A Drogriporter interjút készített Houman Farzinnal, egy kanadai orvossal, aki a varázsgomba hatóanyagának, a pszilocibinnek az alkalmazását kutatja a súlyos betegségük végstádiumában lévők ellátásában.
Dr. Farzin két éves korában elveszítette az édesanyját rákban. Ez a traumatikus élmény egy életre szóló motivációt jelentett a számára ahhoz, hogy orvos legyen - aki legyőzi a halált. Orvosként aztán rá kellett jönnie, hogy a halál nem mindig legyőzhető - sőt, bár az orvosok ideiglenesen csatát nyerhetnek, a végső győzelem mindig a halálé.
Montreálban számos őslakos embert kezelt orvosként, akiktől sokat tanult arról, hogyan látják az őshonos kultúrák az életet és halált. Ez is szerepet játszott abban, hogy érdeklődése a pszichedelikus szerek gyógyászati alkalmazása felé fordult, amelyeket az ősi kultúrák már évezredek óta használnak - és amelyeket a modern orvostudomány az elmúlt évtizedekben szintén felfedezett magának.
Részt vett a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért (MAPS) nevű szervezet klinikai vizsgálatában, amelynek során az MDMA terápiás alkalmazását vizsgálták a poszt-traumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedő emberek körében. Ezenkívül olyan kutatásokban is, amelyek pszichoterápia részeként a varázsgomba hatóanyagát, a pszilocibint adtak depressziós és végstádiumban lévő betegeknek.
Dr. Farzin szerint a végstádiumban lévő emberek egy olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mintha ismét újszülötté válnának: rászorulnak mások támogatására. Ezenkívül a halál közelsége jelentős szorongás és stressz forrása. A pszilocibin-asszisztált pszichoterápia célja, hogy támogassa ezeket a betegeket abban, hogy jelentést találjanak a saját életükben és halálukban.
A pszilocibin ugyanis gyakran idéz elő olyan élményeket, amelyeket az azokat átélők gyakran misztikus élményként írnak le, és arról számolnak be, hogy megtapasztalják a létezés alapvető egységét, a létezés forrásával való egyesülést. Ezek az élmények sok ember számára az élet meghatározó és gyógyító tapasztalássá válhatnak, amennyiben pszichoterápia során feldolgozzák azokat.
A kísérletek egyik fő eredménye, hogy a pszilocibin nem úgy működik, mint például az opioid fájdalomcsillapítók, amik csillapítják a fizikai fájdalmat. Hanem elsősorban abban segítenek, hogy az emberek jelentést találjanak abban, amiben vannak, és ezáltal elviselhetőbbé váljon a számukra a szenvedés.
Az interjút az Open Foundation által szervezett Interdiszciplináris Konferencia a Pszichedelikumok Kutatásáról című tudományos konferencián forgattuk, amelyről az összefoglaló kisfilmünket alább láthatjátok.
Kérlek, támogasd a Drogriporter munkáját!
Videó: Takács István Gábor
Riporter és cikk: Sárosi Péter