Miközben jelentősen nőtt a kábítószerek injektálásának száma, az állami támogatások elapadása miatt a tűcserék 2012-ben 35%-al kevesebb steril fecskendőt tudtak kiadni. Vajon addig kell várnunk, amíg kitör a HIV-járvány, hogy a döntéshozók észbe kapjanak?
A Nemzeti Drog Fókuszpont által szervezett hétfői konferencián az adatgyűjtő központ munkatársa, Tarján Anna bemutatta az elmúlt év tűcsere programokkal kapcsolatos előzetes, még nem hivatalos adatait. Az adatok, bár sok meglepetést nem tartalmaztak, mégis letaglózóan hatottak. Ha a tűcsere programok puszta számát nézzük, akár még kedvező tendenciákat is láthatunk: 24-ről 29-re nőtt a programok száma, 16 helyett már 20 városban is elérhető tűcsere. Ez az eredmény azonban csalóka, hiszen ami igazán számít, az a programok lefedettsége, ezt pedig a kiosztott tűk számával, illetve az egy főre jutó tűk éves számával lehet legjobban mérni. Márpedig a 2011-es 648 ezerről a kiosztott tűk száma 420 ezerre, azaz 35%-al csökkent. Az elért kliensek száma pedig 3373-ról 3357-re.
A WHO ajánlásai szerint a tűcserék akkor képesek hatékonyan betölteni a HIV-megelőző szerepüket, ha egy kliensre minimum évi 100 fecskendő jut – Magyarországon ez a szám csupán 73 (tízzel kevesebb, mint két éve). Ez azt jelenti, hogy kijelenthetjük: a nemzetközi sztenderdek szerint a hazai tűcsere programok alacsony hatásfokkal működnek, ebből pedig az következik, hogy magas a HIV és hepatitis járvány kialakulásának kockázata. Különösen akkor, ha hozzávesszük ehhez azokat az adatokat, amelyek szerint 2009 óta átalakult az intravénás szerhasználat mintája: a heroin korábbi túlsúlyát ma már a stimulánsok, leginkább a különféle dizájner drogok injektálása vette át. A felmérések szerint ezeket a szereket többször injektálják, tehát nőtt a tűigény. A fogyasztók több, mint 90%-a Budapestre koncentrálódik, ahol a 2011-es 608 ezerrel szemben 387 ezer fecskendőt osztottak ki.
De vajon hogyan hatott ez a fogyasztók szerhasználatára? A kevesebb tű több megosztást jelent – különösen magas a megosztás aránya a dizájner drogokat fogyasztók körében, ahol elérheti a 80% százalékot! Volt olyan kliens, aki ugyanazt a tűt harmincszor használta újra – márpedig a kicsorbult, szennyezett tű nagyon csúnya sérüléseket és szövődményeket tud okozni. Ilyen körülmények között elég, ha akár egy HIV fertőzött szerhasználó bekerül egy társaságba, és igen gyorsan továbbadja a vírust a társainak.
Vajon hol tartunk jelenleg a fertőzések terén? Dudás Mária, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) járványügyi osztályának szakorvosa szerint pontosan nem lehet megmondani, ugyanis a szűrőprogramok nem érik el a jelenleg is injektáló populáció jelentős részét. Az eddigi szűrőprogramokba a drogambulanciákon keresztül nagy számba kerülnek be olyan ex-fogyasztók, akik az elmúlt egy évben már nem injektáltak, és mivel a szűrésre az elmúlt évben a kormányzat egyetlen fillért sem tett elérhetővé, a tűcsere programok jelentős részében alig került sor szűrésre. A jelenlegi, nem reprezentatív adatok is magas hepatitis fertőzöttséget mutatnak az aktív injektálók körében, a HIV fertőzések száma eddig alacsony maradt. Amikor megkérdeztem, hogy mennyi pénzre lenne szüksége az OEK-nek a fertőző betegségek monitorozásához, Mária elmondta, hogy 2010-ben 6 millió forintért vettek HIV-szűrő készleteket, azóta ezekből élnek – magyarul pár millió forint hiányzik ahhoz, hogy megtudjuk, hányan fertőződtek meg. Ez a kormányzati költségvetés mércéjével mérve aprópénz. Különösen ahhoz képest, hogy a majdani HIV pozitív emberek gyógykezelése ennél nagyságrendekkel többe fog kerülni.
A konferencián két román előadótól azt is megtudhattuk, hogy milyen gyorsan tud egy alacsony HIV prevalenciájú ország magas prevalenciájú országgá válni. Romániában 2009-ig összesen kevesebb, mint 10 HIV fertőzést regisztáltak az intravénás szerhasználók körében. Ekkor azonban betörtek a romániai piacra a dizájner drogok, pont abban az időszakban, amikor a gazdasági válság és egyéb kedvezőtlen folyamatok (a tűcseréket korábban támogató Globális Alap kivonulása) miatt a tűcserék támogatása töredékére csökkent. Az eredmény: 2009-ben a fogyasztók 97%-a fogyasztott heroint, 2011-ben már 69%-a egyéb szereket injektált. 2010-ben 14, 2011-ben 131, 2012-ben pedig 237 új HIV fertőzést regisztáltak az injektáló fogyasztók körében. A legfrisebb, hólabda módszerrel végzett felmérés szerint jelenleg több mint felük, 52%-uk HIV fertőzött!
Ha több ezer többnyire marginalizált drogfogyasztó válik HIV-fertőzötté, annak a következményei beláthatatlanok. Hiába rendelkezik egy ország jó ellátórendszerrel a HIV pozitívok számára, ahol elvileg mindenki hozzáfér azokhoz a gyógyszerekhez, amik tünetmentessé tehetik őket évtizedeken keresztül. Ezeknek a pácienseknek a jelentős része nem rendelkezik egészségbiztosítással, személyivel, állandó lakhellyel – és maga a drogfogyasztó életmód miatt is nagyon csekély esélyük van arra, hogy rendszeresen hozzájussanak a gyógyszereikhez. Márpedig ha valaki nem szedi időben a HIV-gyógyszerét, akkor a vírus mutálódik és rezisztenssé válik a gyógyszerre. Különösen aggasztó, hogy Romániában magas a TBC fertőzés aránya, a TBC-HIV koinfekció (nevezik TurboHIV-nek is) sokkal kevésbé gyógyítható.
Románia intő jel kell, hogy legyen a számunkra. Lehet, hogy amikor ezeket a sorokat írom, máris késő megelőzni a járványt, mert éppen ezekben a pillanatokban szűrik ki a HIV pozitív drogfogyasztók első tucatjait. Ha egyáltalán kiszűrik. 2013-ra ugyanis a kormány nem tett elérhetővé pályázati pénzeket a szűrőprogramok folytatására. Az ártalomcsökkentő szervezetek próbálnak magánadományokat felhajtani, és vannak is szép kezdeményezések: a Kék Pont például a MAC kozmetikai cégtől kapott 5 millió forintot, illetve egy magánszemély 3 milliós adományából a Csajnap is működni tud, egy másik magánadományozó jelentkezett nálam, aki a három legnagyobb budapesti tűcserét szeretné 100 ezer fecskendővel támogatni. Ezek azonban még mindig csak töredékét jelentik a szükségletek kielégítésének. Az állam felelősságvállalása nélkül az ellátórendszer be fog borulni, és hamarosan azon vehetjük észre magunkat, hogy a romániaihoz hasonló HIV-járvány végérvényesen megváltoztatja a hazai drogszcénát.
A nemzetközi példákból világos, hogy mit kell tenni a járvány megállítása érdekében: széles körben elérhető ártalomcsökkentő szolgáltatások, szűrés és tanácsadás, a fogyasztók kriminalizálásának megszüntetése, és az utcai fogyasztást csökkentő innovatív beavatkozások, mint például a fogyasztói szobák (lásd a filmünket).
Nekünk tényleg mindig Mohács kell ahhoz, hogy elinduljunk a megfelelő irányba?