1187 ember halt meg 2018-ban herointúladagolásban Skóciában - kétszer annyian, mint 2008-ban, és 27%-al többen, mint 2017-ben. Ezzel Skócia a túladagolásos halálesetek lakosságon belüli aránya tekintetében Európa élére került. A halálozási arány háromszorosa az angliainak és a wales-inek, csupán az Egyesült Államokban tapasztaltak hasonlót. De míg ott a szintetikus heroinpótlék, a fentanyl szedi áldozatait, addig Skóciában a heroin. Az áldozatok többsége a 35 évnél idősebbek köréből került ki - őket nevezik a Trainspotting-generációnak.
Az országot az utóbbi években elárasztották az utcai benzodiazepimek is, mint például az etizolam, amit a halálesetek 57%-ánál mutattak ki az áldozat szervezetében. A heroinnal együtt fogyasztva az ilyen drogok növelik a halálos túladagolás kockázatát.
Vajon mi magyarázza ezt a kiugróan magas halálozási hullámot? A skót kormány és a brit kormány egymásra mutogatnak. Az előbbi szerint a probléma oka az, hogy nem rendelkeznek elég autonómiával a drogpolitika terén. Tény, hogy a drogjogi szabályozás a központi kormány hatáskörébe tartozik, a drogtörvénnyel (Misuse of Drugs Act) együtt.
A Daily Record című bulvárlap szerkesztőségi közleményben állt ki a dekriminalizáció (tehát a fogyasztók büntetésének eltörlése) mellett, amihez ezt a törvényt kellene megváltoztatni. A büntetőjogi tiltás ugyanis dokumentálhatóan növeli a fogyasztás kockázatait és hátráltatja a függők kezelésbe jutását, miközben nincs a fogyasztástól magától elrettentő hatása a fiatalokra.
Számos szakember a dekriminalizáció mellett a 2008 óta bevezetett skót drogpolitikai irány kudarcáról és alapvető reformok szükségességéről beszél. Közéjük tartozik Roy Robertson, az Edinburgh-i Egyetem addiktológia professzora, aki korábban Muirhouse-ban volt orvos, ahol a Trainspotting című film is játszódik. Szerinte a 2008-ban bevezetett Út a Felépülésbe című skót drogstratégia, minden jó szándéka ellenére, az ártalomcsökkentésről az absztinenciára helyezte a hangsúlyt. Ez oda vezetett, hogy az ártalomcsökkentésre kevesebb forrás vált elérhetővé és az állam alacsonyküszöbű programok nélkül nem tudott megfelelően reagálni a gyors piaci változásokra.
Dr. Carole Hunter, a glasgow-i addiktológiai ellátórendszer egyik vezető orvosa hamarosan egy új drogambulanciát fog nyitni. Itt a függők kemény magja kísérleti jelleggel, svájci mintára, orvosilag bevizsgált heroint fog kapni. A nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanis azoknál, akiknél a metadonterápia nem működik, a heroinfelírás jelentős javulást hozhat. Dr. Hunter ezenkívül sürgeti egy felügyelt drogfogyasztói helyiség megnyitását is, ahol a droghasználók egészségügyi személyzet felügyelete mellett, steril eszközökkel fogyaszthatják el a maguk hozta drogokat. A világon számos ilyen helyiség működik, és ezekben még egyetlen haláleset sem történt, ugyanis a túladagolásoknál gyorsan be lehet avatkozni. "Emlékeztetnék arra, hogy a felügyelt drogfogyasztói helyiség sokkal több egy injektáló szobánál: egészségügyi ellátást, tanácsadást és támogatást nyújt," nyilatkozta.
Sem a dekriminalizáció, sem a fogyasztói szobák nem elégségesek azonban önmagukban. A felmérések szerint a rászorulóknak csupán 40%-ka kerül be terápiás programba, ezen az arányon javítani kell, akárcsak a kezelés minőségén. Az egyik fő probléma, hogy a metadon szubsztitúciós terápiában alkalmazott dózisok még mindig nagyon alacsonyak. Maguk a metadont felíró orvosok, sőt, gyakran a páciensek is azt hiszik, hogy annál jobban vannak, minél kisebb dózisú metadont kapnak. A valóságban azonban az alacsony dózisú helyettesítő terápia nem hatékony, az így kezelt páciensek gyakran a feketepiachoz fordulnak, hogy az igényeiket kielégítsék, ez pedig a túladagolás nagyobb kockázatának teszi ki őket. Fontos lenne, hogy mindenki felismerje: bár a józanság, a teljes absztinencia vonzó cél, de nem mindenki számára elérhető, erőltetése pedig életekbe kerülhet. A felépülés sok ember számára nem egyenlő a gyors és teljes absztinenciával.
Sárosi Péter