Egyik barátom mesélte, hogy nemrég egy egészségügyi problémájával orvoshoz fordult. A középkorú és egyébként kedves doktornő kikérdezte az életmódja, gyógyszerszedése felől. Ő alapos akart lenni, ezért kitért arra is, hogy előfordul egy évben egyszer-kétszer, hogy ecstasy-t fogyaszt.
- Maga drogos? - csapott le az orvos.
- Hát ezt így azért nem mondanám, előfordul egyszer-kétszer, hogy bulizáshoz beveszek ekit - hebegte döbbenten a barátom.
- Ne tereljen itt, akkor maga drogos - állapította meg ellentmondást nem tűrően, csernusdokis hangon az orvos.
A barátom idegesen elnevette magát, de nem ellenkezett többet. Ráhagyta. Végül is ő a beteg, kiszolgáltatott helyzetben.
Amikor legközelebb vizsgálatra érkezett, az orvos a következő kérdéssel fogadta:
- Ma már drogozott?
Erre a barátom kínjában már csak elröhögni tudta magát.
- Hát ma még nem, elvégre mondta, hogy éhgyomorra kell érkezni - viccelte el a dolgot.
Mindenesetre ez a hozzáállás sajnos nem egyedülálló az egészségügyi ellátórendszerben. Velem is megtörtént pár éve, hogy egy egyébként teljesen más témájú vizsgálaton bevallottam, hogy előfordult alkalomszerűen, hogy füvet szívtam. Erre az orvos arcán rögtön megjelent a heuréka-kifejezés: ahá, akkor biztos azért van a problémája! Na persze. És legközelebb ő is rákérdezett: fogyasztott azóta kábítószert?
Érdekes, arra a szeme sem rebbent, hogy bevallottam: alkalomszerűen alkoholt fogyasztottam. Az nem érdekes. Az nem drog (dehogynem). És az alkalmi borivót nem fogják "piásnak" vagy "alkesznak" minősíteni. Míg az alkalmi füvezőre/ekizőre automatikusan rásütik a "drogos" bélyeget.
Aki nem értené, mi ezzel a probléma, annak elmagyarázom.
Egyrészt az illegális szert használók túlnyomó többsége nem válik függővé. Alkalmi fogyasztó.
De még ha egyébként valaki drogfüggőséggel küzd is, nagyon rossz taktika ledrogosozni. Megbélyegző. Megszégyenítő. És csak oda vezet, hogy legközelebb az illető nem fog őszintén beszélni a droghasználatáról - még akkor sem, ha esetleg az egészségügyi kezelése szempontjából valóban lenne ennek jelentősége. Mert az meg a másik, hogy nem mindig van. Éppúgy, ahogy annak sem mindig van jelentősége, ha az ember alkalomszerűen megiszik egy-két üveg sört/fröccsöt.
Középosztálybeli, jól szituált, alkalmi szerhasználók számára ezek a találkozások leginkább csak kellemetlenek. Viszont amikor valaki mondjuk a társadalom margóján él, az utcán, akkor az ellenséges, megbélyegző attitűd is jóval erősebb az egészségügyi dolgozókban.Erről számoltak be a legutóbb a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum ülésén az addiktológiai ellátásban dolgozó szakemberek is. És ez oda vezet, hogy éppen ezek az egyébként gyakran nagyon rossz egészségi állapotban lévő emberek szorulnak ki az ellátásból.
És tudjuk azt is, hogy még mindig szinte rutinnak számít Magyarországon, hogy a drog miatti rosszullétekhez a mentők értesítik a rendőrséget. Ami jogsértő gyakorlat. És szintén tükrözi a negatív attitűdöket az egészségügyi ellátórendszerben.
A problémával kezdeni kellene valamit. A BKEF ülésén például az merült fel, hogy érzékenyítő képzésre lenne szükség egészségügyi dolgozók számára. Persze az még jobb lenne, ha már az alapképzés részévé tennék az ezzel kapcsolatos érzékenyítést.
Nagy jelentősége lenne, hogy azok a kapuőr szerepben lévő egészségügyi dolgozók, akik először találkoznak a szerhasználati problémákkal, tudják, hogy mit kell tenniük. Vannak kutatások arról, hogy milyen eredményes tud lenni, amikor például háziorvosokat képeznek arra, hogy ún. rövid intervenciókat (brief intervention) nyújtsanak a szerproblémákkal küzdő betegeiknek. Illetve milyen sokat számít, ha az orvos, nem ítélkező módon, felhívja a problémára a figyelmet és segít bejutni a betegnek az addiktológiai ellátásba.
Szóval minden egyes ilyen negatív találkozás egy kihagyott, elvesztegetett lehetőség, amit jól fel lehetne használni. Különösen egy olyan országban, ami élen jár a világon az alkoholizmussal küzdő emberek arányában.
Segítségre van szükséged a szerhasználati problémáid miatt? Itt találhatsz segítőhelyet a lakóhelyedhez közel!