A Harvard Egyetem kutatói a Journal of Neuroscience című szaklapban publikált vizsgálatuk során kiválasztottak 20 olyan fiatalt, akik soha nem szívtak füvet, és összehasonlították az agyukat 20 olyan fiataléval, akik 17 éves koruk előtt (átlagban 15 évesen) kezdtek el füvet szívni, méghozzá hetente átlagosan négy alkalommal. A kutatók 3 különféle agyszkennelési eljárással (MRI) vizsgálták az agyukat, és azt találták, hogy a fűszívó csoport agyának egyes részei (nucleus accumbens baloldala, amygdala jobboldala) más formájúak, és az agy nucleus accumbens részében a szürkeállomány sűrűsége nagyobb, mint a kontroll-csoport tagjainak agyában.
Vajon milyen következtetések vonhatók le ebből a kutatásból? Számos korlátja van annak, hogy a fentebb idézett sajtóhírekhez hasonló következtetéseket lehessen belőlük levonni.
1. Mintavételi korlátok
Mivel az MRI vizsgálatok nagyon drágák, ezért nagyon kevés számú emberen (esetünkben 40) lehetett elvégezni őket. Az ENSZ konzervatív becslései szerint csak az elmúlt évben több mint 180 millió ember szívott füvet a világon. Keveset tudunk arról, hogy a vizsgálatban részt vevő fiatalok honnan jönnek, milyen a családi hátterük, és mennyire reprezentálják a kannabisz-fogyasztók összességét. Az ilyen vizsgálatokat ezért kell megismételni, és a következtetéseket csak akkor lehet a kannabisz-fogyasztók összességére extrapolálni, ha megfelelő számú és módszertanú ismétlés során is szilárdan állnak.
2. ÉletKORlátok
A kutatásból levont következtetések legfeljebb azokra a fogyasztókra vonatkozhatnak, akik már kamaszként füveztek, méghozzá rendszeresen – a heti négy alkalommal való szívás egy 15 évesnél nem tekinthető alkalmi használatnak! Erre hívja fel a figyelmet Dr. John Gever, a Neurology c. szaklap szerkesztője is kitűnő cikkében. Az összes eddigi kutatás szerint a korai tinédzserkorban elkezdődő fűszívás pszichés ártalmai jóval meghaladják a felnőttkorban megkezdett fűszívás ártalmait. Még a legvadabb legalizátorok sem állítják, hogy a kamaszoknak jót tesz a marihuána-szívás, az eddigi legalizációs törvények is kizárólag a felnőtt fogyasztókra vonatkoznak. Sőt, a kannabisz legális szabályozásának egyik előnye az életkorhatár bevezetése!
3. Oksági korlátok
Az egyik jellegzetes következtetési hiba, amikor az érvelő feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másik után következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van. Latinul ezt nevezik úgy, hogy post hoc, ergo propter hoc (utána, tehát miatta). Dr. Mitch Earleywine, a Marihuána: a tudomány álláspontja című magyarul is megjelent könyv tudós szerzője ezt a marihuánára alkalmazva a post pot, ergo propter pot (a fű után, tehát a fű miatt) hibaként emlegeti. Mind tudósok, mind a média nagyon gyakran beleesik ebbe a hibába. Earleywine szerint ez történt ez történt ezzel a kutatással is. Az MRI vizsgálatok eredményei korrelációt (együttjárást) mutatnak ugyan, de nem bizonyítják a kauzációt (ok-okozati kapcsolatot), tehát azt, hogy a változásokat a korábbi fűszívás okozza. Az is lehet, hogy a nagyobb accumbens-szel rendelkező emberek eleve hajlamosabbak a fűszívásra, írja Dr. Peter Jones, a Cambridge-i Egyetem pszichiátria professzora. Vagy valami más okozta a változásokat, és nem a fű. A fűszívó csoport tagjai például négyszer több alkoholt ittak a vizsgálat előtti 6 hónapban, mint a kontroll-csoport tagjai! Az alkoholfogyasztás neurokognitív funkciókra gyakorolt hatásait ismerve nincs kizárva, hogy az agy változásainak semmi közük a fűszíváshoz. De mondok mást is: a kaliforniai UCLA egyetem kutatói idén tették közzé eredményeiket, amelyek szerint a serdülőkorban dohányzó fiatalok agyának szerkezete eltér a nemdohányzók agyáétól. Mondhatjuk-e akkor azt, hogy a dohányzás szükségszerűen agykárosodást okoz?
4. Következtetési korlátok
Még ha sikerül is kimutatni, hogy az agy elváltozásai a kannabisz-fogyasztással függenek össze, ebből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy ezek a változások szükségszerűen a fűszívók gondolkodási képességeinek romlását, érzelmi elsivárosodását vagy egyenesen elhülyülését eredményeznék. Ez a kutatás nem tudta kimutatni, hogy az említett agyváltozások károsították volna a fogyasztók viselkedését, kognitív funkcióit (emlékezet, tanulás, figyelem), márpedig csak ebben az esetben lehetne a kutatásból következtetni a kannabisz biztonságosságára – mutat rá Dr. Terrie Moffit, a King’s College Szociális Viselkedés és Fejlődés tanszékének professzora.
A tanulság? Nem kell mindent rögtön beszopni, amit a média szenzációs tudományos eredményként tálal.
Sárosi Péter