Huset Bergen - A tapasztalati segítés mintapéldája

Miközben nálunk bilincsben visznek el klubbokból vélt drogozás miatt, a norvégiai Bergenben a polgármester, az iparkamara és a bankok egy droghasználók által működtetett ártalomcsökkentő házat támogatnak. A Drogriporter videóriportja.

Bergenben, Norvégia esős nyugati partján egy különleges hely működik: a Huset Bergen, egy háromszintes ártalomcsökkentő központ, amelyet teljes egészében aktív, vagy volt szerhasználók irányítanak. A Drogriporter Arild Knutsennel, a Humánus Drogpolitikáért Egyesület vezetőjével látogatott el ide, hogy megismerje ezt a bátor modellt – és valami meglepőt talált: nem ellenállást, hanem széles körű társadalmi támogatást, a szomszédoktól kezdve a bankokon át egészen a politikusokig. Nézd meg új dokumentumfilmünket a sorstárs, vagy tapasztalati segítés (angolul peer) alapú szolgáltatások jövőjéről.

A filmet az oldal tetején találjátok, a magyar felirat a jobb felső CC ikonra kattintva indul el, a nyelvválasztás a fogaskerék ikonnal történik.

Egy ház, amelyet droghasználók alapítottak

A Ház – norvégul „Huset Bergen” – 2022-ben jött létre három droghasználói szervezet összefogásával: az A-Larm, a proLAR Nett és a Humánus Drogpolitikáért Egyesület alapították. Célja egyszerű, mégis ambiciózus: olyan biztonságos teret létrehozni, ahova tartozhatnak és ahol gyakorlati segítséget kapnak azok, akik illegális drogot használnak. Akik közül sokan hajléktalanságban vagy rendkívül bizonytalan körülmények között élnek.

„Nekem ez a mindenem. Találkozóhely, biztonságos menedék. Információt és segítséget kapsz, ruhát, ételt adunk.”

Magyarázta nekünk Tom Andre Faye, a ház egyik peer munkatársa a ház kis emeleti irodájában.

A tapasztalati szakértők tű- és fecskendőcserét biztosítanak, gondoskodnak a használt eszközök biztonságos gyűjtéséről – például kis, kerek hokikorong formájú dobozokban –, valamint naloxonhasználati képzést tartanak a túladagolásos helyzetek kezelésére. Utcai megkereső munkát is végeznek Bergenben, segítenek lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jutni, és azonnali, bizalmon alapuló gyakorlati támogatást nyújtanak. Emellett a város egyetlen utcamagazinját is ők adják ki.

Tulajdonlás a kontroll helyett

A házat teljes egészében olyan emberek működtetik, akiknek saját tapasztalatuk van a droghasználatról. Ahogy Marianne Pierron, az egyik alapító és vezető fogalmaz:

„Ugyanazt a fizetést kapjuk. És ettől én nem vagyok fontosabb, mint az, aki felmos, aki főz, vagy bárki aki működteti ezt a helyet. Azért vagyunk sikeresek, mert ők a ház tulajdonosai. Ez az ő házuk.”

Ez a tulajdonosi szemlélet határozza meg a légkört is. Nincsenek motozások, nincs büntetés, nincs moralizálás. Ugyanakkor éppen azért, mert a ház a használóké, ők maguk lépnek közbe, ha valaki drogot próbál árulni vagy megzavarja a teret.

Az ártalomcsökkentéstől a társadalmi részvételig

A Huset egyik legfontosabb eredménye, hogy lerövidíti az utat az aktív társadalmi részvétel felé. Lisbeth Haugland 30 évig nem dolgozott, mielőtt lehetőséget kapott volna itt. Ma már ő segíti a különböző problémákkal érkező látogatókat.

„Fantasztikus érzés látni valakit, akit korábban így láttál” – mutatja görnyedt vállakkal. „Most meg ilyen!” – teszi hozzá, miközben rakétaszerűen felfelé mutat.

Egy friss jelentés szerint a tapasztalati segítés alapú módszerük és innovatív megoldásaik hatalmas hatással bírnak:

Az önkormányzat emellett éjszakai menedék működtetésére is megbízta őket, amely minden este 22:00 és reggel 9:00 között tart nyitva – és ugyanúgy kizárólag tapasztalati szakértők dolgoznak benne.

Amikor forgatni mentünk, egy bőséges zöldséges omlettel fogadtak, amelyet Yngvar Kristoffersen készített, aki naponta körülbelül 100 adag ételt főz átlagosan 150 látogatónak.

Vagyis azt a helyet ahol orvosi felügyelet mellett, legálisan kap heroint, mert ez biztosítja a legjobb életminőséget a számára, miután az egyéb terápiás és fenntartó programok sikertelenek voltak.

„A siker kulcsa a gyógyszer. A diamorfin” – magyarázza Vibeke Buljovcic, az állami pilotprogram vezetője. „Jól vannak, nagyon jól működnek tőle. Javul az életminőségük. És nem csak a heroint adjuk, hanem az egész emberről gondoskodni szeretnénk.”

Yngvar számára ez a stabilitás kulcsfontosságú:

„A konyha vezetése teljesen rendben van számomra. Amíg az emberek boldogok, én is az vagyok. És többnyire azok.”

A város vezetése és az üzletek is beálltak mögéjük

Talán a legfigyelemreméltóbb a Huset mögött álló intézményi támogatás mértéke. Sok országban az ilyen kezdeményezések ellenállásba ütköznek – Bergenben viszont nyíltan elismerik őket.

Az „Everyone Can Do a Little” konferencián városi vezetők is sikertörténetként beszéltek a Husetről.

„Nem helyet kaptak a városban, hanem elfoglalták maguknak azt. A láthatósággal, az együttműködéssel az önkormányzattal, a vállalkozásokkal és más szereplőkkel. Nagy öröm látni, hogyan fogadta be őket a városunk.”

– mondta Marit Warncke, Bergen polgármestere.

Charlotte Spurkeland szociális ügyekért felelős városi tanácsnok, konzervatív politikus pedig így fogalmazott:

„Norvégiában rájöttünk, hogy ahogy eddig kezeltük a droghasználat kérdését, az nem működik. Nagy országos vita zajlott, és változtattunk, a büntetés helyett a segítség felé. Ezeket a problémákat nem tudjuk egyedül megoldani. Együtt kell dolgoznunk. És látjuk, hogy ez működik.”

Az üzleti szféra is hasonlóan látja.

„Amit Marianne és a Huset tett, az az volt, hogy megváltoztatták azt az elképzelést, hogy nem szabad ezeket az embereket összehozni. De igenis lehet – ha van egy jó étel, egy tér, ahol találkozhatnak és törődnek egymással. És ezt az egész város látta.”

– mondta Frode Fjellstad, az Agenda Vestlandet regionális fejlesztési szervezet támogatási igazgatója.

A Bergeni Kereskedelmi Kamara is támogatta a konferenciát, a Husetet és ezt a filmet. Sverre Simen Hov így indokolta:

„Bíznunk kell egymásban. Tudnunk kell beszélni egymással. Gazdaságilag is értelmes ez, és csökkenti az önkormányzat terheit. A Huset rengeteget ad vissza a városnak, és a cégek hitelességét is növeli.

Christian Ohldieck, a Bergeni Egyetemi Kórház addiktológiai osztályának vezetője szerint a peer munkatársak kulcsfontosságú tudást hoznak:

„Óriási potenciál van ebben az együttműködésben. A droghasználók nézőpontja elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlesztjük a szolgáltatásainkat és hogy hogyan kezeljük a betegeinket.”

A dehumanizáció ellen, a stigma lebontásáért

A Huset küldetése túlmutat a direkt szolgáltatásokon.

„Remélem, hogy változtatni tudunk azon, ahogy az emberek a droghasználókra és a rehabilitációra tekintenek. Megmutathatjuk, hogy a droghasználók is képesek egy teljes munkanapot végigdolgozni.”

– mondja Tom Andre Faye.

„És lebontani ezeket a falakat. A stigmát.”

– teszi hozzá Herman August Steffensen társalapító.

A Ház dokumentálja is a saját valóságát. Morten Emil Hvaal, aki 30 évig haditudósító fotósként dolgozott, itt másfajta békét talált.

„Az emberek egyre közelebb engednek magukhoz. De mindig fontos volt számomra, hogy ne azt a sztereotípikus képet készítsem el a médiában mindig látható - mert az nem valódi.”

Morten szemlélete a Drogriporter munkájával is egybecseng:

„A jó dokumentumfilm lényege nem a szélsőségek bemutatása. Hanem annak, ami reprezentatív… A társadalom sokszor nem tud semmit ezekről az emberekről, mert nem is akar tudni. Kényelmetlen számára. A tudatlanság pedig minden kapcsolat ellensége.”

Ahogy Marianne Pierron fogalmaz:

„Nem szeretem, ha embereket – bárkik is legyenek – dehumanizálnak. Ez hajt engem. Ha emberként nézünk egymásra, szemtől szembe, szívből – akkor együtt képesek vagyunk változást elérni.”

Interjúk: Arild Knutsen
Cikk, kamera, rendezés, vágás: Takács István Gábor
A film fekete-fehér fotói: Morten Emil Hvaal