Az utóbbi időben ismét a sajtó figyelmének központjába került a Hős utcai lakótelep. Több tucat olyen embert kellett onnan kórházba szállítani, akik valószínűleg (az ott beszerzett) drog fogyasztásától lettek rosszul. Felháborodott cikkek jelentek meg arról is, hogy a Hős utca környékén a tömegközlekedésen az utasok nem érezhetik magukat biztonságba az őket zaklató drogfogyasztók miatt, akik zavartan, sőt, gyakran aggresszíven viselkednek. Egyes lapok rendőrségi információra hivatkozva azt is tudni vélték, hogy egy új pszichoaktív szer állhat a háttérben, amely veszélyesebb minden eddiginél. A legutóbb pedig arról is szó esett, hogy a rendőrség előállított egy helyi dílert, aki ezt az új pszichoaktív anyagot terjesztette a lakótelepen.
Sikerült hát megszüntetni a probléma forrását, a rossz fiú rács mögött van, mindenki fellélegezhet? Sajnos nem. A témával foglalkozó cikkek többsége nem tárta fel a rosszullétek, a villamoson történt balhék és a rendőrségi előállítások mögött meghúzódó mélyebb társadalmi okokat, amelyek újra fogják termelni ezt a jelenséget.
Először is, a Hős utcai lakótelepről. Gyakorlatilag két épülettömbről van szó, amelyek Budapest egyik legutolsó és egyik leglepusztultabb gettóját (mikroszegregátum) képezik. Nem az egyedülit: ott van még a Bihari úti lakótelep is, amit ugyan 10 éve felújítottak, de a drogfogyasztás és terjesztés ott is problémát jelent. A Hős utcai tömböket még a 30-as évek végén építették, hogy szükséglakást biztosítsanak a város határán kívül nyomortelepeken (pl. Mária-Valéria telep) sokkal rosszabb körülmények közt élő szegényei számára. A legtöbb szükséglakás nagyon pici (27-31 nm) garzon, amely nem összkomfortos, közös WC-vel. Több lakásban, ahol nincs bojler vagy gázcirkó, nincs melegvíz sem. A lakótelep egészen a 2000-es évekig viszonylag jó környéknek számított, azonban ekkorra a régi lakók nagy része elköltözött, a megüresedett lakásokba pedig ismét a városon kívülről érkeztek új lakók, akik többnyire vidéken nyomorban élő romák voltak. Őket a helyi szleng "bevándorlónak" nevezi. A telep etnikai összetétele gyorsan homogenizálódott, állapota leromlott. Jelenleg gyakorlatilag átmeneti állomást képez ez a telep a vidéki szegregátumok és a főváros között, egyfajta ablakot, amely átjárást biztosít a vidéki nyomorból a több munkát, lehetőséget ígérő fővárosi életbe.
Az ígéret azonban a leggyakrabban sajnos ígéret marad, a fővárosi mikroszegregátumok lakói számára a fővárosi jólét álom marad: képzeletlenség, iskolázatlanság, szociális háló hiányában éppen olyan perspektívátlanok maradnak, mint vidéken. És itt jönnek be a képbe a drogok. Az életed másról sem szól, mint a hiábavaló küszködésről, hogy a napi betevőd meglegyen, de nem jutsz egyről a kettőre, és akkor jön egy lehetőség a könnyű pénzszerzésre. Kereslet van rá elég a fővárosban: valaki tényleg elhitte Kocsis Máténak, hogy a tűcsere bezárásával majd felszívódnak a drogfogyasztók? Az embertelen körülmények között élő emberek drogfogyasztása is embertelen mintákat mutat. Nem várhatjuk egy gettólakótól, hogy ugyanolyan tudatos drogfogyasztó legyen, mint egy jól integrált középosztálybeli pszichonauta.
Nem kellett ide még új drog sem ahhoz, hogy a Hős utcában felrobbanjon ez az időzített szociális bomba. A budapesti szegények gyakran még az alkoholt sem tudják megfizetni, ezek az új pszichaoktív anyagok pedig piszok olcsók. A budapesti drogfogyasztók által "varázsdohányként" ismert szintetikus kannabinoid készítmény, amit cigarettába sodorva szívnak el, például 500 ft/adag. És nem csak olcsóbb, de sokkal jobban szétrak, mint az alkohol, vagy mint az intravénásan használt "kristály" (új pszichoaktív stimuláns). Nem csoda, hogy sokan rákapnak. Ártalomcsökkentő munkástól hallottam, hogy az egyik helyi drogfogyasztó lelkendezve mesélte neki, hogy ő "leállt" - értve ezalatt, hogy már nem szúrja a kristályt - és már "csak" a varázsdohányt szívja.
Ezeket az anyagokat Ázsiából importálják, és mivel nagy rendszerességgel felveszik az új anyagokat a tiltólistára, folyamatosan kutatnak az új, még nem listázott molekulaszerkezetek után. Idehaza a többnyire fehér porként megérkező szállítmányt aztán feloldják és különféle gyógynövényeket áztatnak be velük - és kész is a varázsdohány! Teszik ezt persze a legszakszerűtlenebb és legkevésbé higiénikus körülmények között: a rendőrség olyan "labort" is talált, ahol betonkeverőben keverték a cuccot. Na mármost, nem kell ide veszélyes új szer, elég, ha vacakol a betonkeverő, esetleg megcsúszik véletlenül Béla keze, oszt egy kicsit több kerül a porból, mint szokott, és máris itt a baj.
Egy kémiához és a szintetikus szerek hazai piacához értő informátorom szerint lehetséges, hogy a szer, amit mostanában a fűbe kevernek, az 5F-ADB (avagy 5F-MDMB-PINACA) nevű szintetikus kannabinoid. Ez a szer már szerepel a C-listán, az új pszichoaktív anyagok listáján, így az országba való behozatala, terjesztése bűncselekmény. Ez egy különösen potens szer a maga fajtájában, tehát nagyon kis dózisban is hatékony, azonban megfelelő hígításban, adagolásban nem járt volna ennyi rosszulléttel. Lehetséges, hogy a baleseteket és rosszulléteket azzal lehet magyarázni, hogy hiba került a gyártási folyamatba, és nem sikerült megfelelően felhígítani (3% alá). Így a megszokott dózis elfogyasztásával a fogyasztókat kellemetlen meglepetés érhette. Túlzott dózis esetén komoly pszichotikus tünetek alakulhatnak ki, paranoid téveszmékkel, aggresszív viselkedéssel - ami magyarázatot adhat a villamoson kötözködő drogosokról szóló történetekre is.
A Hős utcában rendkívül értékes közösségfejlesztő munkát végző Kontúr Egyesület vezetője, Urbanovszky Zsuzsanna megerősítette nekem, hogy a Hős utcában valójában nyomor szülte drogproblémáról van szó. "Az ide érkező vagy az itt élő emberek boldogságot, megélhetést keresnek," mondta,"és annyira ki vannak taszítva a társadalomból, hogy számukra ezek a drogfogyasztó csoportok jelentik a boldogság, megélhetés egyedüli kis köreit." Az egyesület rendelkezik egy közösségi helyiséggel a telepen, ahol próbálnak foglalkozásokat tartani a helyi gyerekeknek (közel 150 gyerek él a Hős utcában!), munkájuk azonban a megfelelő állami támogatás miatt csepp a tengerben. Az önkormányzat nem rendelkezik semmilyen konkrét rendezési tervvel a telep felszámolására, és évek óta nem kommunikált rendesen sem a lakókkal, sem pedig a civil segítőkkel.
A lakóközösség nagy része annyira el van adósodva a vagyonkezelő és a közszolgáltatók felé, hogy ha eltörik egy cső a házban, a társasház, mivel zárolták a számláikat, már azt sem szerelteti meg. Mint ahogy a takarítást is megszüntették április óta, s ezzel a két ház közötti részen óriási szeméthalmazok alakultak ki. Az önkormányzat a “természetes fogyásra” hagyatkozik és a kiszorítósdira, ami azt jelenti, hogy az önkormányzati lakások bérleti szerződéseit nem hosszabbítják meg. Urbanovszky elmondta, hogy tudomásuk szerint az elkövetkezendő iőszakban 20 családnak nem akarják majd meghosszíbbítani a szerződését, s váhatóan nem is helyezi el őket máshol az önkormányzat. Az üres lakásokat befalazzák. A lakások egy része azonban magántulajdonban van, sokat tulajdonosaik üresen hagytak, és önkényes lakásfoglalók telepedtek meg bennük, akik gyakorlatilag lopják az áramot és a vizet.
Az egyesület az önkormányzattól nem kap anyagi támogatást, kizárólag akkor, ha a helyi civil pályázaton indulnak, amit meg is szoktak tenni, s általában a minden évben megrendezett alkotótáborra nyernek pénzt. (Idén pl. 180.000 Ft-ot kaptak.) A közösségi térért ugyanúgy fizetik a havi 6000 Ft-ot, anno kérték az önkormányzattól, közhasznú tevékenységre hivatkozva, hogy engedjék el, de nem engedték el, így a közösségi tér fenntartását az egyesület tagdíjaiból, adományokból tudják fedezni. Urbanovszky szerint az önkormányzatnak a tudatos vagy tudattalan eladósítás és kiszorítás helyett egy rövid- és hosszú-távú tervet kellene kialakítania, amelynek része az intenzív családgondozás és a különféle preventív megoldások. Mint ahogy mindenütt a kerületben is jellemző, hogy az éppen átalakított gyermekvédelmi és szociális ellátórendszer rendszer túlterhelt, nagy a fluktuáció. Az önkormányzatnak kellene biztosítania, hogy egy-két szociális munkás itt, a terepen dolgozva folyamatos segítséget nyújthasson, együttműködve többek között a Wesley János Általános Iskola pedagógusaival, akik a telepi gyerekek többségét tanítják.
Ha a megfelelő szociális ellátórendszer mint háló rendelkezésre állna, akkor erre rá lehetne építeni drogprevenciós, terápiás, utcai megkereső és ártalomcsökkentő programokat, hiszen a drogproblémák csak az őket generáló társadalmi problémákkal együtt kezelhetők. Sajnos jelenleg ez is csak álom: beszéltem ugyan olyan ártalomcsökkentő munkásokkal, akik próbáltak valamit tenni a Hős utcában, de még a nevüket sem vállalták, félve, hogy ők is a józsefvárosi Kék Pont sorsára jutnak. És ez a legszomorúbb: hogy ma, 2017-ben Magyarországon azt is titkolni kell, ha valaki segíteni próbál. Pedig hiába támogatják az önkormányzatok a rehabilitációs otthonokat, mint amilyen Emberbarát Alapítványé, ha nincs alacsonyküszöbű utcai munka, a drogfüggők nem fognak besétálni ezekbe.
A X. kerület rendelkezik ugyan Kábítószerügyi Egyeztető Fórummal (KEF), ez azonban szintén nem rendelkezik átfogó tervvel a Hős utcai helyzet kezelésével kapcsolatban, és nagyban befolyásolja munkáját a szomszédos, Kocsis Máté irányította VIII. kerület, ahol az "ártalomcsökkentés" és a "tűcsere" szitokszónak számít. Pedig a Hős utcában nem csak a varázsfüvet szívják az emberek, de jócskán akadnak intravénás fogyasztók is, akik könnyen továbbadhatják a különféle vírusos fertőzéseket nemfogyasztóknak is.
Akik a droghelyzetben rendészeti problémát látnak, nem veszik figyelembe, hogy a rendőrség gyakran sajnos maga is a probléma része. Nem vonom kétségbe egyes rendőrök jóindulatát és munkájának értékét - azonban például azzal, hogy a rendőrök elkobozzák vagy eldobatják a steril fecskendőket, maguk is fertőzésveszélyt idéznek elő. Vannak indokolt esetek, amikor a rendőrségi beavatkozás szükséges. De ezekkel a marginalizált drogfogyasztókkal úgy lehetne csak elkezdeni komolyan foglalkozni, ha nem lenne politikai nyomás a rendőrségen, hogy minél több drogfogyasztót állítsanak elő a statisztikák javításáért és a pozitív médiahírekért. Nyugati nagyvárosokban rengeteg jó példát lehet találni arra, hogyan működhet együtt a rendőrség közösségi programokkal, és miként javulhat a közbiztonság anélkül, hogy a közegészséget feláldoznánk érte.
Ami a Hős utcában - és a hasonló gettókban - történik, az valóban botrány, de nem olyan értelemben, ahogy egyes felszínes beszámolók sugallják. Megoldása egyrészt különféle szereplők összefogását és együttműködését, különféle egymásra épülő programok összetett munkáját igényelné. Hosszú távon a lakásínség enyhítése, támogatott lakhatási programok és egy nagyszabású fővárosi szociális bérlakásprogram nélkül nincs esély a helyzet javulására, legfeljebb a probléma ide-oda tologatására. Másrészről viszont ez az összetett megoldás valójában pofonegyszerű lenne, ha meglenne a megfelelő szemlélet és a politikai szándék. Ha a döntéshozók hallgatnának a szakemberekre, az önkormányzat a civilekre, ha lenne dialógus a helyi közösséggel. Ha ez meglenne, még korlátozott erőforrásokkal is sokat lehetne elérni.
Sárosi Péter
képek: Kontúr Egyesület