Donald Trump egyik első dolga az volt, hogy rendeleti úton befagyasztatta a világ legnagyobb HIV-ellenes programját (PEPFAR), ami 20 millió embernek, köztük több, mint félmillió gyermeknek nyújtott életfontosságú gyógyszereket és támogatást a világon.
A nemzetközi egészségügyi szakmát és az érintetteket sokkolta a hír, amikor Trump elnök elrendelte a Külügyminisztérium által felügyelt HIV-ellenes globális program, a PEPFAR 90 napra történő befagyasztását. A PEPFAR mintegy 50 országban támogat HIV megelőző és kezelő programokat több milliárd dollár értékben. A mintegy 20 millió ember ellátását biztosító program által támogatott szervezeteket felszólították, hogy azonnal szüntessék meg az életmentő szűrő, megelőző és gyógykezelő szolgáltatások nyújtását. A páciensek üzenetet kaptak, hogy a kezelésüket megszüntetik.
De vajon mi állhatott a program megszüntetése mögött? Ennek megértéséhez érdemes alaposabban megismernünk a PEPFAR keletkezésének történetét.
A képen látható öltönyös férfi bizonyára sokaknak ismerős: George W. Bush volt amerikai elnök. Rá ugye nem éppen úgy emlékeznek, mint valami liberális elnökre: kimondottan konzervatív világnézetet képviselt még a republikánus párton belül is. Politikáját e cikk szerzője is katasztrofálisnak ítélte és ítéli még ma is egy csomó vonatkozásban, az iraki háborútól a szigorú drogpolitikáig. És mégis, az amerikai zászlós jelvény alatt rögtön ott láthatunk a zakóján egy másik jelképet is. Ez a vörös szalag (red ribbon) a HIV-járvány elleni összefogás, a HIV-vel élők iránti szolidaritás jelképe. És akit Bush a karjában tart, egy HIV-vel élő dél-afrikai anya, Kunene Tantoh gyermeke. A kép 2007-ben készült a Fehér Házban, négy évvel azután, hogy Bush létrehozta a PEPFAR (President's Emergency Plan for AIDS Relief) nevű programot. Tantoh volt a program egyik kedvezményezettje, akire valószínűleg hosszú, gyötrelmes haldoklás várt volna a program nélkül - és lehet, hogy a gyermekre is.
A PEPFAR előtt, 2003-ban a globális HIV-járvány elérte a csúcspontját: 4,8 millió ember fertőződött meg a vírussal, és 2,75 millióan haltak meg AIDS betegségben.
Aki nem tudná: a HIV (humán immundeficiencia-vírus) a 80-as években kezdett terjedni, szexuális úton vagy az injekciós tűk és fecskendők megosztásával (puszta érintéssel, cseppfertőzéssel stb. nem terjed). Megtalálható a testnedvekben, mint amilyen az ondó, a hüvelyváladék vagy a vér. A vírus akár évekig is lappang, mielőtt kialakulna az AIDS betegség. A HIV alattomosan beépül az emberi RNS-be, ezért hiába irtják ki a vírust a szervezetből, az mindig újratermeli magát. De a HIV ma már nem halálos ítélet: gyógyszerekkel kordában tartható. A 90-es években kifejlesztették az ún. antiretrovirális gyógykezelést (ARV), ami, bár nem gyógyítja meg őket végleg, tünet- és fertőzésmentessé teszi a HIV-vel élőket. Így tehát a járvány elleni küzdelem elsőszámú eszköze az, hogy minél több embert kell szűrni, minél több HIV-el élőt kell diagnosztizálni és minél hamarabb kezelésbe vonni.
A járvány kezdeteinél az amerikai HIV-politikát a tabusítás, a megbélyegzés ("meleg pestis") és kirekesztés jellemezte. De a 2000-es évek elejére az amerikai politikai vezetés is felismerte, hogy ez az út teljes kudarc és milliók életébe kerül. Nem azok a HIV-vel élők veszélyesek, akik tudnak a státuszukról és gyógyszert szednek, hiszen ők nem terjesztik a fertőzést: hanem azok, akik nem tudnak a státuszukról és nem kapnak gyógyszert. Ezenkívül a járványt a globalizáció korában csakis globális szinten lehet megállítani, a határok közé szorított megelőzés kudarcra van ítélve. Így tehát Bush létrehozta a PEPFAR-t, ami hamarosan az egyik legnagyobb globális egészségügyi sikersztorivá vált.
A tudományos becslések szerint a PEPFAR 26 millió (!) életet mentett meg, 7,8 millió (!) újszülöttet védett meg a fertőzéstől és több, mint 8 millió (!) gyermek árvává válását előzte meg.
De akkor mi is a baja az amerikai konzervatívoknak a PEPFAR-al? Alapvetően az, hogy a HIV-megelőzés szükségessé tette, hogy de-stigmatizáljuk (magyarul ne bélyegezzük meg) a fertőzés kockázatának különösen kitett csoportokat. Meleg és bi férfiak, szexmunkások, intravénás szerhasználók. Bár Bush elnök támogatta a HIV gyógykezelés kiterjesztését, de az olyan prevenciós módszereket már gyanakodva és ellenségesen nézte, mint például a szexuális edukáció és óvszerek terjesztése a tinédzserek körében, vagy a tűcsere és más ártalomcsökkentés a droghasználók körében.
Félretenni bigottságot és prüdériát, és őszintén beszélni a fiataloknak szexről, nemiségről, fogamzásgátlásról, másságról, előítéletekről - erről sokan hallani sem akarnak.
A HIV-járvány árnyékában egy sor olyan társadalmi kérdés került előtérbe, mint a nők reproduktív jogai, a különféle kisebbségek kirekesztése, a szigorú büntető-politikák kudarca. Így a HIV-ellenes harc az esélyegyenlőségért küzdő LMBTQ mozgalom zászlajára került. És egyre több város, ország ismerte fel, hogy a szigorú drogpolitika, az USA által képviselt drogellenes háború nem megvédi, hanem aláássa az érintett csoportok egészségét. Ami pedig különösen feldühítette a konzervatív kritikusokat, az volt, hogy azok a szervezetek, szakemberek, akik HIV-megelőzéssel foglalkoznak, gyakran szexuális kisebbségek iránti érzékenyítéssel, fogamzásgátlással és terhességmegszakítással kapcsolatos tájékoztatást és szolgáltatásokat is nyújtanak. Hiszen felismerték, hogy a kirekesztés és a bigottság a fertőzések melegágya. És gyakran ugyanazok az emberek a legveszélyeztetettebbek a HIV és a nem kívánt terhesség szempontjából is. Sok segítő szakember érzi úgy, hogy a humánum és az orvosi etika megköveteli, hogy azt nyújtsák a pácienseiknek, amire éppen leginkább szükségük van. Nem lehet csak HIV-gyógyszerekre fókuszálni, amikor az érintett embereket, családokat, közösségeket még ezernyi, a HIV-járvány terjedését is befolyásoló probléma sújtja: éhezés, hajléktalanság, kirekesztés, kriminalizálás.
A konzervatív Heritage Alapítvány által kidolgozott Project 2025, ami sokak szerint egyfajta tervrajzként szolgált a második Trump-elnökség számára, a PEPFAR program "újrarendezéséről" írt. A konzervatívokat dühítette, hogy a PEPFAR-t "abortusz és LMBTQ ideológia és átfogó szexuális edukáció" támogatására használták fel. A Heritage Alapítvány ezzel szemben az absztinencia-alapú tájékoztatást tartja a HIV-megelőzés módjának - amiről a tudományos vizsgálatok már ezerszer bemutatták, hogy rettenetes kudarcot vallott. Az 1974-es az ún. Helms Kiegészítés megtiltotta, hogy az USA segélyeit "abortusz támogatására" használják fel. A kritikusok feltárták, hogy a PEPFAR támogatását Mozambikban négy olyan nővér fizetésének támogatására használták fel, akik egyébként munkájuk során, az országban teljesen legálisan, abortusz elvégzéséhez is asszisztáltak. Jim Risch republikánus szenátor "visszataszítónak" nevezte, hogy a Biden-kormány ilyen tevékenységhez nyújtott támogatást.
A háttérben ezek a lobbi-erők érték el, hogy Trump a PEPFAR befagyasztása mellet döntött. Hogy ez a döntés mennyire átgondolatlan volt, az hamarosan kiderült. Hiszen a gyógyszeres kezelés leállítása a HIV-vel élők esetében azt jelenti, hogy akár néhány hét szünet után a vírus újra felbukkanhat a szervezetükben. Ráadásul az ilyen esetekben nagy a kockázata annak, hogy a vírus mutálódik és rezisztenssé válik a hagyományos gyógyszerekre.
Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy milliók - köztük több százezer gyerek - élete forog kockán, hanem azt is, hogy veszélybe kerül mindaz a siker, amit a globális HIV-járvány megfékezése terén az elmúlt évtizedekben elért a világ.
Az ENSZ ugyanis kiadta a jelszót, hogy a kedvező, csökkenő fertőzési trendek tükrében, az államok megfelelő befektetéseivel 2030-re a HIV járvány teljesen megszüntethető. Ez a cél azonban a PEPFAR nélkül biztosan nem érhető el. Így az egyik legnagyobb globális egészségügyi sikertörténet könnyen átfordulhat az egyik legnagyobb globális egészségügyi katasztrófába. Ezt valószínűleg átlátta Marc Rubio külügyminiszter is, aki január 28-án kiadott egy második utasítást is, és ebben a befagyasztás felfüggesztését helyezte kilátásba az olyan humanitárius programok esetében, amelyek életmentő gyógyszereket, ételt és szállást biztosítanak az érintetteknek. Nem teljesen tiszta, hogy vajon ez most melyik PEPFAR által támogatott programokra fog vonatkozni pontosan. Damoklész fenyegető kardja tehát egyáltalán nem hárult el, a helyzet kaotikus és kétségbeejtő. Ezt tovább súlyosbította, hogy Trump több, mint 50 olyan kormányhivatalnokot rúgott ki, akik eddig a PEPFAR-t is koordináló USAID kormányügynökség adminisztratív feladatait látták el.
A WHO (amiből Trump szintén kiléptette Amerikát) arra figyelmeztet, hogy a PEPFAR leállítása visszaviheti a világot a 90-es évekbe, amikor milliók haltak meg AIDS betegségben minden évben, beleértve az Egyesült Államokat is. Csak remélni lehet, hogy végül a józanabb hangok diadalmaskodnak Trump környezetében, és a PEPFAR, ha nem is teljesen, de részben megőrizhetővé válik.