Dickman: Mélymerülés 1.

Olvasói írás Dickman-től, aki partizóként intenzív mélymerülést hajtott végre a budapesti éjszakában, ahogy az alább következő szövegfolyam tanúsítja. 

Jó, de akkor csak egy negyedet, de nincs olyan, hogy negyed, egész van vagy fél, jó lesz fiú, minden fasza, aztán már követjük is az arctetovált barmot a wc-re, ahol kurva nagy a tömeg, betámolygunk egy fülkébe, nem kell szarakodni a nyelv alá tevéssel, kapd be, kicsit szopogasd, aztán rágd szét vagy nyeld le egészben, jó utat, gyerünk vissza ki, tömeg, jaj, csak a dark terembe ne, vissza az igazi goára, már bekristályoztunk, szóval minden oké volt, lapogatás, tánc, nézegetés, random emberek dumája, már amit hallasz, na jó, inkább csak random emberek gesztusai, macska kiállításos ember, de az egy másik buli volt, szóval bent elől a sűrűben, ujjatlanban, tánc, az idő eltűnik, majd újra megkerül, gyors, lassú, tök mindegy, nézek hátra, oké, ott vannak a többiek, lépek is egyet feléjük, kiszúrom a fiút, lépek megint, alig bírok, fogalmam sincs mi az a súlypont, pláne hol van, dőlök, nem esek, egy-két test visszaállít pályámra, aztán eltelt egy év, de tényleg, teljesen olyan volt, mintha eltelt volna egy év, olyan gazdag volt az érzet, de odaértem fiúhoz, a füléhez hajolok, torzítva hallom a hangokat, mint a lassított felvételeken, azt mondom, ez kurva jó, nagyon vicces így hallani a hangom, hát még fiú nevetését, amihez a sajátom is csatlakozik, ez tényleg jó, na, táncolok tovább, de ahogy megfordulok ott egy csávó, aki nagyon hasonlít rám, szerintem én vagyok, magamat látom, belenézek a szemébe és akkor fordult egyet a világ, de tényleg, lassan megfordultam én is magammal vagy a csávóval, aztán jött el a tipikus pszichedelikus látomás, amivel mindig ábrázolják az LSD-t, nagyon jó érzés volt, aztán megérkeztem, de tényleg, vissza a tánctérre, a magam csávója sehol, nagyon sokan lettünk hirtelen, és visszagondolva mi volt az előbb, megrohant egy érzés, hogy csak egy perce jöttünk vissza a wc-ből, és ez az érzet közelebb áll a valósághoz, mint az egy év, de tényleg, nem telt el sok, és amikor ezt felfogtam, még boldogabb lettem, nézek balra, ott egy csaj, felém néz, majd elkékült, aztán rózsaszínű lett mindene, hegyes fülei nőttek, sárga és nagy lett a szeme, hosszú bajsza nőtt, az arcán minták rajzolódtak ki, olyan macska szerű lett, hát ez csodálatos, nézek jobbra, ott meg egy nagy melák, elkezd kopaszodni, olyan kiálló tölcsér fülei nőnek, ő zöldből lesz rózsaszínű, még az üveg sör is kisbunkóvá válik a kezében, a mozgása vicces, de tök jól érzi magát, én is, egyre jobban, tánc, a zenét is felfogom, sokkal jobb hallgatni, minden vibrál, minden alakul, de ha kicsit megrázom a fejem, akkor normál a kép egy-két másodpercig, majd alakulni kezd újra és újra, és ez hibátlan, ha ezt tudja a cucc vagyis az agy, hát akkor kb. bármire képesek lehetünk, a koordináció fenséges ebben a világban, de kalandvágy jön rám, hát elindulok a tömegben, de lépni még most is nehéz, tehát a valóságban botorkálok, meg sokan is vannak, de kedvesek, bár néha bevillan, milyen fejem lehet, de úgy látom mindenkinek valamilyen, most eszembe jutott, hogy beekizve Shpongle-in táncoltam először ilyen állapotban csajjal, ment az ölelgetés, kézfogás, összebújás, tekergetős kígyótánc, és ahogy fogom a kezét, érzem, hogy valamit belecsúsztat, de olyan furán, meg az ujjáról jön le az a valami, hát először azt hittem, valamit közölni akar, mert húzogatta, mondom magamba, értem, értem, de csak nem hagyja abba, végül lejön a cucc az ujjáról, rászorítok, lassan engedek és szétkapcsolódom a táncból, megnézem, hát a karika gyűrűje, és sejtettem, mert nem vagyok hülye, csak beekizve vadabbak a gondolataim, szóval mutatom neki, hát még ő volt kiakadva, és nem emlékszem mi történt utána, de még botorkálok tovább a másik buliban, nem tudom, mi volt, sokáig tartott, de nagyon jó volt, a lényeg, hogy már a vége felé, az utam, utazásom vége felé, mármint az utam á-ból b-be, a wc előtt felkap a kétméteres raszta ember, hasig kigombolt ingben van és mezítláb, nagy a talpa és nagyon koszos, meg a keze is, pörget, mint egy menyasszonyt, és fiú az, gördeszkás haver innen-onnan, aki nem járt jó hírű suliba, szakmunkásképzős volt és váltak a szülei, az anyja valami ügyvédféle a rendőrségen, szóval fiú jó arc, de a deszkázáson kívül más nem érdekelte, most is mondja, hogy deszkázunk, deszkázunk, goázunk, goázunk, jár a szája, csikordul a foga és tök más érzés őt így látni, örülök, hogy az ölében tart, de aztán nagyon kiakadok, hogy mezítláb van, hát így nem lehet, de nem mondom el, belül van, és akkor szépen, szó nélkül, ahogy szoktam, lelépek, ja, nem, fiúval indultam el, csak nem mentem fel hozzá még egy sörre, ez volt a búcsú bulija, két nap múlva ment el, mármint élni, el, innen el, ilyesmi a bélyeg, a papír, az LSD, de a speed más volt, és az volt először, legelsőként az életemben, az akkor volt, amikor Pécsre mentem, egy újcirkusz előadást néztem, nyár volt, és az volt a tervem, hogy majd egy olcsó szálláson alszom, amit találtam is a vasútnál, de előadás után még vettem egy üveg bort, gondoltam bulizok én egyedül, s majd csak társul valaki, de nem esett jól a pia, és az is mindegy volt, hogy az előadást csajjal néztem, aki simán akart valamit, mert volt már valami, szép emlék, de a pia nem esett jól, hát irány a szállás, megyek egy hosszú, de hangulatos, platános utcán, sehol senki, kajázom, majszolom az előbb vett szenyát, erre jön szembe, tök nagy lendülettel egy csávó, kérdezi, mi van, ő Dimenzió és bulizik, mert hétfőn be kell ülnie a börtönbe, és mit kajázok, van pénze, meghív, bulizzuk el, jó fejnek tűnök, gyere már, előbb ide, cigim van-e, neki van, meg egy menő öngyújtója, arra vigyázni kell, mert a fiától kapta, amúgy ő huszonegy, most minden jó, hétfőtől szar lesz, most kell bulizni, hát elindultunk, három nap s három éjjel mentünk, vagy csak egy kicsit, vagy elég sokat, de megérkeztünk, először csak egy kocsmába, de előtte megálltunk valami művház előtt, ahol hasonszőrű fiatalok és idősek voltak, vegyesen, volt, aki hajléktalan volt, volt aki csak dühös, volt kitaszított, volt befogadott, de mindenki kedves volt, ismerték Dimenziót, aki büszkén bemutatott, mindig mondta, ismét mondta, hogy milyen jó arc vagyok, szendvicset ettem, ő mondta, hogy jöjjek vele, én meg mentem vele, bementünk hát a trógerek után a kocsmába, ahol csak mi voltunk, aztán jöttek, ittunk, Dimenzió pörgött, én is igyekeztem lépést tartani vele, aztán jöttek, mi kimentünk cigizni, de talán akkor még lehetett bent cigizni, de ez egy pince volt, aztán jöttek utánunk a randomok, adtunk nekik tüzet, de Dimenzió azt hittem el akarják venni a tüzét, úgyhogy fellobbantotta lángjait és verekedni kezdett, mert a tüze a fiától jött, ő adta neki, ő biztos a saját tüzét adta fiának, majd kiderül, végül visszaszerezte a tüzet, nálunk volt a tűz újra, mi győztünk, hát mentünk is át a sétálóutcán, valami kiülős helyre, az utca végén, volt ott egy torony, onnan szólt a zene, és sok egyéb nem történt, csak tétovaság, a lényeg, hogy elmentünk onnan is, tovább, egy diszkó elé, és kijött egy csávó, fél oldala béna, beültünk egy taxiba, elmentünk hozzá, pedig nem lakott messze, és ott már várták őt ketten, nem is magyarok voltak, elintézték, amit el kellett, én meg leültem a konyhába és akkor bejött a béna, meg Dimenzió, kihúzták a fehér port, ami akkor még speed volt, mára már kokain lett belőle, és mikor felszívtam, megeredt a nyelvem, hogy ki is vagyok, mi is vagyok, miről mit gondolok, aztán fogtam magam és ahogy szoktam, távoztam, szó nélkül, kint már reggel volt, de még vettem egy üveg bort, de annyira lóbáltam a kezemet, benne az üveggel, hogy az nekiütődött a combomnak, az üveg kirepült a kezemből és leesett a földre, összetört, én meg csak álltam, néztem, és gondoltam alszom egyet, amíg jön a távolsági busz, hát elindultam a Tesco felé, és egy panel tövében elaludtam egy padon, talán még ma is ott alszom, azóta csak dörzsöltebb lettem, megválasztom mit fogyasztok, de csakis kokaint, pedig pénzem sosincs, munkám van, de minek, de van, kedvem mindig lenne, lesz is talán, bár most inkább aludnék, de jó sokat, mert úgy jött a baj, mint a hózápor, és hiába rágnak cserjét az Andokban az öregek, nekem itt csak a szürke budapesti házfalak maradnak Pete Tong után, meg a csaját verő csávó a Corvin felé, meg az Interspárban a wc, ahol lehet szívni, de egyszer annyira féltem, hogy folyamatosan a fejem fölé néztem, biztos voltam benne, hogy a tűzjelző az kamera, és mire kimegyek a wc-ből, ott fognak állni a biztonsági őrök, rám vadásznak, de egyáltalán nem ez történt, sőt aznap este nagyon jó volt, mert tudtam beszélgetni és hajnal négy előtt hazaértem, és az egy másik buli volt, ahol bekopogott a wc ajtón a biztonsági őr, majd mondta, hogy szívd fel gyorsan, aztán irány kifelé… meg valahol úgyis tudod, hogy Koletzki nem fog jobban játszani azért, mert te be vagy szívva, mondjuk a vasárnapi Marek Hemmann elég jó volt, meg az első Marek Hemmann, de a szilveszteri goa már eléggé rosszra sikerült, üres, rideg, hideg, Kid Koaláról el kellett szaladnom, hát az sem volt led izzókkal világított menet, Kollektiv Turmstrasse még nem találta a helyét többed magunkkal a Teslában, de a másik szilveszteri Ott eléggé adta, Dürer kertbe el-el lehet menni, hasonlókkal találkozni, Pete Tong-ra azt mondták, jó diszkózást, aztán Metha mentette meg a bulit, külföldön jó volt, de ott a kerítés is kolbász, a nap meg fényesebb, a bogyó is édesebb, a meló helyen behívni egy-egy kollégát a csíkra kihívás, az már inkább nekem való, és ott van még a többi random szoba buli, ami el nem vett, de hozzá sem adott ehhez a hózáporokkal tarkított élethez, de tényleg…

Folyt. köv. 

Dickman

FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter@rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.