Pálinkaháború - más szemszögből

Úgy tűnik, nincs még egy olyan ügy – igen, még a rezsicsökkentés sem – ami ilyen széleskörű összefogást képest kicsiholni egyébként sokat torzsalkodó nemzetünkből. A magyar polgár tűréshatára befőttes gumiként tágítható, egészen odáig, amíg a házi kisüstitől nem akarják megfosztani. Nagy lelki nyugalommal tűri, hogy megnyirbálják a szabad szóláshoz, a lelkiismerethez vagy éppen a gyülekezéshez fűződő jogait, viszont ha a lerészegedéshez való jogát akarják kurtítani, arra már felemeli a fejét.

Eközben megint nem esett egy szó sem arról, hogy mivel is jár nekünk ennek a nemzeti kincsnek az állami dédelgetése. Pedig a vészjelzők már régóta villognak. A szeszfogyasztással együtt járó betegségek és halálozás terén – ha már máshol nem is –nagyhatalom vagyunk a világon. A középiskolások körében a rendszeres lerészegedés aránya jóval magasabb, mint az európai átlag. Körülbelül minden tizedik magyar felnőtt nagyivó vagy alkoholista, minden negyedik férfiember az alkoholfogyasztás következtében hal meg. Az Alkotmánybíróság 2004-es drogdöntése kimondta, hogy az alkohollal megtanultunk együtt élni. Inkább együtt halni, teszi hozzá Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézmények Szövetségének (MADRISZ) elnöke - lásd a videót lentebb!

A 17 országban 80 ezer ember drogfogyasztási szokásait vizsgáló Globális Drogfelmérés ma megjelent adatai szerint dobogós helyet kapunk a fiatalok alkoholproblémái terén, és ennek már a nemzetgazdaságra is káros hatásai vannak. A magyar fiatalok mintegy fele ment másnaposan dolgozni tavaly. Ami még különlegessé teszi a magyar fiatalokat, az alkoholfogyasztással kapcsolatos veszélyérzet hiánya. A komoly alkoholproblémákkal küzdő fiatalok mintegy negyede gondolja úgy, hogy az ő fogyasztása átlagos vagy annál enyhébb.

Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen bár van pálinkatanácsunk, alkoholstratégiánk nincsen. Lefordítom magyarra: miközben államunk a szabad pálinkafőzésért harcol az EU-val, nem foglalkozik rendszer szinten az alkoholfogyasztás egészségügyi és szociális káraival, azok megelőzésével, kezelésével, ártalmainak csökkentésével, a biztonságosabb éjszakai életet, szórakozást elősegítő programok gyakorlatilag nem léteznek. Ha a veszélyérzet a politika szintjén egyáltalán nem jelenik meg, akkor vajon hogyan várhatnánk el a fiataloktól ugyanezt?

Furcsa kontrasztot alkot ezzel szemben az illegális szerekhez való hozzáállás. A nemzeti drogellenes stratégia kábítószer-mentes Magyarországot álmodik 2020-ra, július óta szigorodtak a fűszívókkal szemben alkalmazott büntetések is, és az előbb említett globális drogvizsgálat szerint nálunk voltak a legsúlyosabb következményei annak, ha valakit elkapnak fű miatt a rendőrök. Szabadságharc a pálinkafőzésért, háború a fűszívók ellen – erre képes jelenleg a hazai politika. Mindkét megközelítés teljesen rossz.