Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára az egyik kormányzati propagandalapnak nyilatkozva kijelentette, hogy "a tömeges bevándorlás nem csak a terrorizmus, a közbiztonság, a kultúránk megőrzése vagy a szociális ellátás leterhelése miatt jelent veszélyt, hanem az egész egészségügyi rendszer szempontjából is." Ezt a kijelentést két érvvel támasztotta alá. Az első érve szerint a migráció "óriási többletkiadásokat eredményez" az egészségügyi ellátórendszer számára. A másik érve szerint a migránsok veszélyes betegségek és fertőzések hordozóiként "veszélyt zúdítanak" Európára. Mindkét érv gyakran előfordul populista politikusok eszköztárában, mivel a témát felületesen ismerő ember számára meggyőzőnek tűnnek. A gond velük pusztán annyi, hogy a témával alaposan foglalkozó epidemiológai vizsgálatok nem csak nem támasztják alá, de rendre téves és veszélyes hiedelmeknek minősítik azokat.
Ilyen például a világ legrangosabb egészségügyi szakfolyóirata, a The Lancet által két éve vezető egészségügyi szakemberekből felállított tudományos vizsgálóbizottság, amely éppen idén decemberben tette közzé vizsgálatának eredményeit és javaslatait. A bizottság egyik tagja a sajtónak kijelentette, hogy "nincs bizonyíték arra, hogy a migránsok bármilyen káros hatást gyakorolnának a befogadó országok egészségére. Ezzel szemben hozzáadott értéket képviselnek." A jelentés szerint elsősorban nem a betegek és az öregek vállalkoznak arra, hogy más országban, vagy más kontinensen kezdjenek új életet, hanem elsősorban a fiatal és egészséges emberek, akik nettó befizetőivé válnak az öregedő Európa egészségpénztárának. Az első generációs migránsok egészségi állapota összességében a befogadáskor jobb, mint a befogadó népesség egészségi állapota - és amiben rosszabb, az nagy részt magának az utazásnak és a befogadásnak a nehézségeivel, a kirekesztettséggel magyarázható. Ezekre a tényezőkre kell összpontosítania a befogadó országoknak, ha az egészségügyi károkat akarják csökkenteni. A bizottság hivatkozik az IMF vizsgálatára is, ami szerint a migráns népesség 1%-ékos növekedése átlagosan 2% GDP növekedést jelent a befogadó országnak. Ráadásul a migránsok az egészségügyben jelentkező munkaerőhiány pótlása szempontjából is jelentős szerepet töltenek be, például a brit orvosok 37%-a más országban szerezte a képzettségét.
Az interjúban Rétvári hivatkozik az "Európai Járványügyi Szervezetekre" (sic), bár ilyen szervezet nem létezik. Valódi neve Európai Betegségvédelmi és Járványvédelmi Központ (ECDC). Rétvári azt állítja, hogy az ECDC szerint "olyan kórságok ütötték fel ismét a fejüket, melyek a védőoltásoknak köszönhetően korábban már eltűntek Európából. Ijesztő mértékben nőtt például a HIV-fertőzöttek száma." Ez az állítás téves, hiszen több olyan ok-oksági összefüggést sejtet, ami nem létezik. És ezt nem csak én állítom - de a Rétvári által idézett ECDC volt igazgatója és a WHO jelenlegi regionális igazgatója, Jakab Zsuzsanna is: "bár a közkeletű elképzelés szerint a migránsok betegségeket terjesztenek, valójában nincsen ilyen rendszerszerű összefüggés. A fertőző betegségek kockázata elsősorban a szegénységgel függ össze. A migránsok és menekültek elsősorban azon fertőzések kockázatának vannak kitéve, amelyek Európában is elterjedtek."
Az ECDC valóban regisztrálta olyan betegségek előretörését az elmúlt években, amelyekről korábban azt hitték, hogy a védőoltások segítségével sikerült őket visszaszorítani, mint amilyen a kanyaró, azonban ezek visszatérésének oka nem a migráció. Az ECDC jelentései rámutatnak, hogy azokban az országokban ütötte fel a fejét a kanyaró, amelyekben az oltások száma nem felel meg az előírtnak. A legtöbb menekültet befogadó Németországban és Svédországban nincsen kanyarójárvány, míg például Romániában és Franciaországban igen. Ha mindenáron bűnbakot akarunk találni, akkor azt az oltásellenes előítéletekben találhatjuk meg.
A HIV-et példának felhozni ellenben teljes tévedés, hiszen a HIV fertőzésre a kanyaróval ellentétben eddig nem létezik védőoltás, és a vírus 80-as évek óta folyamatosan jelen van Európában. A HIV ráadásul nem terjed érintéssel, levegőben vagy cseppfertőzéssel - kizárólag szexuális úton vagy fecskendők megosztásával. Az idei amszterdami nemzetközi AIDS-konferencián jelentették be egy vizsgálat az eredményeit, ami szerint Európában a HIV-el élő migránsok többsége már a fogadó országban fertőződött meg (ez igaz még a szub-szaharai Afrikából érkezettekre is).
Gyógyszeres kezelés segítségével a HIV-el élő ember nem csak könnyen tünetmentessé tehető, de nem is fertőz tovább. A témával foglalkozó nemzetközi szervezetek, például az ECDC ajánlásai szerint a járványmegelőzést nem a migráció korlátozása, hanem a megelőzés és kezelés széles körben való hozzáférhetőségének biztosítása szolgálja. Ezt a célt a pánikkeltő politikusi nyilatkozatok akadályozzák és nem segítik, hiszen további megbélyegzéshez és rejtőzködéshez vezetnek.
Rétvári a járványügyet egy kiszolgáltatott embercsoport elleni gyűlöletkeltésre és riogatásra használja fel egy olyan ország egyik vezetőjeként, ami évek óta nem csak elhanyagolja, de egyenesen leépíti a járványügyi védekezés intézményrendszerét. Magyarországnak nincs nemzeti AIDS stratégiája, nevetségesen keveset költ szűrésre és tanácsadásra, szexuális edukációra és HIV-megelőzésre, megszüntette az Országos Epidemiológiai Intézetet, amely a járványokat monitorozta, ellehetetlenítette a tűcsere programokat. Nem csoda, hogy miközben a migránsokat befogadó nyugat-európai országokban a HIV előfordulása valójában évek óta csökken vagy stagnál, Magyarországon az elmúlt tíz évben a HIV fertőzések száma megduplázódott. A szűrések alacsony szintje miatt a HIV-el élők jelentős része sajnos nem tud a státuszáról és tovább fertőz, csupán kevesebb mint felük részesül gyógyszeres kezelésben. Ha Rétvári valóban aggódik a járványveszély miatt, akkor a saját háza táján kellene kezdenie a sepregetést.
Sárosi Péter