"Dopamin detox" - gyakran olvashatjuk ezt a divatos kifejezést. Az alábbi cikkben körüljárom, hogy mit jelenthet, és hogy működik-e.
Mint az lenni szokott, az ilyen kifejezések meghatározása meglehetősen képlékeny. Először egy Cameron Sepah nevű pszichológus használta 2019-ben, és nagy divat lett a Silicon Valley techbro-k körében. A lényeg, hogy korunk emberének túlstimuláltságáért, kiégettségéért a dopamin-egyensúly felborulását teszik felelőssé. Így ha valaki tartózkodik az olyan tevékenységektől, amelyek dopamin-túltermelést okoznak az agyban, akkor kevésbé fogunk függeni a hasonló stimulusoktól és elégedettebbek leszünk. Milyen tevékenységekről van szó? Például junk food zabálás, piálás, szívás, szex, sorozatnézés, pornó stb. Ezeket kell felcserélni egyéb tevékenységekre, sportra, sétára stb. A dopamin-detox tehát úgy működik, mintha benyomnánk egy reset-gombot az agyunk dopamin-rendszerében, és ez segít "optimalizálni" a dopamin-termelésünket. Az interneten még különféle kiegészítőket is árulnak, amelyek állítólag segítenek az embernek helyreállítani az agy dopamin-egyensúlyát.
Bár az igazság magvát tartalmazza, de alapvetően erősen bullshit-szagú elmélet ez.
Először is, egy csomó ember teljesen félreérti, mi a dopamin. "Örömhormonnak" nevezik. Pedig a dopamin nem örömhormon. Egy olyan idegsejtek által termelt ingerületátvivő anyag, aminek jelentős szerepe van az emberi motivációban, és ezáltal a tanulásban, a szokások kialakulásában is. Ez a jutalmazás-alapú tanulás magába foglalja a hasznos, jó szokásokat, és a haszontalan, rossz szokásokat, függőségeket is. A dopamin akkor aktiválódik, amikor valami jutalmazó tevékenység kerül a látóterünkbe.
A "dopamin-böjt" elképzelése mögött az a tévhit áll, hogy a) az ember képes a dopamin-szintjén mesterségesen szabályozni és b) a dopamin-szint csökkentésével megszabadulhatunk rossz szokásoktól, enerváltságtól, kiégettségtől, és feltöltődhetünk új energiákkal. A valóságban azonban egy rossz szokás jóval többről szól, mint a dopaminról. Egyrészt jóval több vegyület és mechanizmus is szerepet játszik a dopaminon kívül. Másrészt pusztán idegsejtek és neurotranszmitterek tanulmányozásával soha nem érthetjük meg a függőséget - éppen úgy, mint ahogy a mesében szereplő vak ember sem képes felfogni az elefántot, ha csak a lábát képes kitapintani.
A függőségek például olyan mélyen bevésődött tanult viselkedések, amelyek valamilyen, gyakran traumában gyökerező megküzdési stratégiát képeznek. A függőséget befolyásolja az, hogyan fejlődött az ember a születésétől, milyen élmények érték a korai gyermekkor meghatározó éveiben és utána, milyen társadalmi környezetben él, mennyire képes jól funkcionálni a közösségében és a többi. Ahhoz, hogy ilyen sokféle módon az ember életébe beépült, évtizedek alatt bevésődött káros szenvedély-mintákat meg lehessen haladni, ahhoz bizony nem egyszerűen "dopamin-detoxra" van szükségünk (bármit is jelentsen). Hanem új, termékeny és egészséges szokások, szenvedélyek tanulására, ami nem megy egyik napról a másikra. Meg kell tanulni hozzá elfogadni és feldolgozni olyan kényelmetlen érzéseket, élményeket, amelyeket jelenleg az ember a szőnyeg alá söpör.
Ne démonizáljuk a dopamint: arra nagy szükségünk van! Valójában az alacsony dopaminszin a szervezet egészséges működésének zavarára utal. A dopaminra éppen úgy szükségünk van a függőségeinkből való felépüléshez, mint amennyire szerepet játszott a függőség kialakulásában.
Természetesen az ember a mai, túlstimulált világban időről-időre törekedhet arra, hogy kikapcsolja például a digitális valóságot (digitális detox). Vagy mondjuk a Száraz November kampány során tartózkodjon egy időre az alkohol-fogyasztástól. Esetleg próbáljon egészségesebben táplálkozni és tartózkodni a junk food-tól. De a "dopamin-detox" éppen olyan divatőrület, mint egy csomó áltudományos divat-diéta, amik többnyire valami egyoldalú és drasztikus megvonástól gyors eredményeket ígérnek. Ezek akár működhetnek is egy-két embernél.
A viselkedés változását kutatók szerint azonban az ilyen drasztikus, mindent-vagy-semmit megközelítésekkel szemben sokkal hatékonyabbak a kevésbé ambíciózus célokat kitűző, kis lépésekben haladó megoldások.