Groucho Marx amerikai humorista szerint "a politika az a művészet, amely problémákat keres, ezeket mindenhol megtalálja, majd rosszul diagnosztizálja, és hibás gyógymódot alkalmaz". Kocsis ezt a művészetet tökélyre fejlesztette. Megtalálta az új ügyeletes közellenséget: a Népvándorlót. Egy újabb kisebbség, akibe rúgva lehet szerezni még néhány szavazatot anélkül, hogy valódi megoldásokat kellene felmutatni.
Mi tagadás, az eddigi ügyeletes közellenség, a Drogos, derekasan végezte a dolgát, miután leváltotta elődjét, a Hajléktalant. Hálás közellenség. Mindenki utálja, passzívan tűri, hogy vegzálják, érdekérvényesítő képessége nuku, a média előszeretettel démonizálja, az utcán élve pedig rendkívül kellemetlen dolgokat művel, például eldobálja a fecskendőjét. Ha egy politikus a Drogost üti, bizton számíthat néhány plussz szavazatra, azt a néhány pszichiátert, jogvédőt meg szociális munkást meg, akik arra figyelmeztetnek, hogy esetleg mást is lehetne és kellene, mint ütni, úgyse hallgatja meg senki. Nyugati városok, ahol értelmes módszereket dolgoztak ki a drogfüggők ellátására? Kit érdekel, értelmiségi duma, nem jut le a köznépig. Ráadásul minél jobban kirekesztjük a Drogost, minél inkább megfosztjuk az egészségügyi és szociális ellátástól, minél jobban kriminalizáljuk, annál kellemetlenebbé válik, ergo annál jobban tölti be a Közellenség szerepét! Polgármesterünk pedig annál inkább el tudja adni magát a Rend harcos apostolaként.
Persze ez a közellenség-játék nem játszható ki korlátlanul. A drogproblémák ugyanis könnyen a polgármester fejére nőnek. A kerület lakosságának egy ideig be lehetett adni, hogy a tűcsere a felelős minden problémáért, azonban a tűcsere bezárása után már nem volt kire mutogatni. Hiába közöl a kerület propagandalapja rendszeres cikkeket arról, hogy a rendőrség sorra csap le a dílerekre, a drogfogyasztók nem tűnnek el, és a dizájner drogokkal kapcsolatos helyzet is csak romlik. Borítékolni lehet, hogy egy bonyolult társadalmi jelenség szinte kizárólag rendészeti megoldásokra fókuszáló megközelítése látványos kudarcot fog vallani. Egy idő után talán már a járványügyi szakemberek figyelmeztetéseinek a letagadása sem fog túl jól működni. És akkor esetleg egyre több lakó fog a polgármesterre mutogatni, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet leépíteni a drogfogyasztókat segítő szervezetek munkáját.
Derék polgármesterünk persze nem vonhatja le ezt a következtetést, hiszen ez annak beismerését jelentené, hogy tökéletesen alkalmatlanná vált feladata betöltésére. Bizonyítékokat mérlegelni, politikát monitorozni és evaluálni, jó gyakorlatokra támaszkodni, szakemberekkel konzultálni? Még mit nem! Ilyet csak felelős politikai döntéshozó tesz, aki a hosszú távú társadalmi problémamegoldásban érdekelt, nem pedig a rövid távú szavazat- és népszerűség-maximalizálásban. Sokkal egyszerűbb új közellenséget keresni.
A menekült szinte minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami hálás közellenséggé teszi. Idegen, tehát már csak ezért is gyanús. Nincs állandó lakhelye Budapesten, ezért az utcán, a téren meg a pályaudvar környékén nyüzsög. Hogy miért nincs lakhelye, hogy elüldözték a háborúk, az túl távol történt ahhoz, hogy rokonszenvet ébresszen iránta. De hogy véletlenül se keltsen rokonszenvet, találjunk ki valami habonyian tökéletes szót rá. „Menekült, hogy a keresztény nagymaminak összeszoruljon a szíve? Népvándorló! Ez kell a dolgozóknak,” gagogy s ragyog. Így már hiába sír a kisgyerek az anyja karján, nem fogja megtéveszteni a keményen dolgozó kisembert. Tudni fogja, hogy ezek azok a fejlevágósok, akikről a híradó is beszélt, akik el akarják foglalni az országunkat. Könnyű rájuk sütni, hogy késelnek meg erőszakolnak, az nem számít, hogy nincs bizonyíték, bizonyítsák be ők, hogy nem. Vigye el őket a rendőr, tüntessék el őket az utcáról, zárják őket táborokba, toloncolják őket ki!
Kocsis Máté remek érzékkel tapint rá arra, hogy milyen zsigeri indulatok és ellenszenvek gerjednek a pesti utca népében. Ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valakiből felelős politikus, vagy mondhatni, jó államférfi váljon. A jó döntéshozónak ugyanis meg kell hallania és meg kell értenie azokat a problémákat, amiket a választói az utcán tapasztalnak. Kétségtelen, hogy van drogprobléma, kétségtelen, hogy van menekültügyi probléma. Azonban a vezető felelőssége abban áll, hogy ezekre a problémákra olyan megoldásokat keressen, amelyek először talán nem népszerűek ugyan, azonban hatékonyak és emberségesek, mi több, hosszú távon is fenntarthatóak. A felelős döntéshozó nem azt nézi, hogy a választók zsigeri, ösztönös indulatait miként lehet kijátszani saját beteges hatalomvágyának és népszerűség-hajhászásának kielégítése érdekében. Nem veszi semmibe a jogos félelmeket, indulatokat, azonban nem hagyja azokat eluralkodni, tömeghisztériává fokozódni. Magyaráz, felvilágosít, csillapít, valódi megoldásokat mutat fel, az emberek értelméhez próbál szólni, a nemesebb érzelmeiket felébreszteni, mint a szolidaritás, az együttérzés. Szomorú, hogy ma az ilyen politikus ritka, mint a fehér holló.
Sárosi Péter
kép: banksy