A
Száraz November kampány kapcsán gondolkodtam el azon, hogy bár sokat
lehet hallani arról, hogy a mértéktelen alkohol-fogyasztásnak milyen
ártalmai vannak - arról viszonylag keveset beszélünk, hogy milyen
problémákat tapasztal az, aki teljesen absztinens.
Mielőtt még egyesek
szigorúan felvonnák a szemöldöküket: nem arról beszélek, hogy a
szeszmentesség önmagában káros hatással lenne az ember egészségére.
Éppen ellenkezőleg: számos kutatás szerint jótékony hatással van rá.
Amiről én beszélek, sokkal inkább az absztinencia szociális, társadalmi
hatásairól szól.
Mire is gondolok?
Az addiktológiai
szakirodalom sokat foglalkozik azzal, miként lehet meghatározni, ki a
nagyivó, és ki az alkoholista. Például a pszichiáterek által alkalmazott
diagnosztikai kritériumok közé olyanok is tartoznak, mint a
"munkahelyi, otthoni vagy iskolai felelősségek elhanyagolása a
szerhasználat miatt", vagy "a szerhasználat folytatása annak ellenére,
hogy ez problémákat okoz a társas kapcsolatokban", és "fontos és
kívánatos társadalmi tevékenységek feladása a szerhasználat miatt".
Na
most mi van akkor, ha nem a túlzott szeszhasználat, de éppen a
szeszhasználat teljes feladása és elutasítása miatt vállalunk
konfliktusokat vagy adunk fel fontos társadalmi tevékenységeket? Bizony
ez is előfordul.
Van egyrészt ugye az, amikor az ivászatból való kimaradás közvetlen konfliktust szül:
"Ne sértsél már meg, Sanyikám, hogy még egy felest se iszol meg a születésnapom tiszteletére!"
Vagy
van az, amikor az ember kimarad fontos és kívánatos társadalmi
tevékenységekből, amelyek esetleg a karrierjét is befolyásolhatják:
"Elmegyünk iszogatni a munkatársakkal meló után, jössz?"
Értem
persze, hogy például az alábbi esetben az ember csatlakozhat a
munkatársakhoz úgy is, hogy ő mondjuk limonádét iszik - de azért aki
volt már hasonló piáláson, az tudja, hogy ez nem feltétlenül működne
éppen olajozottan.
Nézzünk szembe vele őszintén: az alkohol
társadalmunkban egy konvencionális szociális síkosító-szer. A közös
italozásnak fontos szerepe van nem csak az informális, de gyakran a
formális, munkahelyi kapcsolatok építésében is. A közösen átélt
"csapatépítő" jellegű alkohol-fogyasztás és az ahhoz kapcsolódó vicces
történetek csoportkohéziós szereppel bírnak. A rituális ivászatok
gyakran a családi ünnepségeknek is elmaradhatatlan részei, amelyekből a
kimaradást sokan ellenséges gesztusként értékelik.
Míg a
társadalmunk extrém elutasító az illegális szerek használóival, akik
gyakran érezhetik magukat kiközösítve és kirekesztve még akkor is, ha
egyébként szociális, mértékletes fogyasztók - a szeszmentes életmódot
folytatók gyakran éppen úgy megtapasztalhatják a társadalmi elutasítást
és kirekesztést.
Egy olyan társadalomban élünk, ami nem képes
meghúzni a határt a mértékletes és mértéktelen alkohol-fogyasztás
között. Ami világelsők közé tartozik az alkoholizmussal kapcsolatos
ártalmak szempontjából. Ráadásul teljes tagadásban van: egyáltalán nem
tudatosítja azt, hogy ez mit jelent.
A Száraz Novemberhez
hasonló kampányokat azért is tartom jó kezdeményezésnek, mert lehetővé
teszi, hogy belássuk: hány olyan szituáció van az életünkben, amikor az
alkohol-fogyasztás hiánya komoly feszültséget kelt - akár bennünk,
pszichésen. Akár a környezetünkben, szociálisan. Nagyobb tudatosságra
van szükségünk ezen a téren. Ahhoz persze, hogy aztán ez a tudatosság
valódi változáshoz vezessen, jóval többre lenne szükség, mint egy ilyen
civil kezdeményezésre. Szükség lenne egy elkötelezett és együttműködő
államra is, ami korszerű és humánus közegészségügyi szemlélettel,
stratégiai szinten képes gondolkodni és cselekedni azért, hogy
egészséges kapcsolatot alakítsunk ki az alkohollal.
Ha problémád van az alkohollal és szeretnél segítséget kérni, kattints ide!