Orbán legújabb, civilek és kisebbségek, melegek és droghasználók elleni jogalkotási ámokfutása őrültség, de lehet benne rendszer: mint mindig, Putyin kottájából játszik.
A kormány március 15. után sorra jelenti be azokat az intézkedéseket, amelyek súlyosan korlátozzák a polgári jogegyenlőséget és a véleménynyilvánítás szabadságát, amiért a márciusi ifjak küzdöttek. Módosítják az alaptörvényt, amibe beleírják, hogy a kábítószerek fogyasztása, terjesztése és népszerűsítése tilos. És hogy a gyermekek védelme prioritást élvez más alapjogokkal, így a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, az egyesülési szabadság stb. jogával szemben. Benyújtották a Pride betiltásáról szóló törvényjavaslatot.
Egyes vélemények szerint kizárólag üres PR-akcióról, avagy más megfogalmazásban: gumicsontról van szó. Ezeket a jogszabályokat nem lehet tömegesen végrehajtani, a hatóságoknak nincs kapacitása a szabálysértők tömeges azonosítására és megbüntetésére (?). A kábítószer-fogyasztás és terjesztés pedig már eddig is bűncselekmény volt, eddig is zéró-tolerancia uralkodott a fogyasztókkal szemben. Az alkotmánymódosítás jogi értelemben nem jelent különösebb változást. A hajléktalan emberek utcán élését kriminalizáló alkotmánymódosításnak sem lett tömeges üldözés az eredménye.
De vajon tényleg csak kommunikációs blöff lenne ez az egész? Lehetséges az is, hogy itt egy átgondolt jogalkotási stratégiáról van szó, aminek az elsőszámú hosszú távú célja a rendszerrel szemben álló kritikus vélemények elhallgattatása. A gyermekvédelem örve alatt gyűlöletet kelteni kisebbségek ellen, korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát nem új módszer. Orbánék csak átvették másoktól, elsősorban Putyintól. Oroszországban hasonló irányvonalat követett a civil társadalommal való leszámolás, és ennek során a népszerűtlen kisebbségek, az LMBTQ emberek és a droghasználók kerültek a célkeresztbe. És persze ugyanúgy a "hagyományos családi értékek" és a "gyermekek" védelmének örve alatt. Az orosz törvényhozás 2013-ban fogadta el az ún. melegpropaganda törvényt, ami "a hagyományos családi értékek tagadását népszerűsítő információktól kívánta megvédeni a gyermekeket". Ugyanebben az évben hozta a Duma az ún. drognépszerűsítés elleni törvényt, amelyet a melegpropaganda törvény mintájára alkottak meg: a gyermekek védelmére hivatkozva büntetni rendelte a "kábítószerek népszerűsítését".
És hogy mi számított a hatóságok szemében népszerűsítésnek? Gyakorlatilag minden, ami nem a teljesen elutasító kormányzati retorika és ideológia szemléletében lett megfogalmazva. A Drogriporter pont ebben az időben forgatott filmet az egyik moszkvai ártalomcsökkentő szervezetről, az Andrej Rilkov Alapítványról (ARF). Ők drogpolitikai kérdésekkel nem is foglalkoztak, csupán próbálták segíteni a leginkább marginalizált szerhasználókat az utcán. Az Alapítvány weboldalát az orosz hatóságok betiltották a "drognépszerűsítés törvény" alapján. Ugyanis egy cikket töltöttek fel, ami az opiátfüggőknek nyújtandó gyógyszeres (metadon) helyettesítő terápia előnyeiről szólt. A metadon-terápia nemzetközileg elismert, mi több, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a létfontosságú gyógyszerek közé sorolta. Mégis, mivel Oroszországban a metadon terápia illegális, a hatóságok szerint ez "drognépszerűsítés", az oldalt betiltották. Ezután mi hostoltuk az ARF oldalát innen, Magyarországról, hosszú éveken keresztül, a saját pénzünkből.
Egy másik példa a "drognépszerűsítés" tilalmának gyakorlati alkalmazására a 7x7 nevű online orosz híroldal esete, aminek leközölt egy cikket egy politikussal a kannabisz legális szabályozásának előnyeiről. Az oldal ellen 800 ezer rubel (azaz kb. 13 ezer dollár) pénzbüntetést szabott ki a hatóság a "drogok népszerűsítésének" tilalmáról szóló jogszabály megsértése miatt. A drognépszerűsítés elleni törvényt a független civil szervezeteket idegen ügynöknek bélyegző törvénnyel együttes alkalmazása gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítette Oroszországban nem csak az őszinte prevenciót, ártalomcsökkentést, de bármilyen drogpolitikai témájú diskurzust. Az is közös egyébként Oroszországban és Magyarországban, hogy a tekitnélyelvű kormányzatok éppúgy elhanyagolják a korszerű addiktológiai ellátórendszer fejlesztését, és helyette a szigorú büntetőpolitikára helyezik a hangsúlyt. Ami, Oroszországban is, drámai közegészségügyi hatásokkal járt.
Olyan pletykák is terjednek, hogy átvehetik azt a szintén orosz módszert, hogy ún. drug planting (drogültetés) ügyeket kreáljanak ellenzékiek, újságírók, civilek ellen. Hogy működik ez Oroszországban? A lényeg: rejtsünk el illegális drogot az rendszerellenes izgató autójában, házában, bőröndjében stb. Aztán leplezzük le nagy média csinadratta közepette, a népszerű drogellenes háború részeként, imígyen kompromittálva és semlegesítve a rendszeridegen elemeket. Ha egy normális demokráciában élnénk, akkor az ilyen híreket könnyen el lehetne hessegetni, mint konteókat - de mi Magyarországon élünk 2025-ben. Ez a magyarázat a jelenlegi politikai körülmények között, amikor a legfelsőbb körök civil szervezetek és újságírók "kitakarításáról" értekeznek, sajnos nem is tűnik teljesen valószínűtlennek.
Az egyik ritka oroszországi eset, amikor ilyen "drug planting" akcióra hivatalosan is fény derült, Ivan Golunov oknyomozó újságíró esete volt, akinél 2019-ben drogellenes rendőrök kábítószert helyeztek el majd "találtak meg". A rendőrök ebben az esetben lebuktak. De aktivisták szerint a praktika széles körben elterjedt Putyin Oroszországában azok ellen, akiket el akarnak hallgattatni. Ojub Tityijev, a Memorial nevű emberi jogi központ munkatársát, akik kényes csecsenföldi jogsértéseket leplezett le, négy év kényszermunkára ítélték, miután a rendőrök állítólag marihuánát találtak az autójában. Nyikolaj Jarszt újságíró autójában a rendőrök - láss csodát - éppen akkor találtak kábítószert, amikor a téli olimpiával kapcsolatos oknyomozó riporton dolgozott Szocsiban. Martin Kocseszokót, a cserkesz kisebbség jogait képviselő civil szervezet aktivistáját szintén kábítószerrel kapcsolatos vádakkal állították félre. A sort lehetne még folytatni.