Paul Stamets világhírre tett szert a Netflixen ma is elérhető dokumentumfilm, A gombák lenyűgöző világa egyik főszereplőjeként. Nem csak a világ egyik legelismertebb mikológusa (gombaszakértője), de egyben a pszichedelikus gyógyászat egyik úttörője is. Nagy öröm volt megismerni személyesen is a haarlemi tudományos konferencián, ahol végre meg is interjúvolhattam és feltehettem neki pár kérdést.
A sci-fi rajongók számára bizonyára ismerős a Star Trek Discovery című sorozat, ami egy 23. századi űrhajó legénységének kalandjait meséli el. A hajó képes arra, hogy átszelje a teret és az időt - és ebben egy olyan különleges hajtómű segít neki, ami képes kapcsolódni egy titokzatos, a téridőt átszövő pszichedelikus micélium-hálózathoz - mikoverzumhoz (mükész görögül: gomba).
A Star Trek eme gomba-hálózatának ötletét nem csak Stamets inspirálta, de a sorozat alkotói egyenesen róla nevezték el az űrhajó gépészét is. Ez persze science fiction. De mivel Paul Stametshez hasonlóan magam is Star Trek-rajongó vagyok, így már régóta szerettem volna megkérdezni a gombakutatót, hogy mit gondol, hogy ilyen módon gondolták tovább a varázsgombával kapcsolatos elképzeléseit. Stamets szerint nem véletlen, hogy a világegyetem - akár a makrokozmoszt, akár az idegrendszer, vagy a gombahálózatok mikrokozmoszát nézzük - hálózatos szerkezetben épül fel. Ahol a hálózat pontjai folyamatosan kapcsolódnak, elszakadnak, újrarendeződnek. Bizonyos értelemben a varázsgomba által nyújtott pszichedelikus élmény ma is megnyitja egy multiverzum kapuit: a fogyasztói arról az élményről számolnak be, hogy megtapasztalják, hogy az univerzum alapvetően egy közös tudatra épül.
Megkérdeztem Stametset arról is, hogy mit is ért az alatt, hogy a varázsgomba megmentheti az emberiséget. Megmondom őszintén, én azon szkeptikusok közé tartozom, akik a hasonlóan bombasztikus kijelentéseket, legyen szó akár kannabiszról vagy varázsgombáról, egy nagy adag fenntartással fogadom. With a grain of salt, egy csipetnyi sóval, ahogy az angol nyelv találóan fogalmaz.
Stamets válaszában kifejtette, hogy nem önmagában a gomba az, ami megmenti az emberiséget - hanem az üzenet, a tanulság, amit az ember a pszichedelikus utazásból leszűrhet és felhasználhat. Albert Hofmannhoz, az LSD felfedezőjéhez hasonlóan úgy látja, hogy a pszichedelikus élmények elmélyítik az ember felelősségének tudatát azzal kapcsolatban, hogy harmóniában éljen a természettel. Az egész bolygó ökológiai egyensúlyát fenntartsa és megőrizze.
"Az evolúcióból szerintem nem azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a legrátermettebb él túl, hanem az, hogy meg kell osztanunk a feleslegünket a felebarátunkkal, aki kevésbé kiváltságos helyzetben van, mint mi," mondta. A pszilocibin által előidézett élmények azt az evolúciós tanulságot segítenek felismerni és hasznosítani, hogy felelősek vagyunk egymásért és a bolygóért. Ez nagyon fontos egy olyan kritikus időszakban, amikor az ember tevékenysége miatt a fajok tömeges kihalásával kell szembenéznünk.
Stamets szerint a tudományos bizonyítékok alapján a pszilocibin serkenti a neuroplaszticitást (az idegrendszer rugalmas újrarendeződési képességét) és a neurogenezist (új idegsejtek képződését). Szerinte ezt a hatását akkor is kifejti, ha valaki rendszeresen mikrodózisban (tehát a tudatállapot-változáshoz szükséges küszöb-dózisnál kisebb adagban) fogyasztja. Saját kutatásai az utóbbi időben ezzel a területtel, a mikrodózissal foglalkoznak a leginkább.
Stamets kidolgozott egy különleges mikrodózis-kombinációt, ami szerinte különösen eredményesen serkenti az emberi idegrendszer fejlődését, és ami három összetevőből áll:
1) a pszilocibin (a varázsgomba hatóanyaga)
2) a közönséges süngomba (egy nem pszichoaktív gombafaj, amelynek az ígéretes idegrendszer-serkentő hatásairól az utóbbi években több kutatás is beszámolt)
3) és niacin (avagy B3-vitamin).
Stamets szerint a jövőben ez a formula akár forradalmasíthatja az ún. neurodegeneratív (az idegrendszer pusztulásával összefüggő) betegségek (pl. Alzheimer, Parkinson stb.) gyógyítását. Egyelőre csupán ígéretes pre-klinikai vizsgálatokra hivatkozhat, a komoly klinikai vizsgálatok, amelyek embereken, szigorú módszertannal végeznek, még váratnak magukra. Azok a placebo-kontrollált vizsgálatok, amelyeket ezidáig a mikrodózissal kapcsolatban végeztek, óvatosságra intenek bennünket. Így például egy magyar kutató, Szigeti Balázs a Drogriporter Szabadegyetem előadásában is beszámolt arról, hogy saját kutatásokban az LSD mikrodózis pozitív hatásai valósak, de a placebót szedő embereknél is éppúgy jelentkeztek. Stamets mindenestre nagyon szuggesztíven képes magyarázni a mikrodózis pozitív hatásait. Szerinte a mikrodózist és a makrodózist nem binárisan kell elképzelni, ez egy spektrum.
Az első könyvét a témában 1978-ban írta, amikor én születtem: és azóta
valóra váltak az álmai. A pszichedelikus kutatás reneszánszát éljük.
Szerinte nagy különbség az akkor időszakhoz képest, hogy a társadalomban
egyre kevesebb a paranoia, amikor ezekről a szerekről esik szó. Hite
szerint minden embernek veleszületett joga van a tudatmódosításhoz - és
ezt egyetlen kormány sem veheti el tőle.
Amikor megkérdeztem tőle, hogyan látja a pszichedelikus terület fejlődését 10 év múlva, akkor nagy meggyőződéssel azt felelte, hogy "a pszichedelikumok lesznek a jövő nootropikus (idegserkentő - a szerző) vitaminja". Masszívan csökkentik majd a bűnözést azáltal, hogy forradalmasítják a mentális egészségügyi ellátást. Nem tagadja, hogy elfogult: számára a pszichedelikus kutatás nem csak egyszerű érdeklődés, hanem egyfajta küldetés. De szerinte mindenki elfogult, még a magukat legobjektívebbnek tekintő egyetemi professzorok is. Ő legalább beismeri. Hogy a várakozásait beteljesítik-e a pszichedelikus szerek, az a jövő titka.
(A fentebb beágyazott videóinterjút Takács István Gábor kollégám készítette és vágta meg.)