Egy új kutatás szerint a dizájner drogok, különösen a herbálként árult szintifű már népszerűbb a hátrányos helyzetű településeken, mint maga a természetes marihuána. Időzített bombán ülünk.
A 20. század elején a falukutató mozgalom szociológusai, írói és aktivistái hatalmas szerepet játszottak abban, hogy sikerüljön feltérképezni Magyarország korábban ismeretlen fehér foltjait, ahová korábban írástudó értelmiségi nem igen merészkedett. A kilátástalanság és a nyomor bemutatásával tükröt tartottak a közvélemény elé, figyelmeztetve arra, hogy a társadalom jelentős része reménytelenül leszakadt és alapvető reformok nélkül képtelen lesz részesedni a modernizáció előnyeiből. Erre a szembesítésre napjaink Magyarországán is egyre nagyobb szükség van, a szakadék egyre mélyül a nagyvárosok modern pezsgése és a leszakadó kistelepülések nyomora között. A drogfogyasztás például teljesen más - sokkal pusztítóbb - hatással jár egy olyan közösségben, amelynek nincs hozzáférése olyan alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, amelyek a nagyvárosi középosztály számára magától értetődőnek számítanak. Ezt mutattuk be a Mátraverebélyen készített filmünkkel is.
Nézd meg a Drogriporter interjúját Szécsi Judittal (az ELTE-TáTK Szociális Munka Szak oktatója), aki azt kutatja, milyen hatással vannak a dizájner drogok a mélyszegénységben élő közösségekre!
Sajnos nagyon keveset tudunk arról, ami a drogfogyasztás, különösen az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) fogyasztása terén jelenleg a hasonló településeken történik. Nagy örömmel fogadtuk ezért Szécsi Juditnak az Esély című folyóiratban publikált kutatását, amely egy hátrányos helyzetű járás szegregált telepüéseinek (a köznyelv ezeket cigánytelepekként tartja számon) drogfogyasztási trendjeit kívánta feltérképezni. Sajnos a kutatás is alátámasztotta azt a szakemberek által régóta hangoztatott félelmet, hogy a dizájner drogok, különösen a szintetikus kannabinoidok ("herbál") és a katinon stimulánsok ("kristály") betörtek a kistelepülésekre is. Az előbbi például a válaszadók 40%-a, az utóbbi a válaszadók több mint 30%-a szerint jelen van a településen. Ez azért is különösen megdöbbentő adat, mert a válaszadók szerint a szintetikus kannabisz fogyasztása a természetes kannabisz növényénél is nagyobb arányban fordul elő!
Ami szintén riasztó adat, hogy a szintifüvet elsősorban a közösség tinédzser és kora tinédzser korú tagjai fogyasztják a legnagyobb arányba, 12-13 éves kortól kezdve. Képzeljünk el egy szegregált településen élő gyermeket, akit szegregáltan oktatnak, otthonról a munkanélküliség és kilátásátalanság, gyakran az alkoholizmus szerepmintáit hozza magával, akinek gyerekként soha nem olvastak könyvből, nem vitték el kirándulni, aki számára gyakran még az angolvécé használata is újdonság. Vajon milyen hatással van rá, ha elkezd egy olyan szert fogyasztani, amitől belassul, rosszabb esetben paranoiddá, beszámíthatatlanná válik? Hagy-e neki bármi esélyt arra, hogy valaha is kilábaljon a nyomorból? A kutatás szerint ráadásul azok a fiatalok, akik a nagyvárosokba, például Budapestre költöznek, gyakran ott is a társadalom margóján lézengő, ellátatlanul hagyott drogfogyasztó közösségekhez csapódnak (lásd Józsefváros), így a nagyvárosba költözés sem jelenti a felemelkedés vagy az ellátórendszerbe kerülés esélyét.
Ne legyenek kétségeink: időzített bombán ülünk, óriási a baj, akárcsak az állam felelőssége abban, hogy idáig fajulhatott a helyzet. Mert az ellátórendszer és a prevenció leépítése, az ártalomcsökkentő programok ellehetetlenítése, a drogprobléma rendőri problémává való átlényegítése nélkül nem itt tartanánk. És persze nem itt tartanánk akkor sem, hogy az állam a szegregátumok felszámolását, a romák integrációját egy pillanatig is komolyan vette volna az elmúlt 25 évben. Ha a helyi szintű politikai vezetés nem úgy reagálna a jobbító kezdeményezésekre, hogy "persze, még az kéne, akkor majd idejön a többi cigány is". Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen, többre van szükség a tűzoltásnál. Egy olyan új mozgalomra lenne szükség, ami a falukutatók és népi írók huszadik századi mozgalmához hasonlóan a zászlójára tűzi a kirekesztettek, a nyomorgók felemelését és a társadalmi igazságosságot. Ez az egész nemzet érdeke.
Sárosi Péter
Film: Takács István Gábor