A gödöllői HÉV-en évek óta áldatlan állapotok uralkodnak - de ez nem csak és kizárólag rendészeti probléma kellene, hogy legyen.
"Kritikus
a helyzet a gödöllői HÉV-en, ahol bódult, ittas emberek vették át az
uralmat" - olvashattuk a sajtóban. A kerepesi polgármester, Gyuricza
László hadat üzent a "drogosoknak": fáradhatatlanul szervezi a
rendőrségi razziákat, a helyi lakosság nagy örvendezése mellett. "Ő
legalább tesz valamit," mondják.
Igen,
tesz. Én nem járok a gödöllői HÉV-vel, de ha járnék, hát én sem
szeretnék olyan állapotokkal szembesülni, mint amit a képen is
láthatunk. Én is tapsolnék, ha egy ilyen disznóólat csináló embert
leszállítanának a rendőrök a járatról.
Valami
viszont nekem megint fájón hiányzik ebből az egész történetből.
Elképesztőnek tartom ugyanis, hogy hosszú helyzetképeket, riportokat
lehet látni, olvasni a médiában erről úgy, hogy közben egyetlen büdös
szót ejtenének ennek az egésznek a közegészségügyi és társadalmi
dimenzióiról.
Anélkül, hogy
egyáltalán feltennék a kérdést: kik ezek az emberek, honnan jönnek, mi
történt velük, hogy jutottak ide, miért csinálják azt, amit? És hogy
vajon azon kívül, hogy a rendőr elviszi őket, vajon mit lehetne tenni
azért, hogy pár nap után ne jelenjenek meg ugyanott? És mit lehet tenni
azért, hogy a társadalmi rendszerünk ne úgy működjön, mint a lyukas
csónak, amiből hiába merik ki a vizet, folyamatosan újratöltődik?
A
sajtócikkek szinte kivétel nélkül csak és kizárólag rendészeti
problémaként foglalkoznak a "drogosokkal" meg "piásokkal" - fel sem
merül az állam felelőssége abban, hogy ennyi perspektívátlanul kallódó
ember pusztítja magát és a környezetét a fővárosban. Fel sem merül, hogy
az államnak lenne felelőssége abban, hogy nyújtson valamiféle
alternatívát: hogy a bilincsen meg sokkolón kívül esetleg az
ártalomcsökkentés és a felépülés lehetőségét is felkínálja. Fel sem
merül, hogy ezek az emberek jelentős részben vagy intézetből jönnek,
vagy mélyszegénységből, gettókból - és hogy évről-évre bőségesen ontja a
magyar társadalom az utánpótlást.
Márpedig
ha a független sajtó sem teszi fel ezeket a kérdéseket, akkor vajon ki
fogja? Ha az újságírók sem szólaltatnak meg ilyen esetekben
addiktológusokat, szociális munkásokat, pszichológusokat és - horribile
dictu - érintetteket, akkor senki sem fog szembesülni azzal, hogy a
kormányzat az elmúlt 14 évben gyakorlatilag leépítette,
ellehetetlenítette az addiktológiai ellátórendszert Magyarországon.
Szóval lenne miről beszélni még.
Ezért
is készítettük el az Elhagyatva című filmünket, hogy erre a problémára
felhívjuk a figyelmet - amit most már több, mint 183 ezer ember látott
online!