Mi következik a leggazdagabb drogbáró elfogásából?

Több pénzt keresett, mint a Facebook főnöke, de egy fillér adót sem fizetett. Hatalma Amerikától Ázsiáig terjedt, több ezer ember haláláért felelős. Elkapása komoly fegyvertény, de nem feltétlenül jelenti a mexikói szervezett bűnözés meggyengülését.

Szombat reggel 7 óra körül a mexikói hadsereg és rendőrség kommandósai körülvettek egy tengerparti villát a mexikói Mazatlán városban, ami nem csak strandjairól, de arról is híres volt, hogy a drogbárók egyik kedvelt rejtekhelye. A hatóságok fülest kaptak arról, hogy itt bújkálhat a legnagyobb mexikói bűnszervezet, a Sinaloa drogkartell feje, Joaquin Guzman Loera, akit a Forbes magazin a világ 500 leggazdagabb embere közé sorolt. Az El Chapo – “köpcös” – csúfnévre hallgató drogbáró 13 éve bújkált a hatóságok elől – a rendőrök nem tudhatták előre, hogy ezúttal sikerrel járnak-e. Szerencséjük volt: sikerült meglepniük a maffiafőnököt, akinek egyetlen puskalövést sem volt ideje leadni, mielőtt elkapták. Guzmánra most kiadatás és életfogytig tartó börtönbüntetés vár az Egyesült Államokban.

De vajon ezzel megroppantotta-e a rendőrség a mexikói drogkereskedelem gerincét? Valószínűtlen. Amikor egy sokmilliárd dolláros nagyvállalat sztármenedzserét elkapják, az komoly csapást jelent, de semmiképpen sem a vállalat bukását. Nincs ez másként a drogkartellek esetében sem. A Sinaloa a világ legerősebb bűnszervezete, aminek a befolyása nem csak Amerikára, de Európára és Ázsiára is kiterjed. Az USA legfőbb ügyészi hivatalának becslései szerint 1990 és 2008 között 200 tonna kokaint csempésztek át az amerikai határon. A kartell éves jövedelmét 3 milliárd dollárra becslik – többet keresnek, mint a Facebook (olvasd el cikkünket a Drogriporteren!). Befolyására jellemző, hogy Guzmán egyszer már megszökött a legbiztonságosabbnak tartott mexikói fegyintézetből. De még ha ezúttal valóban sikerül is kivonni a forgalomból, a kartellt működtető struktúrák a helyükön maradnak: bejáratott kereskedelmi útvonalak, lefizetett hivatalnokok, pénzmosási operációk. A San Diego-i Trans-border Institute igazgatója, David Shirk szerint a Sinaloa vezérének elvesztése ellenére folytatni fogja hétköznapi működését.

Ez nem jelenti azt, hogy Guzmán lebukása nem jár komoly következményekkel. Korábban az egyes kartellek lefejezése szinte mindig belső harcokkal és az erőszak fokozódásával járt együtt, a megüresedett helyekért megindult a küzdelem (olvass erről bővebben itt!). Lehetséges az is, hogy egyesek megpróbálják feldarabolni a megakartellt, és kisebb bűnszervezetek jönnek létre a helyén. Hasonló folyamat indult meg 1994-ben, amikor a legnagyobb kolumbaiai bűnszervezet, a Medellin kartell vezetőjét kapták el hasonló operáció eredményeként. Tulajdonképpen a korábban csak kisegítő szerepet játszó mexikói kartellek éppen úgy tudtak megizmosodni, hogy előzőleg a sikeres rendőri munka eredményeként a kolumbiai kartellek meggyengültek, és a karib-tengeri útvonalak helyét a mexikói útvonalak vették át. Az elmúlt 7 évben 80 ezer ember halt meg a mexikói drogellenes háborúban, sok szakértő szerint az erőszakhullám elszabadulásáért éppen az a hibás politika felelős, ami az egyes kartellek lefejezésére összpontosít. Ma még nem látszik a fény az alagút végén, a mexikói szervezett bűnözés elleni fellépés csak akkor lehet hatékony, ha megerősödik a legális gazdaság, a demokratikus államszervezet, ha jelentős pénzeket fektetnek a korrupció és a pénzmosás elleni harcba a határ mindkét oldalán. Az is sokat segít, ha legálissá válik a marihuána-kereskedelem az Egyesült Államokban, ezáltal a mexikói kartellek egyik fő bevételi forrása szűnik meg.

Sárosi Péter