VISSZAVESSZÜK AMI A MIÉNK! 9. rész: Oroszország, Grúzia és Ukrajna
A droghasználók mozgalmának történetét bemutató sorozatunk mai részében három nagyon szigorúan tiltó drogpolitikájú ország aktivistáit ismerjük meg.
A droghasználók mozgalmának történetét bemutató sorozatunk mai részében három nagyon szigorúan tiltó drogpolitikájú ország aktivistáit ismerjük meg.
Május végén tartotta az International Society for the Study of Drug Policy (ISSDP) nagy, éves konferenciáját. Olvassátok Csák Róbert magyar kutató beszámolóját!
A Drogriporter videóra vette és a Facebook oldalán élőben közvetítette a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) 2019. február 28-ki konferenciáját. Ezeket a videókat láthatjátok alább!
Miközben Rétvári Bence járványhordozó migránsokkal riogat, az általa képviselt kormány ellehetetlenítette a HIV-megelőzést Magyarországon és hozzájárult a fertőzések növekedéséhez.
Vajon mennyire könnyű steril tűhöz jutni ma egy drogokat fogyasztó fiatalnak Budapesten? Léna személyes beszámolója következik.
Bár az ENSZ 2016-ban előírta, hogy a drogfogyasztókat támogatni és nem büntetni kell, sajnos a valóságban ennek az ellenkezője történik. Ezt a beszédet az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának bécsi ülésén mondtam el 2018. november 8-án (angol eredeti itt).
Hogyan alakítják a kulturális attitűdök, a politikai környezet és az adományozói elvárások az ártalomcsökkentést - és hogyan térítik el az eredeti, mozgalmi küldetésétől. Egy eredetileg angolul írt cikkünk magyar fordítása.
A jó hír, hogy az elmúlt évek legjelentősebb fejlesztései zaljanak a hazai addiktológiai ellátórendszerben. A rossz hír, hogy az EU-s fejlesztési pénzek stratégiai tervezés és szakmai egyeztetés hiányában nem mindig úgy és oda kerülnek elosztásra, ahogyan és ahová kellene.
Miközben a legújabb adatok szerint tovább nőtt a hepatitis C fertőzések száma, Rétvári államtitkár a parlamentben kijelentette, hogy a kormány "szakított" a tűcserével - azzal a programmal, ami a nemzetközi szakirodalom szerint egyedül képes a járvány megállítására. Azzal takarózik, hogy a kormány az ártalomcsökkentés helyett a felépülést támogatja, ez az érv azonban teljesen hamis. Olvass tovább, hogy megtudd, miért!
Ráadásul még az utcán eldobált fecskendők számát is csökkentették, méghozzá 80%-al. A dán példa bizonyítja a Szoba a Nyolcban kampányunk igazát: az utcai drogfogyasztást nem tűcsere-bezárásokkal lehet eredményesen visszaszorítani. Kocsis Máté figyelmébe!
Büntetőjogi szigor + kevesebb ártalomcsökkentés = HIV-járvány. Romániában már bevált a recept, most Magyarországon is éppen ezt főzi a kormány.
A The Lancet c. neves brit egészségügyi szaklap az AIDS konferencia alkalmából különszámot jelentetett meg, amelynek egyedüli témája: a HIV és a szexmunka.
Nem tévedés, ennyibe kerül egyetlen hepatitis C vírussal élő ember napi gyógyszeradagja az USA-ban egy új, minden eddiginél hatékonyabb gyógyszerrel, a Sovaldival. A szegényebb országokban a gyógyszer olcsóbb ugyan, a betegek mégis sokkal kevésbé férnek hozzá. A civil aktivisták eléggé berágtak a gyógyszert forgalmazó Gilead cégre, és odacsaptak az asztalra.
Nem csak Magyarországon vannak válságban a tűcserék: az nemzetközi AIDS konferencián ma bemutatott friss globális jelentés szerint a gazdasági válság kitörése óta a kormányok egyre kevesebb pénzt költenek a fertőző betegségek megelőzésére.
Budapesten egyre nagyobb politikai nyugtalanságot okoznak az eldobált tűk és fecskendők. A probléma valós, a cikk szerzője maga is hosszú évekig élt a Práter utca és az Illés utca sarkán, rendszeresen szembesült a drogszeméttel, ami veszélyes hulladéknak minősül és sérüléseket okozhat. A megoldás azonban nem az, hogy növeljük a rendőri szigort és bűnbaknak kiáltjuk ki a tűcsere programokat.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
A magyar sajtót bejárta a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a görög HIV pozitívok mintegy fele saját magát fertőzte meg a vírussal azért, hogy több száz eurós segélyhez juthasson. A hírről aztán kiderült, hogy kamu, szerkesztési hiba csúszott a WHO jelentés szövegébe, valójában csupán néhány ilyen esetről érkezett beszámoló. Jellemző, hogy a legtöbb sajtótermék ingerküszöbét nem érte el az a másik, valós és nagyon is jelentős hír, hogy Athénban eközben megnyílt az első ellenőrzött drogfogyasztói szoba (a köznyelvben gyakran belővőszobának nevezik). Az ilyen helyiségek célja, hogy a fogyasztók biztonságos környezetben és steril eszközökkel fogyaszthassanak, elkerülve a túladagolásos haláleseteket és a fertőzéseket. Vajon miért döntött úgy Kanada, Ausztrália, Németország és Svájc után Görögország is, hogy a drogfogyasztók büntetése helyett inkább az ártalomcsökentésre helyezi a hangsúlyt?
"Rettenthetetlen hülyék kora jő, pojácák vagy gazemberek? Is-is." Ez a Petri György vers járt az eszemben, amikor az első híreket hallottam a Kék Pontos ismerőseimtől arról, hogy Józsefváros tekintetes önkormányzata meglepetésszerűen felmondja a velük kötött együttműködési szerződést.
Múlt hétfőn, azaz július elsején különös tüntetésre került sor Bukarestben. A drogfogyasztóknak segítséget nyújtó szociális munkások, pszichológusok és aktivisták gyűltek össze az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, hogy felhívják a politikusok figyelmét az intravénás szerhasználók körében egyre aggasztóbb méreteket öltő HIV-járványra. Bár Romániában egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogyasztók száma, ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at!
Miközben jelentősen nőtt a kábítószerek injektálásának száma, az állami támogatások elapadása miatt a tűcserék 2012-ben 35%-al kevesebb steril fecskendőt tudtak kiadni. Vajon addig kell várnunk, amíg kitör a HIV-járvány, hogy a döntéshozók észbe kapjanak?
“Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk. Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.