A gumicukor miatt rosszul lett turisták esete egyáltalán nem egyedülálló Európában: az ún. félszintetikus kannabinoidokkal dúsított termékek évek óta fejtörést okoznak a törvényhozók számára. A csehek most egy úttörő megoldással álltak elő.
A magyar média beszámolói szerint 31 turistát vittek kórházba Budapesten 2024 júniusában, miután ettek egy a Váci utcán lévő bolt által árult gumicukrokból. A legtöbb páciens kritikus, kóma-szerű állapotban volt. Bár halálesetről vagy komoly károsodásról eddig nincs hír, de egyesek napokat töltöttek a toxikológián, mielőtt hazamehettek volna. Egy jordán házaspár napokig hevert az AirBnb lakásában, mielőtt rájuk találtak.
A gumicukrok, mint kiderült, a csomagolás szerint egy THC-JD nevű pszichoaktív hatóanyagot, ún. félszintetikus kannabinoidot tartalmaztak, ami kémiai szerkezetében nagyon hasonló a kannabisz növény aktív hatóanyagához, a delta-9-THC-hez. A gyártó információja szerint egy csomag öt darab, egyenkét 25 milligramm hatóanyagot tartalmazott, összesen 125 milligrammot.
Bár a THC-JD nem számít kábítószernek Magyarországon, de a rendőrség kóros szenvedélykeltés bűncselekmény gyanúja miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen. Ennek során lefoglalták a gumicukrokat, amelyeket jelenleg is vizsgál a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) droglaboratóriuma. A Nemzeti Drog Fókuszpont ún. korai jelzőrendszere közben jelentést küldött az EU lisszaboni székhelyű drogügynökségének (EUDA).
Ez távolról sem elszigetelt eset Európában. Hasonló média-jelentéseket hallottunk nemrég Bulgáriából, Szlovákiából és Csehországból is, csak hogy a hozzánk közelebbi országokat említsük. Az előbb említett EUDA technikai jelentése szerint, amit egyébként egy magyar vegyész, Dr. Újváry István készített, az ún. félszintetikus kannabinoidok piaca "gyorsan terjed" Európában, és "a terjesztők a legtöbb EU tagállam területén megtalálhatók, vagy szállítanak oda" termékeket a legkülönfélébb - ehető, szívható, vaporizálható (párologtató) - formában. Így például édességeket, kekszeket, folyadékot és előretöltött e-cigarettákat, amelyeket gyakran a nikotin tartalmú termékekkel együtt árulnak automatákból. Bár a forgalmazók azt állítják, hogy termékeik teljesen legálisak és biztonságosak, leteszteltek - valójában ez egy nagy mocsár. Nincsen sem szabályozás, sem minőségbiztosítás, sem pedig fogyasztóvédelem. És a termékek egyaránt könnyen elérhetők felnőtteknek és gyerekeknek.
Mik a félszintetikus kanabinoidok?
A THC-JD csupán egyike a sok a "legális betépésre" alkalmasként hirdetett termékek hatóanyagainak hosszú listáján. Ezeket a hatóanyagokat félszintetikus kannabinoidoknak nevezik. Bár az EUDA új pszichoaktív anyagként határozza meg őket, valójában vannak köztük olyanok, amelyeket már évtizedek óta ismernek. Legalábbis a vegyészek. A forgalmazók azt állítják, hogy ezeket az anyagokat nyomelemként megtalálhatjuk a természetes kannabisz növényben is, tehát ezek "természetesek". Azonban még ha ez így is van, a növényekben olyan kis mennyiségben vannak jelen, hogy azokból nem lehet ipari méretekben kivonni őket. Így hát ezek mind laboratóriumban készülnek. A leggyakrabban úgy, hogy a kannabisz egyik nem pszichoaktív hatóanyagából, a gyógyászatban is használt kannabidiolból (CBD) alakítják át őket. Így tehát növényi hatóanyagból, de laborban készülnek - ezért nevezik őket félszintetikusnak.
A félszintetikus kannabinoidok piaca gyorsan változik, hiszen a törvényhozók próbálnak lépést tartani a drog-dizájnerekkel, akik pedig mindig készen állnak valami új hatóanyagot a piacra dobni a régebbi, betiltott helyére. Gyakran nagyon minimális különbség van ezeknek a szereknek a kémiai szerkezetében: egy plussz szénatom ott, egyel plussz hidrogénatom amott. Mégis, ezek a látszólag csekély eltérések igen jelentősen módosíthatják az adott anyag hatásmechanizmusát: azt, ahogyan az idegrendszerben a kannabinoidok felvételére alkalmas receptorokhoz (CB1 és a CB2) csatlakoznak. Így például ezen a téren bizony számít a méret: a nagyobb szén-lánc erősebb hatásokat jelent. A drogdizájnerek tisztában vannak ezzel, amikor az új hatóanyagokat kifejlesztik.
Nézzünk pár példát félszintetikus kannabinoidokra!
Delta-8-THC - ez a delta-9-THC egyik izomérje (azonos összegképletű, de eltérő szerkezetű molekulája). A Delta-8-THC megtalálható a kannabisz (kender) növényben, azonban nagyon alacsony mennyiségben. A beszámolók szerint enyhébb pszichoaktív hatásai vannak, mint a delta-9-THC-nak. Néhány évvel ezelőtt terjedt el a használata, azóta több országban betiltották.
HHC (hexahidrokannabinol) - ez is nagyon hasonló szerkezetű, mint a delta-9-THC, azonban egy plussz hidrogénatom szerepel benne. A HHC-t először 1940-ben azonosították, de a tömeges gyártása 2022-ben kezdődött el. A hatásait nagyon hasonlónak írják le, mint a delta-9-THC-ét. A HHC is egy-két éve volt igazán sláger, a delta-8-THC utódjaként, azóta több EU országban, így Magyarországon is betiltották.
THC-JD (tetrahidrokannabidioktil, avagy Delta-9-THC-C8) - ez a molekula mindössze annyiban különbözik a fű fő hatóanyagától, hogy az oldalsó szénláncán nem öt, hanem 8 darab szénatom található. A hosszú szénlánc miatt igen potens, tehát kevesebbet kell belőle használni ugyanahhoz a hatáshoz. Magyarországon azután terjedt el, miután a HHC-t betiltották 2023-ban.
THC-P (Delta-9-THC-C7) - ennél a szernél a molekula szénlánca 7 szénatomot tartalmaz. Azon ritka félszintetikus kannabinoidok közé tartozik, amelyekről tudományos kutatást is publikáltak: a Scientific Reports folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmány szerint 30-szor erősebben kapcsolódik a receptorokhoz, mint a delta-9-THC. Magyarul jóval potensebb, bár valószínűleg kevésbé, mint a THC-JD.
THC-H (Delta-9-THC-C7) - tetrahidrokannabihexolként is ismeretes, ugyanis 6 szénatomot tartalmaz a lánca. Szintén jóval potensebb, mint a növényi THC.
THC-O (THC-O-acetát) - ezt az anyagot a delta-8-THC-ból vagy a delta-9-THC-ból állítják elő ún. acetilációval, magyarul egy acetilcsoport (COCH3) hozzááadásával. A forgalmazók szerint az acetiláció folytán a THC-O egyenesen hallucinogén hatásokkal rendelkezik. Ugyanakkor egy 2023-as tanulmány szerint ezek a beszámolók eltúlzottak.
Miért éppen most indult növekedésnek ez a piac?
Ha ezek az anyagok már az 1940-es évek óta ismertek voltak, vajon miért csak most kerültek tömeges gyártásra és forgalmazásra? A válasz egy olyan joghézagban rejlik, amit egy az USA-ban 2018-ban elfogadott törvény tartalmaz. Az ún. Farm Act célja az volt, hogy lehetővé tegye a kender növényből készült, nem pszichoaktív termékek piaci forgalmazását. Így például a kannabidiol (CBD) tartalmú olajokét, amiket gyógyászati célból forgalmaznak (CBD-ből törzskönyvezett gyógyszer is készül).
Igen ám, de a törvény szövegét úgy fogalmazták meg, ami csak és kizárólag a delta-9-THC tartalomban határozta meg, mi a pszichoaktív és mi a nem pszichoaktív kender-termék. Ez sajátos kibúvót teremtett azoknak az élelmes vállalkozóknak, akik a kender növény egyéb, nagyon is pszichoaktív hatóanyagait is elkezdték piacra dobni. Különösen azután, hogy a forgalmazók túlbecsülték a CBD iránti, egyébként tényleg nagy keresletet, és elhatározták, hogy a nyakukon maradt CBD-készleteket úgy használják fel, hogy abból félszintetikus kannabinoidokat állítanak elő.
A félszintetikus kannabinoidokat tartalmazó termékeket aztán Európába is importálták, a legkülönfélébb formában, ügyes marketinggel: ehető, iható, szívható és vaporizálható formában. A piac felfutása a delta-8-THC-vel kezdődött 2019-ben, ezt követte a HHC, majd a többi anyag. Bár a tagállamok tiltó jogszabályokkal reagáltak, például új anyagokat adtak hozzá a tiltólistához, ez csupán a korábbi anyagok újabb anyagokra való felcserélését eredményezte. Egy 2024-es tanulmány szerint újabban az is megkérdőjelezhető, hogy vajon a legálisan kapható termékeket még mindig félszintetikus-úton állítják-e elő, vagy pedig teljesen szintetikusan létrehozott szerekről van szó.
A szürkepiac bizonytalanságai és kockázatai
A félszintetikus kannabinoidok hatásairól nagyon kevés megbízható tudományos bizonyítékkal rendelkezünk. Nem is beszélve a közegészségügyi és társadalmi kockázataikról. Egyes döntéshozók a jelenlegi sürgősségi ellátást igénylő eseteket úgy értelmezik, hogy ezek a szerek különösen veszélyesek. Veszélyesebb az illegális kannabisz növénynél is. És valóban, egyes félszintetikus kannabinoidok potensebbek, mint a delta-9-THC. Azonban a túladagolási balesetek valójában nem az anyagok szer-specifikus veszélyességét igazolják. Sokkal inkább a szabályozatlan piaccal vannak összefüggésben. Egy szabályozatlan szürkepiacon ugyanis még a delta-9-THC-t tartalmazó ehető termékek is masszív túladagolásokhoz tudnak vezetni.
A túladagolások áldozatai gyakran fiatalkorúak, hiszen ezek a termékek könnyen hozzáférhetőek a 18 éven aluliaknak az online boltokon és automatákon keresztül. A megtévesztő színes csomagolásuk nem csakhogy felkelti a gyerekek figyelmét, de egyenesen nehéz megkülönböztetni a hagyományos édességekétől. Egyes ehető termékek olyan masszív hatóanyagot tartalmaznak, amit még felnőttek is rendkívül nehezen tudnak porciózni és könnyen túladagolhatnak. Különösen, mivel nem is tájékozottak kockázatokkal kapcsolatban, mint a magyarországi gumicukor-fogyasztókkal is történt.
Ezenfelül nincsen semmiféle minőségbiztosítás. Nem tudjuk, ezek a termékek hogyan készülnek, hogyan gyártják, tárolják, adagolják és csomagolják őket. Okunk van feltételezni, hogy számos termék nem csak többet tartalmazhat a megadott hatóanyagból, mint a csomagoláson fel van tüntetve, de egyben olyan hatóanyagokat is, amelyek nincsenek feltüntetve a csomagoláson. Így például a CBD-ből előállított kannabinoid termékek gyakran tartalmaznak delta-9-THC-t is, mint mellékterméket (gyakran olyan mennyiségben, ami már túl van a megengedetten). Az is lehetséges, hogy egyes termékek egyéb fel nem tüntetett szintetikus kannabinoidokat is tartalmazhatnak, illetve más szennyezőanyagokat. Egy példa a ketén gáz, ami, mint ahogy azt egy 2023-ban publikált kutatás kimutatta, a THC-O vaporizálása során keletkezhet e-cigaretta készülékekben. A ketén gáz belélegzésével hozták összefüggésbe azt a tömeges mérgezés-sorozatot, amelynek során 2019-ben számos ember súlyos tüdőkárosodást szenvedett.
A hagyományos politikai válaszok kudarcra vannak ítélve
A legtöbb EU intézmény és tagállam a változékony szürkepiacra a hagyományos prohibicionista megoldással válaszolt. A korai jelzőrendszer minden országban jelzéseket küldött az EUDA-nak az újonnan megjelent szerekről és azokkal kapcsolatos ártalmakról. Kockázatfelmérő jelentéseket készítettek, de ezek a jelentések többnyire nagyon korlátozott bizonyítékokat tudtak felhasználni, és csupán a kockázatok jelenlétét tudták megállapítani. Azt nem, hogy vajon ezek a kockázatok a szerhez, vagy éppen a szabályozatlan piachoz kapcsolódnak. A kormányok pedig kizárólag azzal reagáltak, hogy az új szereket hozzáadták a tiltólistákhoz, ezzel megtiltva minden nem gyógyászati és nem tudományos felhasználásukat.
A reakcióknak ezen láncolata azt a kényelmes illúziót teremti, mintha az EU mindent megtenne azért, hogy megvédje polgárainak egészségét és jóllétét. A valóságban azonban ezek a lépések csupán arra késztették a gyártókat és forgalmazókat, hogy újabb és újabb pszichoaktív szereket dobjanak a piacra. Ezenkívül növelték a bizonytalanságot és zavart azzal kapcsolatban, még a szakemberek körében is, hogy vajon mi a valós helyzet a drogpiacon. Nem is beszélve az általános népességről.
Az EUDA, az EU drogügynöksége értékes munkát végez a drogpiacokkal kapcsolatos naprakész információk gyűjtése és terjesztése terén. Ugyanakkor fájó azoknak az elemzéseknek a hiánya, amelyek a politikai beavatkozások hatását mérik fel és elemzik. Ez egy kényes téma az EU-ban, ugyanis kényelmetlen következtetésekhez vezetne a tiltó drogpolitikák általános eredményességével kapcsolatban, amikkel senki sem szeretne foglalkozni. Még azok az országok sem kínálnak megoldást a félszintetikus kannabinoidok problémájára, akik a kannabisz növény legális szabályozásáról döntöttek. Mint például Németország. Sokan azt állítják, hogy a kannabisz szabályozása majd automatikusan megoldja ezt a kérdést - de mint az észak-amerikai példából láthatjuk, ez sajnos nem mindig van így.
A régi paradigma megkérdőjelezése: a cseh megoldás
Egyetlen olyan EU tagállam van, ami merte megkérdőjelezni a korábbi prohibicionista konszenzust: a Cseh Köztársaság. Az energikus cseh drogkoordinátor, Jindrich Voboril (interjúnkat vele itt láthatjátok), egy unortodox megoldást javasolt a problémára és egy olyan törvénytervezetet készített el, ami nem tiltaná, de szabályozná a félszintetikus kannabinoidok piacát. A törvény, amit máris forradalminak minősítettek, kiegészítené azt a másik törvényt, ami a kannabisz növényből készült termékek legális szabályozásáról szól. Jelenleg a jogszabály tervezetet az EU Bizottsága vizsgálja, miután a cseh törvényhozás alsó háza már jóváhagyta azt. Ez az első kísérlet egy nemzetállam részéről arra, hogy a nem tisztán növényi kannabinoidok piacát szabályozza, miután egy hasonló új-zélandi kezdeményezés kudarcot vallott (erről készített filmünket megnézheted itt).
Az új szabályozás mindenkit regisztrációra kötelezne, aki pszichoaktív (avagy ahogy a törvény nevezi, "pszichomodulatív") anyagokkal bármilyen üzleti tevékenységet végez. A nyilvántartást egy erre szakosodott kormányhivatal vezetné, és csak azon anyagok kereskedelmét engedélyezné, amelyek bizonyíthatóan "alacsony kockázattal" rendelkeznek. A gyártóknak így bizonyítékokat kell támasztaniuk azzal kapcsolatban, hogy az általuk piacra dobni kívánt szer megfelel a követelményeknek. Az előállítás, gyártás, feldolgozás, tárolás, csomagolás és minden más tevékenység a kormányügynökség ellenőrzése alatt állna. A regisztrált gyártóknak és forgalmazóknak számos követelménynek kellene megfelelniük, például igazolni, hogy a termékeik nem tartalmaznak szennyezőanyagokat vagy egyéb pszichoaktív anyagokat, és nem lépik túl a megengedett hatóanyag-tartalmat. A csomagoláson fel kell tüntetni a hatóanyagok mennyiségét, és üzenetet kell elhelyezni a kockázatokkal kapcsolatban. Ezenkívül nem szabad olyan csomagolást használni, ami megtévesztően hasonlít az egyéb édességek csomagolásához.
Bár ez a megközelítés valóban forradalmi, de nem kell teljesen újra feltalálni a spanyolviaszt. Hiszen a kormányok évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek a különféle kockázatos viselkedések és anyagok szabályozása terén, mint amilyen az alkohol vagy a dohány. Tudjuk azt, miként lehet úgy ellenőrzés alatt tartani egy kockázatos anyagot, hogy egyébként elkerülnénk a teljes kommercializálást vagy a tömeges kriminalizációt. A szabályozás előnye a teljes tilalommal szemben az, hogy rugalmasan igazítható a változó körülményekhez. Amennyiben ez a törvény hatályba léphet, remélhetőleg a többi EU tagállamot is abba az irányba mozdíthatja el, hogy kilépjenek a komfortzónájukból és új megoldásokat fedezzen fel. Vajon működni fog az új cseh szabályozás? Ezt még nem tudhatjuk. De egy valami biztos: amit ma teszünk ezen a téren, az többet árt, mint használ.