könyvéből részletesen is megismerhetjük Vancouver keleti belvárosában (Downtown Eastside) élő szerfüggők tragikus életpályáit. Elhanyagolás, abúzus, társadalmi kirekesztés, transzgenerációs traumák sújtják őket.
Különösen az őslakosokat, akiket generációkon keresztül benntlakásos egyházi iskolákba kényszerítettek, ahol folyamatos erőszaknak voltak kitéve. Verték, megerőszakolták őket, és erővel leszoktatták a saját kultúrájukról. A bántást pedig továbbadták a gyerekeiknek.
Az őslakosok aránya a teljes lakosságon belül 3,4%, de a túladagolások áldozatai között 10%, a börtönben fogva tartottak között 26%. Sokat mondó számok.A drogfüggőséggel küzdőknél közös elem: a feldolgozatlan trauma, ami visszaköszön ezeknél az emberi sorsoknál. Ahogy Máté Gábor mondja: a függőség mindig válasz a szenvedésre. Egy sikertelen kísérlet annak feldolgozására.
Ezek a traumák lehetnek egészen súlyosak is. Egy kanadai bírónő, Elisabeth Burgess szerint megdöbbentő történetekkel szembesül a drogfüggő bűnelkövekről, akikkel szinte naponta gyűlik meg a baja a tárgyalótermekben. Többségük őslakos származású, bizonytalan egzisztencájú - és súlyosan traumatizált. Nem egy olyan történetet hallott, amikor az elkövető kisgyermekként szemtanúja volt, ahogy az apja megöli az anyját - majd akár napokig magára maradt a holttestel a lakásban, amíg felfedezték.
Egy a Pediatrics című szaklapban publikált cikk szerint azok, akik a Negatív Gyermekkori Élmények (ACE) kérdőív alapján legalább a felsorolt tíz ártalom (érzelmi, fizikai, szexuális abúzus, elhanyagolás, szülők válása, bebörtönzése, bántalmazása, függősége, mentális betegsége) mindössze felét átélték, a szerhasználati problémák jelentkezése terén már mintegy tízszeres kockázatának vannak kitéve!
Egy olyan toxikus kultúrában élünk, ami folyamatosan a "személyes felelősséget" dörgöli a bántalmazott, traumatizált emberek orra alá, de elmulasztja a saját morális felelősségét abban, hogy időben megfelelő segítséget nyújtson a szenvedő családoknak.És a magukra hagyott emberek megtalálják a szenvedésük tüneti csillapításának eszközeit, mint amilyenek az utcai drogok.
A középosztály is érintett
Bár a túladagolások egyértelműen a szegényeket, a margón élőket sújtják a leginkább, ma már jóval túlterjeszkedtek ezen a rétegen. Köztiszteletben álló, stabil egzisztenciával rendelkező középosztálybeli emberek halálhírét hozza nap mint nap a sajtó.
A túladagolások áldozatainak túlnyomó többsége férfi (82%), többségük 19 és 59 éves korú (90%), és nagy többségük napi szintű szerhasználó (80%). Ez utóbbi adat ugyanakkor azt is mutatja, hogy az áldozatok mintegy ötöde nem felel meg a napi szinten drogozó "junkie" sztereotípiájának.
Sajnos egyre több olyan áldozatot is találni, akik nem voltak drogfüggők, csupán bulizás, kikapcsolódás végett vásároltak valami partidrogot, például ecstasy-t, kokaint, ami fel volt ütve fentanillal. Az illegális drogpiac bizonytalanságának és toxicitásának áldozatai.
A magány öl, butít és nyomorba dönt
A vancouver-i halottkém jelentése szerint az áldozatoknak csupán 9%-a minősült hivatalosan hajléktalannak. Ez persze nem jelenti, hogy a többségnek stabil volt a lakhatása. Sokan bérelt ingatlanokban, motelekben, rendezetlen körülmények között élnek. Ami gyakran fontos közös pont: a társadalmi háló gyengesége, az áldozat elmagányosodása.
Ennek azért is különösen fontos szerepe van, mert a túladagolásos halál veszélye exponenciálisan nő, ha az áldozat éppen egyedül van. A túladagolásos halálesetek mintegy 60%-a történik zárt lakásban, és csupán 12%-a utcán. Az áldozatok több, mint fele egyedül volt a túladagolás pillanatában.
A magányosodáshoz hozzájárulhat egy középosztálybeli embernél is egy kezeletlen pszichiátriai zavar, esetleg valamilyen családi, párkapcsolati krízis. És itt eljutunk odáig, hogy a magányosodás és a szerfüggőség egy olyan huszonkettes csapdája, amiben mindkettő gerjeszti a másikat. A függőséggel járó stigma, a kriminalizálástól való félelem tovább gerjeszti az elmagányosodást - aminek a COVID-járvány is újabb lökést adott.
Miért nem állítják meg a fentanilt a határon?
Amióta 1907-ben, egy kínai-ellenes rasszista pogrom nyomásának engedve, a hatóságok először tiltották be az opium használatát Brit Columbiában, az állam rengeteg erőforrást fordított az illegális drogkereskedelem megfékezésére.
Mégis, a drogellenes háborúnál kevés kudarcosabb történetet találunk az emberi civilizáció történetében.A bűnüldöző hatóságok egyre több illegális drogot foglaltak le - és mégis, a drogok hozzáférhetősége, tisztasága nőtt, az ára pedig stabilizálódott. A drogkereskedelem elleni szigor valójában inkább csak arra ösztökélte a piac szereplőit, hogy minél potensebb szereket dobjanak a piacra. Mint amilyen a fentanil.
A hatóságok nagyon is tudják, honnan jön a fentanil - de megállítani, azt nem. A vancouveri rendőrség és a kanadai királyi rendőrség (RCMP) drogellenes hivatala már 2013-ban feltárta, hogy a fentanilt Kínából csempészik be. Azt is tudják, hogy a tengeri kikötőkön keresztül érkezik. Bár a hatóságok elvileg átvizsgálhatnak minden Ázsiából érkező csomagot - de kapacitásuk nincsen rá.
Minden hónapban 1,9 millió levélküldemény érkezik Vancouverbe csak Kínából: sok szerencsét annak, aki mindet át akarja vizsgálni!2017-ben a CBSA 47 alkalommal foglalt le fentanilt tartalmazó küldeményt - az is kész csoda, hogy ezt sikerült megtalálni. Ezek mintegy 7,5 kilogrammnyi fentanilt tartalmaztak - töredékét annak, ami közben átjutott a határon.
Jelenleg a drogpiac globalizációja és a digitális kommunikációs technológiák, illetve a darkweb piacok megjelenése kitűnő eszközöket adott a kereskedők kezébe ahhoz, hogy elrejtőzzenek a bűnüldöző hatóságok tekintete elől.
Miért nem állítják meg a fentanilt Kínában?
Kína sokáig egyenként vett tiltólistára szereket. A fentanil-előállítók ezt jól kihasználták: mindig a jogalkotók előtt jártak egy lépéssel, és olyan fentanil-analógokat állítottak elő, amelyek még nem szerepeltek a tiltólistán. 2019-ben Kína, hosszas nemzetközi közbenjárás eredményeként, az összes fentanil-típusú szert egy nagy tiltólistára vette fel.
De a fentanil nagyüzemi előállítása mégis tovább folytatódott: ilyen nagy profit csábításának a termelők és kereskedők nem tudnak ellenállni. Hiába foglalnak le évente akár több tonnányit is a hatóságok, mindig akad újabb vállalkozó, aki betömje a kínálati láncban keletkező lukat.
De még ha Kínának sikerülne is a lehetetlen: a szerepét könnyen átvehetnék más országok. Például Mexikó, ahol a drogkartelek a hírek szerint máris megkezdték a maguk fentanil-laboratóriumainak felállítását.
Miért káros a kriminalizáció?
2016-ban 95 ezer kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárás indult Kanadában, ezek mintegy 73%-a puszta birtoklás miatt, terjesztési szándék nélkül. Hogy ezeknek a büntetőeljárásoknak bármilyen elrettentő hatása lenne, arra nincsen bizonyíték. Ellenben arra igen, hogy a megbélyegzés és a félelem rejtőzködésre kényszeríti a szerhasználókat, így kevéssé érik el a különféle egészségügyi szolgáltatásokat, és nagyobb eséllyel fognak egyedül használni, kockázatos körülmények között - és válnak túladagolás áldozatává.
Michael Egilson, Brit Columbia fő halottkéme 2017-ben megbízást kapott, hogy vizsgálja ki az egyre súlyosabbá váló túladagolási-krízis bizonyos tényezőit. Egilson 1854 halálesetet vizsgált meg. És azt találta, hogy az esetek 18%-ában a halálos áldozatok akkor haltak meg, amikor éppen kiengedték őket a börtönből.
A bötönbüntetés alatt ugyanis a drogtolerancia lecsökken: és a szokásos korábbi adag is halálos lehet. A szabadulás után pedig túl sok ember tér vissza azonnal a szerhasználhathoz, hogy a bebörtönzés traumatikus emlékeivel, és a külső társadalom elutasításával szemben vigaszra találjon.
Mi több: a túladagolásos esetek 66%-ában a halálos áldozatok vagy a haláluk időpontjában, vagy korábban a büntető-igazságszolgáltatási rendszerbe kerültek és valamilyen büntetést kaptak.Vancouverben 2015 és 2017 között 899 drogterjesztéssel kapcsolatos vádat emeltek. A vádlottak több mint 96%-a csekély mennyiséget terjesztő piti pusher, aki maga is drogfüggőséggel küzd. A nagybani kereskedők ritkán akadnak fent a hálón. A kishalakat könnyebb elkapni.
A függőség nem kis részben a jelentésteli emberi kapcsolatok leépüléséről szól. A kriminalizáció éppen ellentétes hatást gyakorol erre, mint kellene: tovább izolálja, szigeteli el a társadalomtól azt, aki már egyébként is megindult ezen a lejtőn. Kevésbé fognak eljutni kezelésbe és ártalomcsökkentő programokba.
Szakemberek, rendőrök és érintettek a dekriminalizáció mellett
A droghasználók büntetésének megszüntetése (dekriminalizáció) nem csak úgy kipattant a döntéshozók fejéből - hosszas társadalmi egyeztetés előzte meg.
A dekriminalizáció mellett szólalt fel az elmúlt években a kanadai addiktológiai szakemberek jelentős részét tömörítő Kanadai Addiktológiai Gyógyászat Egyesület (CSAM), ami kifejtette, hogy "a droghasználat kriminalizációja teljes kudarcnak bizonyult". A dekriminalizáció mellett sürgették a felépülésre és ártalomcsökkentésre fordított költségvetési támogatás növelését.
Szintén a dekriminalizáció mellett foglalt állást a Kanadai Mentális Egészség Egyedület (CMHA), a Torontói Egészségügyi Hivatal (TBH), és a Kanadai Szerhasználat és Függőség Központ (CCSUA) is.
A Kanadai Rendőrfőnökök Egyesülete (CACP) 2020-ban adott ki egy állásfoglalást, amelyben szövetségi szintű dekriminalizálást sürgettek.
A rendőrfőnökök szerint ugyanis a függőség egészségügyi probléma, amit nem lehet büntetőjogi eszközökkel kezelni.
Az egyik nagy "megtért" szakember a dekriminalizáció témájában Benjamin Perrin, a Brit Columbiai Egyetem jogászprofesszora - aki konzervatív jogtudósként még Stephen Harper konzervatív kormányának szakértőjeként szerepelt. Az eltelt évek és saját kutatásai azonban meggyőzték arról, hogy a droghasználók kriminalizálása káros politika. Könyvet is írt a kanadai túladagolási járványról.
Az egyik leghatékonyabb lobbicsoport a dekriminalizáció mellett azonban nem szakemberekből, hanem érintettek hozzátartozóiból állt: a Moms Stop the Harm nevű, elsősorban a túladagolásban elhunytak szüleit tömörítő szervezet aktivistáiból.
A közvéleményt minden szakértői állásfoglalásnál jobban megindították azok a történetek, amelyeket gyászoló anyukák, apukák, testvérek, barátok adtak elő arról, hogyan veszítették el a szerettüket.És hogy ehhez miként járult hozzá az a drogellenes háború, aminek eredményeként mérgező fentanil árasztotta el a kanadai drogpiacot. És ami rejtőzködésre kényszerítette, megbélyegezte a függőket.
Mi is történt valójában Brit Columbiában?
A sajtóhíradásokkal ellentétben nincsen arról szól, hogy "engedélyeznék" a "keménydrogok" fogyasztását. Először is, a droghasználók nem kérnek engedélyt: ők a tilalom alatt is használják a szereket. Másrészt a drogok használata nem válik legálissá, csupán arról van szó, hogy a rendőrség nem fogja előállítani azt, aki 2,5 grammnyit birtokol a következő szerekből: opioidok, kokain (por vagy crack), metamfetamin és MDMA (Ecstasy).
A szakirodalom nem ismer olyan kifejezést, hogy "keménydrog". Ha az egyes szerek közegészségyi, társadalmi ártalmait vizsgáló összehasonlító tudományos vizsgálatokat nézzük, akkor ezek a szerek nagyon különböző hatásokkal rendelkeznek. A David Nutt professzor által készített, 20 népszerű drogot összehasonlító tanulmány szerint például a heroin és a kokain valóban a lista elején szerepel, a legveszélyesebb szerek között - azonban csak az alkohol után.
Ami az MDMA-t illeti, az csupán a lista végén kullog, jóval a legális dohány után.
A dekriminalizáció azonban nem arról szól, hogy bizonyos szereket kiképécézünk azzal, hogy azok "nem annyira veszélyesek", és azokat "már rendben van használni". Hanem arról, hogy felismerjük, hogy bár ezen szerek használata ártalmas lehet, a kriminalizáció nem akadályozza meg, hanem még tovább növeli a szerhasználat kockázatait.A brit columbiai döntéshozók arról határoztak, hogy 2023 és 2026 januárja között nem fogják büntetni ezen szerek 18 évet betöltött használóit, amennyiben nem iskola területén vagy reptéren kapják el őket. És nem is kobozzák el a szert.
Amiért a leginkább szakmailag megalapozott kritika érte a tervezetet, az a dekriminalizáció korlátozottsága. Így például több szakember rámutatott, hogy a 2,5 grammos mennyiségi határ arra fogja késztetni az embereket, hogy inkább többször, kisebb adagokat vásároljanak - ami ugyanakkor többletveszélynek teszi ki őket, hiszen nagyobb a valószínűsége, hogy kifognak egy mérgezőbb árut.
Ráadásul a puszta dekriminalizálás nem fogja megakadályozni, hogy az emberek mérgező szereket vásároljanak: ehhez biztonságos, ellenőrzött legális helyettesítőszerekre lenne szükség. Kanadában az elmúlt években be is indultak az ún. biztonságosabb hozzáférést (safer supply) elősegítő programok, azonban ezekbe csupán a szerhasználók töredéke jut be.
A drogtúladagolásos halálesetek visszaszorítására számos ártalomcsökkentő módszert dolgoztak ki, amelyek azonban még szintén nagyon alacsony lefedettségűek. Ilyenek például a felügyelt droghasználói helyiségek, amelyek közül az elsőről, a vancouver-i Insite-ról mi is filmet készítettünk jó pár éve.
A dekriminalizáció csupán egy akadályt hárít el: a kriminalizáció akadályát. Nem a megoldás - csupán lehetőséget nyit a megoldásra. Ami a szörnyű kanadai túladagolási járványt megállíthatná, az egy szolidárisabb, egyenlőbb, igazságosabb és egészségesebb társadalom. Ami arra törekszik, hogy megelőzze a traumatizációt, és támogassa a már traumatizált embereket a traumából való felépülésben.