A kritikusok szerint a halálesetek riasztó növekedésének egyik fő oka Skóciában az, hogy a 2008-as felépülés-központú drogstratégiával az ártalomcsökkentésről az absztinenciára helyeződött át a hangsúly.
Hogyan alakítják a kulturális attitűdök, a politikai környezet és az adományozói elvárások az ártalomcsökkentést - és hogyan térítik el az eredeti, mozgalmi küldetésétől. Egy eredetileg angolul írt cikkünk magyar fordítása.
Az Európai Unió még 2013-ban fogadta el a drogstratégiáját, amely 2020-ig fogalmazott meg hosszú távú célkitűzéseket. Ezeket fordítják le rövidtávú, hároméves cselekvésekre az akciótervek, amelyek közül a másodikat (2017-20) éppen most tette közzé az Európai Bizottság. Mint a Bizottság negyvenhárom szakemberből álló civil fórumának egyik vezetője, tanácsadóként én is részt vettem az előkészítésében, így volt rálátásom az egész folyamatra.
Nézd meg a katalán ártalomcsökkentő aktivistával készült inspiráló interjúnkat arról, hogy miként segítettek a felügyelt drogfogyasztói szobák a barcelonai drogprobléma visszaszorításában!
Ráadásul még az utcán eldobált fecskendők számát is csökkentették, méghozzá 80%-al. A dán példa bizonyítja a Szoba a Nyolcban kampányunk igazát: az utcai drogfogyasztást nem tűcsere-bezárásokkal lehet eredményesen visszaszorítani. Kocsis Máté figyelmébe!
Az a durva, hogy nagyjából Lázár János egyetlen fácánvadászatának árából, 20-30 millió forintból fent lehetne tartani egy budapesti tűcserét egész évben. A kormány azonban ennek csak a töredékét hajlandó erre szánni. A józsefvárosi önkormányzat pedig még a bérleti díjat is megemelte, ezért a Kék Pont bejelentette, hogy szeptemberben be kell zárniuk, ha semmi sem változik. És a többi program sincs sokkal jobb helyzetben. Pedig ha egy évben csak néhány HIV fertőzést is megelőz a tűcsere, már azzal megszolgálta a pénzét, hiszen egyetlen HIV pozitív ember gyógykezelése akár több millió forintba kerülhet évente. Arról nem beszélve, hogy egy ellenőrzött fogyasztói szobával már régen el lehetett volna tüntetni az utcai drogozást és a drogszemetet, amire hivatkozva jelenleg a tűcserét támadják.
Budapesten egyre nagyobb politikai nyugtalanságot okoznak az eldobált tűk és fecskendők. A probléma valós, a cikk szerzője maga is hosszú évekig élt a Práter utca és az Illés utca sarkán, rendszeresen szembesült a drogszeméttel, ami veszélyes hulladéknak minősül és sérüléseket okozhat. A megoldás azonban nem az, hogy növeljük a rendőri szigort és bűnbaknak kiáltjuk ki a tűcsere programokat.
A magyar sajtót bejárta a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a görög HIV pozitívok mintegy fele saját magát fertőzte meg a vírussal azért, hogy több száz eurós segélyhez juthasson. A hírről aztán kiderült, hogy kamu, szerkesztési hiba csúszott a WHO jelentés szövegébe, valójában csupán néhány ilyen esetről érkezett beszámoló. Jellemző, hogy a legtöbb sajtótermék ingerküszöbét nem érte el az a másik, valós és nagyon is jelentős hír, hogy Athénban eközben megnyílt az első ellenőrzött drogfogyasztói szoba (a köznyelvben gyakran belővőszobának nevezik). Az ilyen helyiségek célja, hogy a fogyasztók biztonságos környezetben és steril eszközökkel fogyaszthassanak, elkerülve a túladagolásos haláleseteket és a fertőzéseket. Vajon miért döntött úgy Kanada, Ausztrália, Németország és Svájc után Görögország is, hogy a drogfogyasztók büntetése helyett inkább az ártalomcsökentésre helyezi a hangsúlyt?
A kanadai Vancouver rendre a világ legélhetőbb városai között szerepel a felmérésekben - mégis, a gazdagság és jólét csak az érem egyik oldala. Alig néhány utcával központtól, a hipermodern felhőkarcolok árnyékban húzódik meg a város Downtown Eastside negyede. Az itt lakók nem sokat élveznek a gazdagságból, többségük hajléktalan, vagy koszos bérszobákban nyomorog, sokan közülük drogfüggők és szexmunkások. A vancouver-i városvezetés egészen a 21. század elejéig a jelenlegi magyar kormányhoz nagyon hasonló eszközökkel kívánta kezelni ezt a problémát: rendőri razziákkal, hajléktalanszállókkal. 2001-ben a város vezetése egy új drogstratégiát vezetett be, ami a rendőri eszközök mellett nagy hangsúlyt fektetett a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre. A nyílt színi drogfogyasztás felszámolására, a HIV fertőzések és túladagolási halálesetek visszaszorítására itt nyitották meg Észak-Amerika első - és ezidáig utolsó - ellenőrzött drogfogyasztói szobáját, az InSite-ot. Itt a fogyasztók steril körülmények között adhatják be a szert, és túladagolás esetén a személyzet beavatkozik. A TASZ tavaly filmet forgatott erről az úttörő kezdeményezésről - filmünkben a téma legismertebb helyi szakértői szólalnak meg.