Szombat reggel 7 óra körül a mexikói hadsereg és rendőrség kommandósai körülvettek egy tengerparti villát a mexikói Mazatlán városban, ami nem csak strandjairól, de arról is híres volt, hogy a drogbárók egyik kedvelt rejtekhelye. A hatóságok fülest kaptak arról, hogy itt bújkálhat a legnagyobb mexikói bűnszervezet, a Sinaloa drogkartell feje, Joaquin Guzman Loera, akit a Forbes magazin a világ 500 leggazdagabb embere közé sorolt. Az El Chapo – “köpcös” – csúfnévre hallgató drogbáró 13 éve bújkált a hatóságok elől – a rendőrök nem tudhatták előre, hogy ezúttal sikerrel járnak-e. Szerencséjük volt: sikerült meglepniük a maffiafőnököt, akinek egyetlen puskalövést sem volt ideje leadni, mielőtt elkapták. Guzmánra most kiadatás és életfogytig tartó börtönbüntetés vár az Egyesült Államokban.
De vajon ezzel megroppantotta-e a rendőrség a mexikói drogkereskedelem gerincét? Valószínűtlen. Amikor egy sokmilliárd dolláros nagyvállalat sztármenedzserét elkapják, az komoly csapást jelent, de semmiképpen sem a vállalat bukását. Nincs ez másként a drogkartellek esetében sem. A Sinaloa a világ legerősebb bűnszervezete, aminek a befolyása nem csak Amerikára, de Európára és Ázsiára is kiterjed. Az USA legfőbb ügyészi hivatalának becslései szerint 1990 és 2008 között 200 tonna kokaint csempésztek át az amerikai határon. A kartell éves jövedelmét 3 milliárd dollárra becslik – többet keresnek, mint a Facebook (olvasd el cikkünket a Drogriporteren!). Befolyására jellemző, hogy Guzmán egyszer már megszökött a legbiztonságosabbnak tartott mexikói fegyintézetből. De még ha ezúttal valóban sikerül is kivonni a forgalomból, a kartellt működtető struktúrák a helyükön maradnak: bejáratott kereskedelmi útvonalak, lefizetett hivatalnokok, pénzmosási operációk. A San Diego-i Trans-border Institute igazgatója, David Shirk szerint a Sinaloa vezérének elvesztése ellenére folytatni fogja hétköznapi működését.
Chicago város 1. számú közellenségnek nyilvánította Guzmánt: Al Capone óta ő az első, aki megkapta ezt a címet
Ez nem jelenti azt, hogy Guzmán lebukása nem jár komoly következményekkel. Korábban az egyes kartellek lefejezése szinte mindig belső harcokkal és az erőszak fokozódásával járt együtt, a megüresedett helyekért megindult a küzdelem (olvass erről bővebben itt!). Lehetséges az is, hogy egyesek megpróbálják feldarabolni a megakartellt, és kisebb bűnszervezetek jönnek létre a helyén. Hasonló folyamat indult meg 1994-ben, amikor a legnagyobb kolumbaiai bűnszervezet, a Medellin kartell vezetőjét kapták el hasonló operáció eredményeként. Tulajdonképpen a korábban csak kisegítő szerepet játszó mexikói kartellek éppen úgy tudtak megizmosodni, hogy előzőleg a sikeres rendőri munka eredményeként a kolumbiai kartellek meggyengültek, és a karib-tengeri útvonalak helyét a mexikói útvonalak vették át. Az elmúlt 7 évben 80 ezer ember halt meg a mexikói drogellenes háborúban, sok szakértő szerint az erőszakhullám elszabadulásáért éppen az a hibás politika felelős, ami az egyes kartellek lefejezésére összpontosít. Ma még nem látszik a fény az alagút végén, a mexikói szervezett bűnözés elleni fellépés csak akkor lehet hatékony, ha megerősödik a legális gazdaság, a demokratikus államszervezet, ha jelentős pénzeket fektetnek a korrupció és a pénzmosás elleni harcba a határ mindkét oldalán. Az is sokat segít, ha legálissá válik a marihuána-kereskedelem az Egyesült Államokban, ezáltal a mexikói kartellek egyik fő bevételi forrása szűnik meg.
Sárosi Péter