Mítoszok és tények a szexmunkáról


A The Lancet c. neves brit egészségügyi szaklap az AIDS konferencia alkalmából különszámot jelentetett meg, amelynek egyedüli témája: a HIV és a szexmunka.

A témaválasztás oka, hogy míg a globális HIV-járvány elleni küzdelemben az elmúlt évtizedben komoly sikereket sikerült elérni az általános népességben, az olyan marginalizált csoportok, mint a szexmunkások, még mindig a fertőzés magas kockázatának vannak kitéve. A globális vizsgálatok szerint például egy női szexmunkásnak átlagosan 13-szor nagyobb esélye van a HIV fertőzésre, mint egy nem szexmunkás nőnek. A járvány elleni hatékony fellépést a The Lancet szerint számos, a valóságot elferdítő, ködösítő mítosz, előítélet nehezíti, nem beszélve az ezeken alapuló hibás politikai válaszoktól, amelyek a szexmunkások kriminalizálását, kirekesztését eredményezik. Kutatók egy csoportja arra vállalkozott a lapban, hogy összeszedje és cáfolja ezeket. Bár ritkán foglalkozunk nem drogos témával a Drogriporteren, de a szexmunka sok szempontból hasonló és párhuzamos jelenség, ezért mindenkinek tanulságos áttekintenie ezeket!    

1. Minden szexmunkás nő

Bár a szexmunkások többsége nő, jelentős a (homoszexuális, biszexuális, heteroszexuális) férfi és transznemű szexmunkások száma is. Ez utóbbiak különösen kirekesztett, sérülékeny csoportot képeznek a szexmunkásokon belül is, és speciális szolgáltatásokat igényelnek.

2. Minden szexmunkás szingli

A szexmunkások jelentős része stabil, nem kommerciális intim kapcsolatban él, sokan közülük házasok.

3. A szexmunkások nem akarnak gyereket

A szexmunkások jelentős része szülő. Egy moszkvai női utcai szexmunkások körében készült kutatás szerint tízből nyolcnak gyermeke volt, az anyák 95%-a azért folytatott szexmunkát, hogy eltartsa a gyermekeit. Hasonló eredményekkel jártak a vizsgálatok Afrikában is.

4. Minden szexmunkást kényszerítenek

A szexmunkások többségét nem kényszerítik és nem tekinthetők az emberkereskedelem áldozatának. A szexmunka felnőttek közötti konszenzuális szexuális szolgáltatások adásvétele/cseréje. Az emberkereskedelem áldozatának az tekinthető a Palermói Protokoll szerint, akit egy harmadik fél erőszakkal vagy megtévesztéssel kényszerít munkára. A közkeletű hiedelemmel szemben az emberkereskedelem áldozatainak túlnyomó többsége globális szinten nem szexuális célú munkát végez. A becslések szerint 21 millió ember vált az emberkereskedelem áldozatává, ebből 4,5 millió (22%) szexuális kizsákmányolás áldozata, míg 68%-ot egyéb, nem szexuális munkára kényszerítenek. Kambodzsában, ahol a szexipar és szexturizmus igen jelentős, egy kutatás szerint az ottani szexmunkásoknak csupán 3,8%-a volt az emberkereskedelem áldozatának tekinthető.

5. A szexmunkások nem használnak kondomot a kliensükkel

A szex önmagában nem okoz HIV-fertőzést, akár fizetnek érte, akár nem. A fertőzés kondom és síkosító használatával hatékonyan megelőzhető. A kondomokhoz és síkosítókhoz való nehéz hozzáférés, illetve az olyan rendőrségi gyakorlat, amely ezeket bűnjelnek tekinti, illetve a kliensek tájékozatlansága és a kondom nélküli szex iránti igénye jelentős fertőzési kockázatot jelent. A szexmunkásokat képezni lehet arra, hogy vegyék rá a klienseiket arra, hogy védekezzenek. Mexikóban egy 30 perces kondomhasználati tréning felére csökkentette a szexuálisan terjedő fertőzések számát a szexmunkások körében.

6. A szexmunka illegális, ezért nincs lehetőség hatékony prevencióra

A szexmunka kriminalizálása (akár a keresleti, akár a kínálati oldalon) megnehezíti a szexmunkások hozzáférését a HIV-megelőzési programokhoz. Mindazonáltal a kriminalizáció és stigma ellenére is számos közösségi alapú szolgáltatás hatékonyan képes bevonni a szexmunkásokat a HIV elleni küzdelembe.

7. A szexmunka nem munka

A szexmunka definíciójánál fogva konszenzuson alapul. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) új nemzetközi munkasztenderdje szerint a szexmunkások az egyéb informális munkásokhoz hasonló jogosultságokkal rendelkeznek. Brazíliában a szexmunkások regisztrálhatják magukat, és ugyanolyan jogokkal bírnak, mint más munkavállalók (pl. nyugdíj).

8. A szexmunka kriminalizálása visszaszorítja a szexmunkát

Hamis az a felfogás, hogy akár a szexmunkások, akár a klienseik, vagy akár a szexmunkához kapcsolódó tevékenységek (bordély üzemeltetés stb.) kriminalizálása, tiltása csökkentené a szexmunka előfordulását. Semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt, hogy az ún. svéd modell (a kliens büntetése) visszaszorítaná a szexmunkát. A kliensek kriminalizálása ugyanakkor rejtőzködőbbé teszi a szexmunkásokat, és kevésbé biztonságossá a szexmunkát magát. Másfelöl ugyanakkor Új-Zélandon a szexmunka (és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek, például bordély üzemeltetése, lakás kiadása szexmunka céljából, biztonsági személyzet foglalkoztatása stb.) 2003-as teljes dekriminalizálása nem eredményezte a szexmunka növekedését. Nem támasztja alá bizonyíték azt sem, hogy a szexmunka bármilyen oldalú kriminalizálása csökkentené az emberkereskedelmet vagy szexuális kizsákmányolást. A svéd szabályozásról készült két elemzés is kimutatta, hogy a klienseket büntető törvény valójában akadályozza az emberkereskedők elleni fellépést, hiszen korábban a kliensek jelentettek kényszerítéses eseteket, de ma már félnek a kriminalizálódástól. Egy svéd kutatásban részt vevő szexmunkások fele nyilatkozta azt, hogy nehezebben kap segítséget a törvény bevezetése óta, mint korábban. A szexmunkások a rejtőzködés miatt kevésbé tudják kiszűrni azokat a klienseket, akik veszélyesek lehetnek.    

Sárosi Péter

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.