Frank Herbert sci-fi írót a saját varázsgomba-élményei inspirálták, mikor megalkotta a nagysikerű regénye, a Dűne képzelt világát.
Bizonyára sok embert elvarázsoltak az utóbbi években azok a filmek, amelyekben Denis Villeneuve álmodta újra Frank Herbert sci-fi univerzumát, a Dűnét. Köztük engem is. Míg David Lynch korábbi filmes feldolgozása erősen megosztotta a rajongókat, az újabb filmek áttörő sikert hoztak. Olyannyira, hogy el is indult egy TV sorozat "Dűne: Prófécia" címmel, ami a kezdeteket dolgozza fel. Szerintem nagyon izgalmasan.
Egy világ, ahol a gondolkodó gépek (mesterséges intelligencia) rabságba vetették az emberiséget, míg aztán az emberek szent felszabadító háborút (dzsihád) indítottak és kiirtották őket. Ezután létrehoztak egy olyan Birodalmat, ahol tilos számítógépet használni, ehelyett minden fejlett technológia, űrutazás és gazdaság alapját egy különös pszichoaktív szer képezi: a Fűszer. Ami kizárólag egyetlen sivatagos bolygón, az Arrakiszon terem. A számítógépeket "emberi számítógépek", mentátok helyettesítik. A Birodalom uralkodócsaládjait pedig a Bene Gesserit Rend boszorkányai támogatják, akik a puszta hangjukkal képesek ölni.
Hihetetlenül kreatív és sokoldalú képzelt világ ez - különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy az első regény 1965-ben jelent meg. Amikor a mesterséges intelligencia puszta fikció volt, és a pszichedelikus szerekről is jóval kevesebbet tudtunk. Vajon honnan merítette az ihletet mindehhez az író, Frank Herbert?
Paul Stamets, a világhírű gombakutató, aki a Netflix egyik sikerfilmjéből (Fantastic Fungi, avagy A gombák lenyűgöző világa) ismerhetünk, elárulja a titkot (a Drogriporter vele készített interjúját beágyazom lejjebb). Stamets az egyik könyvében elmeséli, hogy személyesen is ismerte Herbertet, akit többször meglátogatott a házában az amerikai Washington államban. Az író ugyanis lelkes gombagyűjtő volt, aki többek között a rókagomba-termesztés terén is forradalmian új ötletekkel állt elő.
"Frank elmondta nekem," írja Stamets, "hogy a Dűne világának alapjait - a mágikus fűszer (spórák), ami lehetővé teszi a tér meggörbítését (trip), a hatalmas férgek (amelyek gombát esznek), a Fremenek kék szeme (a pszilocibin gomba égszínkék színe), a spirituális harcosnők, a Bene Gesseritek (akiket a mexikói Maria Sabina szent gombakultusza inspirált) - a gombák életciklusáról vallott elképzelései alkották, és képzeletét saját varázsgomba-élményei ösztönözték."
A mexikói gyógyító, Maria Sabina, akiről Stamets beszél, óriási szerepet játszott abban, hogy a nyugati világ újra felfedezte a pszilocibin tartalmú gombákat. 1955-ben ellátogatott hozzá R. Gordon Wasson, és felesége, Valentina, akik az etnobotanika szenvedélyes kutatói voltak. Ők írták le először nyugati lapokban azt a spirituális kultuszt, ami a varázsgomba köré épült ki Közép-Amerikában, és amiben Maria Sabina őket is bevezette. Történetét jól ismerte Herbert is, és az ő alakjából mintázta meg a Bene Gesserit rejtélyes varázslónőit. A fűszert pedig a pszilocibin-gombák inspirálták.
Herbert nemcsak a technológia veszélyeivel kapcsolatban bizonyult látnoknak, de úttörő módon felismerte a pszichedelikus szerek jelentőségét is a valóság megismerésében és felfedezésében. Természetesen önmagában egy pszichedelikus utazás nem volt elég ahhoz, hogy valaki megírjon egy 900 oldalas opuszt: Herbert alapból nagyon tehetséges és szorgalmas író volt. Carl Gustav Jung rajongójaként sokat tudott a kollektív tudattalanról és annak szimbólumairól, így a pszichedelikus élményeit integrálni is képes volt.