Az EU új drogpolitikai akciótervéről

Az Európai Unió még 2013-ban fogadta el a drogstratégiáját, amely 2020-ig fogalmazott meg hosszú távú célkitűzéseket. Ezeket fordítják le rövidtávú, hároméves cselekvésekre az akciótervek, amelyek közül a másodikat (2017-20) éppen most tette közzé az Európai Bizottság. Mint a Bizottság negyvenhárom szakemberből álló civil fórumának egyik vezetője, tanácsadóként én is részt vettem az előkészítésében, így volt rálátásom az egész folyamatra.

Az Európai Uniónak nincs olyan értelemben vett egységes drogpolitikája, mint amilyen például a közös agrárpolitika. Az egyes tagállamok önállóan döntenek arról, hogy milyen jogi megítélés alá esik a drogfogyasztás, vagy hogy milyen intézményes keretek között történik a drogfüggők ellátása, lehetővé teszik-e a kannabisz legális forgalmazását vagy sem, vagy hogy milyen prevenciós programokat vezetnek be az iskolákba. Azonban a tagállamok felismerték azt is, hogy ez egy határokon átnyúló probléma, amelynek megfelelő kezelése szükségessé teszi az egyes tagállamok között a beavatkozásoknak valamiféle szinkronizálását. Ehhez pedig szükség van egy közös drogstratégia kialakítására, amely meghatározza a közös alapelveket és értékeket, összehangolja, hogy milyen színtereken milyen típusú beavatkozásokra van szükség, és hogy ezek eredményességét miként lehet mérni.

Az előző akcióterv értékelését külső cégek (RAND és EY) végezték el, amelyek számos fontos megállapítást tettek az európai drogpolitikákkal kapcsolatban:
- a keresletcsökkentés (egészségügyi, szociális ellátás) terén jóval kevesebb fejlesztés történik, mint a büntető-igazságszolgáltatás (kínálatcsökkentés) területén;
- hiányoznak azok a hatásvizsgálatok, amelyek azt elemeznék, hogy mennyit és mire költenek az államok a drogpolitika terén, és mit érnek el vele;
- mivel a drogpiac jelentős része áthúzodott az Internetre, jóval több online beavatkozásra lenne szükség a megelőzés és ártalomcsökkentés terén;
- szükség lenne értékelni az új kannabisszal kapcsolatos politikákat (pl. cannabis social club-ok Spanyolországban), és ezek megvitatásához fórumokat kellene teremteni;
- az ártalomcsökkentés terén számos tagállamban negatív trendek tapasztalhatók a programok elérésében, és az ártalomcsökkentésnek a hagyományos programokon (tűcsere, metadon) túl is szerepet kellene adni.

Az új akcióterv követi a drogstratégia felosztását, 5 pillérből áll:

1. Keresletcsökkentés (megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés)
2. Kínálatcsökkentés (büntető-igazságszolgáltatás, büntetésvégrehajtást stb.)
3. Koordináció (a tagállamok és az európai intézmények munkájának összehangolása)
4. Nemzetközi együttműködés (az EU közös fellépése az EU-n kívül, például a drogtermelői országok kormányaival való együttműködés)
5. Tájékoztatás, kutatás, monitoring és értékelés (a drogfogyasztással, drogpiaccal kapcsolatos trendek nyomon követése, a politikák hatásvizsgálata)

Az új akciótervbe a szakemberek számos javaslata belekerült, ezek közül kiemelnék néhány olyat, amelyek jelentős újítást tükröznek a korábbi akciótervhez képest:

ÁRTALOMCSÖKKENTÉS
Az új akciótervben számos olyan program nevesítésre került, amelyek eddig még nem kaptak hivatalos elismerést az EU részéről, bár számos tagállamban már széles körben alkalmazzák őket. Ilyen az elektronikus partikon a tabletták tesztelése, a naloxon nevű túladagolást elhárító gyógyszer terjesztése a drogfogyasztók körében és a felügyelt drogfogyasztói szobák kialakítása. De nem csak ezeknek az innovatív programoknak a felvállalása jelent előrelépést, hanem az is, amilyen mérőeszközöket vezet be az eredmények monitorozásához: az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott indikátorokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a tűcsere programok esetében drogfogyasztónként legalább 200 steril fecskendőt ki kell osztni egy évben. Elég, ha annyit mondok, hogy ez ma Magyarország 30 körül van.

NEM, ÉLETKOR ÉS EGYÉB TÉNYEZŐK
A civil szakértők már régóta figyelmeztettek arra, hogy hiába elérhetőek programok, ha azok nem a megfelelő helyszínen és nem a megfelelő csoport számára elérhetően működnek. Így például szükség van nőket, serdülőket és gyermekeket vagy éppen időseket célzó programokra - ez utóbbi egyre nagyobb jelentőséget kap Nyugat-Európában, ahol a drogfüggő népesség folyamatosan öregszik. Fontos, hogy a börtönben fogvatartottak is hozzájussanak ugyanazokhoz a szolgáltatásokhoz, amikhez a közösségben élő drogfogyasztók. A mostani akcióterv próbált erre is reagálni és hangsúlyosan megjelennek benne az előbb említett csoportok. Más csoportok sajnos még mindig hiányoznak belőle, így például fontos lenne LMBT embereket célzó prevenciós és ártalomcsökkentő programokat nyitni a meleg szcénában, ahol az ún. chemszex jelenség terjedése ezt indokolja. Magyarországon sajnos még gyermekcipőben járnak a speciális csoportokat célzó ellátási formák, a kevés kimondottan nőknek szóló alacsonyküszöbű program egyike, a Kék Pont Csajnap is megszűnt 2014-ben.

EMBERI JOGOK
A drogfogyasztók a társadalom egyik legelutasítottabb csoportja, ebből következően jogaik gyakran sérülnek - és gyakran éppen a drogtörvények végrehajtása során. Tavaly az ENSZ emberi jogi tanácsa tavaly napirendjére tűzte ezt a kérsét, és az EU akcióterve felismerte ezt a problémát, és a szakemberek javaslatára hallgatva elhatározta, hogy folyamatosan monitorozni kell a drogpolitika emberi jogi hatásait.

A CIVIL TÁRSADALOM BEVONÁSA
Az EU tagállamaiban a drogfogyasztókat célzó prevenciós programok és ellátórendszer jelentős részét civil szervezetek működtetik, ezért is különösen indokolt őket bevonni a politikai döntések meghozásába. Az EU szintjén ezért jött létre a kábítószerügyi civil fórum. Az EU akcióterv hangsúlyozza civilek szisztematikus bevonásának fontosságát mind európai, mind nemzetállami szinten. Magyarországon még 2007-ben lehetővé tették, hogy a civilek részt vegyenek a kormány Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságának ülésein, 2010 után azonban a civileket kitették onnan és egy külön, csak civileket tartalmazó tanácsot hoztak létre, aminek az érdekérvényesítő képessége elég csekély.

PSZICHIÁTRIAI KOMORBIDITÁS
A drogfüggők jelentős része számára a függőség csupán egyike a mentális, viselkedési problémáknak, sokan közülük kezeletlen pszichiátriai betegségekkel, rendellenességekkel küzdenek, ez megnehezítheti a sikeres kezelés esélyét. Az akcióterv célul tűzte ki, hogy ezeket minél előbb felismerjék és minél hamarabb kezeljék, és minél több olyan program, együttműködés alakuljon ki a drogfüggők terápiáját és rehabilitációját végző és a pszichiátriai intézmények között, amelyek kimondottan ezeken az embereken akarnak segíteni.

MINŐSÉGI STANDARDOK
2015-ben az EU Tanácsa elfogadta a prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő programok minőségére vonatkozó mininumelőírásokat. Ezek a standardok azonban csak akkor érvényesülhetnek, ha az egyes tagállamok bevezetik és végrehajtják azokat. Az akcióterv a tagállamok kötelességi körébe sorolja ezt, mégpedig azt is előírja, hogy ezeket a civil szervezetek bevonásával kell végrehajtani.

A BÜNTETÉS ALTERNATÍVÁI
Bár az EU tagállamai között nincs egyetértés a drogfogyasztás büntetőjogi következményei tekintetében, de abban igen, hogy a kábítószerfogyasztó elkövetők számára biztosítani kell a büntetés alternatíváit. Ilyen például Magyarországon az elterelés intézménye. Amiben az Akcióterv újat mond, az, hogy ezeket a módszereket nyomon kell követni és értékelni.

AZ ALTERNATÍV POLITIKÁK ÉRTÉKELÉSE
Az előző akcióterv értékelő jelentése által is megfogalmazott igény volt az, hogy legyen valamiféle diskurzus az EU szintjén az egyes tagállamokban bevezetett új típusú politikai szabályozásokról, így például a Spanyolroszágban bevezetett kannabisz szociális klubokról, amelyek keretében a fogyasztók kollektíven termesztik maguknak a kannabiszt, a hatóságok jóváhagyásával. Bár az akcióterv csupán annyit jegyez meg ezzel kapcsolatban, hogy az európai drogmonitorozó intézetnek továbbra is értékelni kell ezeket a programokat, de reméljük, hogy az erről a témáról folytatott kulturált vita teret fog kapni európai szinten.

Az EU akciótervtől nem lehet elvárni, hogy forradalmasítsa a drogpolitikákat: az igazi újítások helyi és nemzetállami szinten történnek. Ez a dokumentum azonban számos előremutató intézkedést tartalmaz, és bár kötelező jogi erővel nem bír, de a tagállamok, így Magyarország is, elfogadták azt, így elszámoltathatóak is vele kapcsolatban. Annál is inkább, mivel az EU akcióterv egy másik gyengesége, hogy jelentős központi költségvetés nem kapcsolódik hozzá, a legtöbb feladat teljesítése így a tagállamok felelősségi körében tartozik, és a tagállamoknak kell forrásokat biztosítani hozzá. Magyarország kormánya például azzal, hogy a drogstratégiájához tartozó cselekvési tervekből rendre kihagyja az ártalomcsökentést, és új programok nyitása helyett programok megszűnéséhez asszisztál, egyértelműen megsérti az EU akciótervének szellemiségét és betűjét.

Sárosi Péter